Magyar zenés történelmi film, 2022
A filmet a Duna Televízió tűzi műsorára a Nemzeti összetartozás napján, június 4-én 16:40-kor.
Feliratozva a teletext 333. oldalán.
Trianonról a hétköznapi ember szemével, avagy egy karanténfilm utóélete…
Az Örök hűség című film keletkezéséről, az alapjául szolgáló eredeti mű, a Szétszakítottak létrejöttének rendhagyó körülményeiről:
Volt egyszer egy pandémia, mely az egész addigi életünket gyökeresen megváltoztatta. A bezártság, az egymástól, szeretteinktől való elszigeteltség 2020 tavaszán sok embert késztetett arra, hogy átértékelje addigi életét, mi a fontos számára valójában… A kényszerszünet negatív hatásai az élet minden területén megmutatkoztak, így a színházi élet hiányában a művészeknél is.
A közönséggel kialakult személyes kontaktus hiánya arra sarkallta a művészeket, hogy home office-verzióban egy újfajta internetes kapcsolatot keressenek a közönségükkel. Ennek nagyszerű eredményeként jött létre azután a színházak részéről sok-sok otthon készült videó, és így újra a kapcsolattartás a nézőkkel. Az online térben lassan megszületett egy új műfaj, a karanténfilm, melynek kiemelkedő darabja lett 2020 tavaszán Dolhai Attila, a Budapesti Operettszínház művésze és Cári Tibor zeneszerző, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház állandó munkatársa alkotása Szétszakítottak címmel.
A darab szövegkönyvét Dolhai Attila eredetileg a százéves centenáriumra a Budapesti Operettszínház által meghirdetett Trianon-pályázatra írta, de a vírus közbeszólt… ennek ellenére a mindenki számára idegen helyzetben sem adta fel a darab rövidített változatának megalkotását, mert nagyot álmodni… Nem véletlen a művész definiálás, hisz Dolhai Attila nem egyszerűen színész, nem egyszerűen énekes, egy sokszínű egyéniség, aki számtalanszor, több műfajban bizonyította már sokoldalúságát, de szerzőként, szövegíróként, rendezőként most mutatta meg lelkének egy darabját először. A Budapesti Operettszínház csapatával, kiváló kollégáival színpad és díszlet nélkül hoztak létre egy rendhagyó alkotást, ami ezekben a hónapokban a kialakult kényszerhelyzetben, komfortzónájukból kilépve színpadi szerep helyett, otthoni környezetben, telefonjaik kamerája előtt, egy rövidfilmes alkotás lett. Nagyon szép családi vállalkozás volt minden művész részéről, és egy nagycsalád: a Budapesti Operettszínház részéről, hisz ennek az összetartó csapatnak a színe-java részt vállalt ebben a nem mindennapi alkotásban. A sikeres megvalósításhoz nagyban hozzájárult, hogy Dolhai Attila barátai, kollégái közül kitűnő emberismerettel úgy válogatta össze a szereplőket, hogy minden egyes karaktert megformáló művész saját magát tudta adni, jellemében mélyen rejlő sajátosságait csillogtatta… Ebben az elszigetelt helyzetben mindenki kreativitására szükség volt a hiteles helyzetek képi megteremtéséhez. Példátlan összefogás egy társulat részéről: egy mindenkiért, mindenki az ügyért szívvel lélekkel.
Egyedülálló vállalkozás lett ezután a Budapesti Operettszínház részéről az ebből a rövidfilmből készült zenés színház-film megvalósítása.
Az akkor Szétszakítottak címmel létrejött kisfilm megismertetését a nagyközönséggel Kiss-B Atilla, az intézmény főigazgatója biztosította a színház online felületén. A vetítésre a 100. évforduló alkalmából 2020. június 4-én került sor. A rövidfilm bemutatásának a sikere erősítette meg abban a hitében, hogy ennek az alkotásnak az üzenetét minél nagyobb közönség elé kell tárni. Így jött létre a Nemzeti Filmintézet színházak és filmesek együttműködését támogató pályázatának keretében Dolhai Attila Szétszakítottak című drámájából egy zenés történelmi film a Budapesti Operettszínház és Iványi Marcell rendező-producer közös alkotása immár Örök hűség címmel.
