A határmenti Kisiratosról származik a Gerhardinum Katolikus Líceum szeptemberben induló, magyar nyelvű előkészítő osztályának tanítónénije. Almási Dóra saját magán tapasztalta meg, hogy az anyanyelven történő tanulás is lehetőséget teremt azzá válni, akivé szeretne lenni az ember. Gyermekkori álma valósult meg azzal, hogy hamarosan megkapja pedagógus diplomáját. Pályája iránti elkötelezettsége erős, felelősséggel készül a nagymúltú egyházi intézményben kapott feladatra és büszke rá, hogy ő is magyarul fogja tanítani az apróságokat.
– Mit nyújthat egy fiatal számára az anyanyelvű tanítás lehetősége?
– Az anyanyelvű tanítás lehetősége számomra nem csupán a nyelv gyakorlását jelenti, hanem a kultúra, az identitás és az önkifejezés megőrzését és erősítését is. Tanulmányaimat óvodától kezdődően az egyetemi oktatásig magyar nyelven végeztem, így tanúsítom, hogy az anyanyelvünkön való tanulás lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy mélyebben megértsék és értelmezzék a tananyagot, valamint erősíti a személyes és közösségi identitásukat. A magyar nyelv és kultúra ápolása fontos a szórványban élő magyar közösségek számára, és büszke vagyok arra, hogy hozzájárulhatok ezen értékek továbbadásához.
– Milyen személyes út vezetett a pedagógus hivatás választásáig?
– A pedagógusi hivatás számomra nem csupán egy szakma, sokkal inkább egy olyan életforma, amelynek kiemelkedő része a kreativitás és a pozitivitás. Már gyermekkoromban is úgy gondoltam, hogy egyszer tanító néni szeretnék lenni. Az iskolában töltött éveim során a pedagógusi pálya iránti érdeklődésem egyre nőtt, egyetemválasztáskor már egyértelmű volt számomra ezen pálya iránti elköteleződés. Az egyetemi éveim alatt egyre inkább rájöttem, hogy a tanítás nem csupán információ átadásról szól, hanem a diákok személyiségfejlesztéséről, értékrendjük kialakításáról is. Ezért döntöttem úgy, hogy gyermekkori álmomat valóra váltva a jövőben pedagógusként szeretnék tevékenykedni.
– Pályakezdőként a legnehezebb, legnagyobb kihívást jelentő feladattal bízták meg: az előkészítő osztályban kezdi meg a munkát. Van-e Önben félelem, vagy izgalom emiatt? Vagy inkább megtisztelőnek érzi a lehetőséget, ami rendkívüli alkalmat teremt hivatásának gyakorlására?
– Természetesen izgatott vagyok a kezdődő időszak miatt, hiszen ez az első komoly kihívásom a pedagógusi pályán. Az izgalom azonban inkább pozitív természetű, hiszen nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy az előkészítő osztályban kezdem meg a munkát. Úgy gondolom, hogy a Partiumi Keresztény Egyetemen eltöltött három év alatt olyan kreatív, érdekes és változatos módszereket tanulhattam meg, melyek kellő mértékben megalapozzák, hogy a jövőben a diákok számára a velem való tanulás egyben élvezet is lehessen. Komoly felelősséget érzek, de ez motivál, és lehetőséget ad arra, hogy hivatásomat a legjobb tudásom szerint gyakoroljam.
– A Gerhardinum nagy múltú oktatási intézmény, amely a bánsági katolikus, főleg a piarista szellemű oktatás méltó örököse kíván lenni. A rend jelmondata „Pietas et littere” (kegyesség és tudomány). Mit jelent ez az Ön számára?
– A “Pietas et littere” jelmondat számomra azt jelenti, hogy a pedagógusi munka során nemcsak a tudományos ismeretek átadása a fontos, hanem a diákok iránti kegyesség, törődés és figyelem is. Hiszem, hogy a tanítás nem csupán a fejekben, hanem a szívekben is történik. A kegyesség azt jelenti számomra, hogy tisztelettel, szeretettel és megértéssel fordulok a diákok felé, segítek nekik megtalálni a helyüket a világban és kibontakoztatni a bennük rejlő képességeket. A tudomány pedig a szakmai hozzáértést és a tanítási módszerek folyamatos fejlesztését jelenti számomra. A “Pietas et littere” jelmondat tökéletesen összefoglalja azt a pedagógiai szemléletet, amit magaménak érzek, és amely alapján szeretnék tanítani és nevelni a Gerhardinum intézményében.
– Miért döntött úgy, hogy egyházi ihletettségű iskolában kezdi pedagógusi pályafutását?
