A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház fiatal színművésze így mutatkozik be:
„Lajter Márkó Ernesztó vagyok. Marosvásárhelyen végeztem el a Színművészeti Egyetemet idén nyáron. A színház mellett szeretem a sportokat, a zenét és az állatokat. Ez lesz az első évem Temesváron. Nagy reményekkel érkeztem ide, bízom benne, hogy meghatározó tagja lehetek a társulatnak.”
Mi a legnagyobb ajándék számodra?
Szituációktól függ. Ami miatt mindig hálás vagyok az életben, az egyértelműen a családom és a barátaim. Emellett vannak olyan helyzetek, amelyekre vár az ember, de nem mindig biztos benne, hogy összejön, ilyen például egy munkalehetőség. Jelen esetben ajándék az, hogy tartozom valahová, és az egyetem elvégzése után egyből kaptam munkát egy jó csapatban. Ezt nagyon megbecsülöm, és hálás vagyok érte.
Ha nem színész lennél, akkor mivel foglalkoznál?
Falun nőttem fel, így nem esik nehezemre a kétkezi munka. Valószínűleg lenne egy tanyám legelővel, erdővel, állatokkal. De nem áll tőlem távol a csavargás sem, szívesen bejárnám a világot.
Féltél, hogy beskatulyáznak egy szerep, egy előadás után?
Az egyetemen talán igen. De rájöttem, hogy mint sok minden, ez is két emberen múlik. Igyekszem nem adni okot rá, hogy rögzüljön egy gondolat az emberek fejében rólam, ezért ha hasonló szerepekben is játszom, próbálom azokat máshogy visszaadni, újabb elemeket bevonni.
Hogyan döntöd el, hogy kiben bízol?
Jók a megérzéseim és jó emberismerőnek tartom magam, ezért általában az első találkozás után tudom, hogy kiben lehet vagy kiben nem lehet megbízni.
Mit tartasz a legnagyobb sikerednek?
Általában minden pozitív dolgot, ami történik velem, a világ legnagyobb sikerének élek meg. Próbálok mindennek egyformán örülni.