Az eredeti ötlet, a szövegkönyv és a dalszövegek szerzője Dolhai Attila, zeneszerzője Cári Tibor, forgatókönyvírója Németh Ákos, operatőre Tóth Zsolt, zenei vezetője Bolba Tamás, hangmérnöke Péterffy Máté, vágója Lőrinc Attila és gyártásvezetője Fehér Nikoletta.
Rendezte: Iványi Marcell
Szereplők: Dénes Viktor, Földes Tamás, Gubik Petra, Janza Kata, Melis Gábor, Németh Marcell, Oszvald Marika, Sándor Péter, Mészáros Árpád Zsolt, Csuha Lajos, Kiss-B Atilla, Dolhai Attila
A film iránt érdeklődő közönség részére az Örök hűség egyszeri, előzetes, közönségtalálkozóval egybekötött vetítésére 2022. május 26-án került sor Szombathelyen az AGORA-Savaria Filmszínházban.
Milyen indíttatásból született meg ez a film?
Trianon évszázados nemzeti tragédiánk, melynek hatása mind a mai napig érezhető, máig feldolgozatlan trauma, a magyarság számára el nem múló fájdalom. Sok adat, történelmi tény ismert, de ezek a mai ember számára bár megdöbbentőek, de csupán számok, és nagyon távolinak tűnnek. Mi az, ami segíthet a történések mélyebb megismerésében és ezáltal a feldolgozásában? Dolhai Attila meggyőződése volt, hogy Trianonról nem a számok tükrében, hanem emberi sorsokon keresztül érdemes beszélni, hisz az egyes emberek átélt személyes tragédiájáról nem sokat tudunk…
„Feltevésem szerint, ha többet tudnánk a hétköznapi ember életéről, talán mélyebben megélhetnénk érzéseiket, döntéseiket” – fogalmazott Dolhai Attila, akinek hitvallása: „Gyógyírunk és feladatunk az emlékezés! Míg emlékezünk, a békét őrizzük.”
Filmjével rávilágít, az akkori történelmi események milyen képtelen helyzeteket teremtettek a családokban, milyen tragédiákat éltek meg szeretteiktől elszakítva sok ezren azokban az időkben, mert ez nincs megírva a történelemkönyvekben. A személyes megélt gyötrelmekről keveset lehetett olvasni, talán csak a mindenki által szeretett mesemondó, Benedek Elek családjának tragédiájáról lehetett tudni. A székely író, aki Budapesten rekedt, míg felesége Erdélyben a hat gyerekkel, köztük súlyos beteg fiukkal. Hosszú hónapokba telt, amire egyáltalán hírt kaptak egymásról. Mire az író 1921-ben végre haza tudott menni a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba feleségéhez és gyermekeihez, János fia már halott volt…
Ilyen és ehhez hasonló tragédiákat éltek át ezrével a hontalanná vált emberek. Egy ilyen család életén keresztül mutatja meg a szerző a nemzeti tragédiát. A zenés TV film a temesvári Dér Zoltán családjának valós történetén alapul, akik 1920-ban hontalanná váltak, mert a családfő nem volt hajlandó aláírni a Román Királyság iránti hűségnyilatkozatot.
Trianon óta eltelt több mint száz év. Az egykori igazságtalan béke történelmünk részévé vált. Az utóbbi évtizedekben a szomszédos országokkal egyre inkább az együttműködésben partnerré vált Magyarország. Trianon centenáriuma a 2020-as év a nemzeti összetartozás éve, a békediktátum aláírásának napja, június 4-e pedig a nemzeti összetartozás emléknapja lett, hiszen a békés egymás mellett élés a magyarság érdekeit szolgálja határon innen és túl. A nemzeti összetartozás és a közös emlékezet ebben a tudatban kell, hogy megerősítsen bennünket. Az emberek szívében végre kitárult valami, elindult egy folyamat és lassan végre már tudunk beszélni az oly mélyen őrzött, szívünkbe zárt fájdalmakról, sebekről… ennek feltárásában segít Dolhai Attila és Cári Tibor megindítóan szép története, mely az első világháború végét és az azt követő időszakot öleli fel. Középpontjában egy három fiút nevelő temesvári értelmiségi család élete áll. A mű az ő sorsukon, személyes történetükön keresztül mutatja be történelmünk fájdalmas részleteit. Mint azt Dolhai Attila Jászai Mari-díjas, érdemes művész egy interjúban elmondta, a megértést szeretné elősegíteni ezzel a filmmel, bízik benne, hogy egyetemes mondanivalójának köszönhetően nyitottságra talál az emberek szívében.