– Az egyházi ihletettségű iskolákban a nevelés és oktatás összhangban van a keresztény értékrenddel, ami számomra rendkívül fontos. Tanulmányaimat a Páter Godó Mihály Általános Iskolában kezdem, ahol szintén nagy figyelmet fordítottak a vallásos nevelésre. Hiszek abban, hogy a hit, a kegyesség és a tudomány együtt segíthetik a diákokat abban, hogy nemcsak szellemi, hanem erkölcsi és lelki értelemben is fejlődjenek. Az egyházi iskolákban az értékrend és a pedagógiai módszerek harmonikus egységet alkotnak, ami lehetővé teszi a diákok komplex fejlődését. Ezért döntöttem úgy, hogy pedagógusi pályafutásomat egy ilyen intézményben kezdem, ahol a tanítás és nevelés egyaránt fontos szerepet kap.
– Manapság egyre nagyobb szükség mutatkozik arra, hogy az iskola a tudás, az ismeretek átadásán túl a gyermek érzelmi intelligenciájának fejlődésében is szerepet játsszon. Hogyan zajlik ez egy egyházi iskolában?
– Az egyházi iskolákban nagy hangsúlyt fektetnek a gyermek teljeskörű fejlődésére, beleértve az érzelmi, lelki és erkölcsi fejlődést is. Az iskola környezete támogató és biztonságos, ahol a diákok tanulhatnak az empátia, az önzetlenség és a közösségi értékek fontosságáról. A hit és a kegyesség is központi szerepet kap, segítve a gyerekeket abban, hogy megtalálják helyüket a világban és erős alapokra helyezzék értékrendjüket.
– A tanító munkája képes hosszú távra meghatározni egy gyermek viszonyulását az iskolához, a tanuláshoz. Hogyan szeretné a legapróbbak számára érdekessé, vonzóvá, tenni a tanulást?
– A legapróbbak számára a tanulásnak játékosnak és interaktívnak kell lennie. Szeretném bevonni a gyerekeket a tanítási folyamatba kreatív és szórakoztató módon. Mesékkel, dalokkal és játékos feladatokkal kívánom élvezetessé tenni a tanulást. Emellett fontosnak tartom a pozitív visszajelzéseket és a bátorítást, hogy a gyerekekben pozitív érzéseket és önbizalmat keltsünk a tanulással kapcsolatban.
– Személyesen milyen értékek továbbadását tartja a legfontosabbnak? Mi az a tulajdonság, attitűd, amit mindenképpen ki szeretne alakítani az Önre bízott gyermekekben?
– A legfontosabb számomra az empátia, a tisztelet, az önzetlenség és a kitartás továbbadása. Szeretném, ha a gyermekek megértenék és tisztelnék egymást, és ha képesek lennének mások érzéseire és szükségleteire odafigyelni. Emellett fontos számomra, hogy a gyermekekben erősödjön meg a tudásvágy, a kíváncsiság és a problémamegoldó képesség. Azt szeretném elérni, hogy a tanítványaim kiegyensúlyozott, magabiztos és társadalmilag felelős felnőttekké váljanak.
– Ön szerint miért érdemes a szórványban élő gyerekeket magyar nyelvű iskolába íratni?
– A szórványban élő gyerekek számára a magyar nyelvű iskolába íratás több szempontból is előnyösnek gondolom. Egyrészt megőrizhetik és erősíthetik az anyanyelvüket, kultúrájukat és identitásukat. Másrészt a magyar nyelvű oktatás segíti a gyerekek szellemi fejlődését és jó esélyeket biztosít számukra a továbbtanulásban. Emellett a magyar iskola közösségi élményt nyújt, ahol a gyerekek hasonló hátterű társaikkal találkozhatnak, barátságokat köthetnek és erősíthetik a közösségi összetartozás érzését, melyet magam is megtapasztalhattam iskolás éveim alatt.
– Milyen iskolán kívüli tevékenységek segítik a gyermekek közösséggé érését? Ebben milyen szerepet tud vállalni?
– Az iskolán kívüli tevékenységeknek kiemelkedően fontos szerepe van a gyermekek közösséggé való érésében. A Gerhardinum oktatási intézmény erre is hangsúlyt fektet. Az általános iskola alsó tagozatára járó diákok számára rendszeresen megszervezésre kerül a Mackó tanoda, mely során a gyermekek kézműves tevékenységeken vehetnek részt, ismerkedhetnek iskolatársaikkal egy-egy kellemesen eltöltött délelőtt során. Ez a szülők számára is jó lehetőség, hiszen megoszthatják egymással tapasztalataikat, sort keríthetnek a pedagógusokkal való beszélgetésre. Több alkalommal is részt vehettem ezen eseményen, mely mindig jó hangulatban, vidámságban telt. Számomra nagyon jó lehetőséget biztosított arra, hogy találkozhassak azon gyermekekkel és szüleikkel, akik ősztől a Gerhardinumban szeretnék megkezdeni tanulmányaikat. 
Általános iskolás korom óta lelkesen vettem részt citera és néptánc oktatáson. Ez a hagyományőrző tevékenység számomra nem csupán egy hobbi, hanem mélyen hozzájárult kultúrám megőrzéséhez. Amennyiben lehetőségem lesz rá, szeretném ezt az értékes tudást átadni a gyermekeknek is, hogy megismerhessék és megszerethessék nemzeti kincseinket.
Szöveg: Varga Márta
Fotók: Almási Dóra