Az Örök hűség…
Az igaz történeten alapuló filmben a legkisebb fiú, az akkor tízéves Bor Mihály meséli el családja megrázó történetét. A Trianoni békeszerződés aláírásakor a gimnáziumigazgató édesapa és az édesanya három gyermekükkel Temesváron élnek, nagy tisztelet övezi őket a város polgárai körében. Legidősebb testvére, Miklós bemutatja a családnak szíve választottját, egy felvidéki, pozsonyi lányt, Ibolyát, aki Budapesten tanítónőnek tanul. Imre bátyját behívják katonának, annak ellenére, hogy egyetemistaként felmentést élvez. Az országban dúló zavargásokkal nem törődve Miklós Pestre indul, hogy megmentse testvérét. A helyzet kilátástalan, a magyar katonák tömegesen özönlenek haza a frontról, sorra jönnek létre az új államok. Városok, falvak esnek el. Temesvár román kézre kerül, míg a Felvidék Csehszlovákia részeként kerül a térképre. Az ott élő magyar családok teljesen kilátástalan helyzetbe kerülnek. Szétszakítja a két szerelmes életét is ez a kényszerű helyzet… A családnak el kell hagyni otthonát, mert az édesapa nem hajlandó aláírni a Román Királyság iránti hűségnyilatkozatot. Az addigi életüket hátrahagyva egy marhavagonba zsúfolódva várják évekig, hogyan tovább…
Az első dolog, ami a néző eszébe jut ezt a szép, mélyérzésű filmet nézve: méltó tisztelgés, mely emléket állít a száz évvel ezelőtti szomorú események elszenvedőinek. Szívből jövő főhajtás minden magyar előtt határon innen és túl, azok előtt a magyarok előtt, akik gyötrődtek anno ennek a gyászos történelmi eseménynek a súlyától. Őszinte, szívből jövő alkotás. Szép és igaz történet, aminek legfőbb érdeme, hogy a mai kor emberével megérteti ennek a szomorú történelmi eseménynek a következményeit, igaz, egyszerű emberi sorsokon keresztül. Az akkor élt emberek tragédiáját mély érzéssel mutatja be, érzékeny húrokat pendítve meg a szívekben.
Mivel a darab szülőatyja Dolhai Attila, és valamennyi szereplője a magyar zenés színházi élet, a Budapesti Operettszínház kiválóságai, mi más lehetne a film, mint zenés színház-film. A szereplők 13 szívhez szóló dalban kétségbeesetten éneklik, kiáltják világgá fájdalmukat, így mesélve el a megható történetet.
A zeneszerző, Cári Tibor fülbemászó dallamai csodálatos, egyenrangú társa a megindító történetnek. Zenei világa nagyon szépen illik Dolhai Attila lelkivilágához, gondolataihoz. A daloknak súlya van. Az erdélyi zeneszerző tökéletesen átérzi a történet jelentőségét és zenéjével hűen támogatja azt.
A film megrázó képsorokkal indul. A frontról hazatérő, vagonokba zsúfolt, sebesült katonák látványa szívszorító. Daluk megindító, könnyeket csal a nézők szemébe:
„Csak hősök akartunk lenni, győztesként visszatérni… Én vártam dicső jövőt,
Most látok sok dombtetőt, melynek mélye rejt ember testeket…”
Az emberi sorsok megejtő tragédiáját talán legszebben a darab során a falu öreg vargájának dalában mutatja meg… Tökéletes a szívszorító dallam és a dalszöveg között az összhang:
„Mikor szerettem, rózsám, kedvesem büszkén szólt,
Nézz ide tán, fiunk születik, ő első volt.
Mikor szerettem, rózsám, kedvesem csillag gyúlt,
Őt is neveltem. Férfi lett, fényem volt.
Mikor szerettem, rózsám, kedvesem hozzám bújt,
Legkisebb gyümölcs, még tán hazajön.”
Meghatóan tárja a néző elé a távolba futó vonatsíneket reménytelenül kémlelő édesapa fájdalmát, aki már két fiát elvesztette, de él még a hite, a legkisebb talán még hazajön… Pár röpke pillanat csupán, de mégis a néző szívéig ható alakítás Csuha Lajostól. Zseniális, ahogy a szerzőpáros egyetlen dalban meséli el egy egész élet tragédiáját. Dolhai Attila dalszövegei meghatóak, gyönyörű szófordulatokkal: „legkisebb gyümölcs” szerelmük gyümölcsére, a legkisebb fiúra gondolva… dalaiban számtalan ilyen szép példával: „fakasztom örömkönnyeidet”…
Valamennyi dal végtelenül megindító, ahogy a kiszolgáltatottságot, kilátástalanságot, kétségbeesést, gyötrődést mesélik el vele a szereplők. Az édesapa, a családfenntartó, akit mardos a kiszolgáltatottság, a hogyan tovább érzés. Hogyan lehet tovább élni az életet, ha már mindent elvettek, az otthonukat, a földet, ahol születtek. Földes Tamás játékával szívszorítóan érezteti a kétségbeesést, lehet e hűséges egy más világhoz, mint amiben a családja beleszületett, ahol eddig boldogan élt. Örök hűséggel ragaszkodik a szülőföldhöz, hazájához, inkább vállalja, hogy elhagyja otthonát, de hűsége megingathatatlan. Útnak indul a család, cipelik a batyukat, ócska koffereket, az óvatosan, vigyázva becsomagolt kis életüket, az édesapa kisfiának a féltve őrzött kisvasutat, viszik magukkal az álmaikat, a reményeiket, de nem alkusznak meg…
Ibolya, Gubik Petra, egy fiatal, tiszta lélek, dalának hatása alatt a néző átérzi a vesztesége súlyát, mert szeretett bátyja elvesztése után szerelmétől is elszakítják… Megható a szerelmesek búcsúja utáni újbóli találkozása évek múlva. A rájuk kényszerített élet a marhavagonokba zsúfolódva. Szívszorító pillanat, amikor Ibolya már más gyermekét hordja, de egymás látványa még mindig a beteljesületlen szerelem szívfájdító érzésével tölti el őket.
Az édesanya, Janza Kata drámai alakítása láttán az ember szíve összeszorul a fájdalomtól. Mi mindenre képes az aggódó anyai szív, hogy megmentse gyermekét a fogolytábortól…
„Fogolycsere, csak egy elkeseredett anya ötlete. Istenem és mégis megvalósulhat? Mi van, ha nem sikerül? Az nem lehet, hiszen ők is várják haza az övéiket, pont, mint mi!”
A legmegrázóbb a darab végén elhangzó Engedjétek őket haza már című dal, abban minden fájdalom benne van… könyörgés, ima fia életéért:
„Engedjük őket haza már! Hagyd elhinnem, rá jobb sors vár,
és amit mi elrontottunk, ők jóvá teszik majd!
Sebükre gyógyírt a Jóisten ad…”
A film végén mindannyiunk szeme könnybe lábad az édesanya fájdalmát átérezve, mely szívbe markol, fogva tart. Mennyire kiszolgáltatottak voltak ezek az emberek a hatalomnak. És mégis milyen hatalmas az isteni kegyelem. Amit a törvény szigora eltakar előlünk, de a szív bátorsága megmutatja.
A filmet fekete-fehérben láthatjuk, viszont így tökéletes a különböző helyszíneken felvett összhatás, és nagyon illik az eredeti háborús jelenetekhez, amelyek keretbe foglalják a történetet, így lesz hiteles egész. Nagyszerű rendezői elgondolás a film végi finálé, mely összefoglalja a film igazi üzenetét, amelyet már megszínesedve a mai nemzedék közösen énekel: SZERESS MAGYARORSZÁG…
A film keserédes, megható, nagyon emberi történet mesél el, az egyszerű emberek életének egy nagyon nehéz időszakát, de általa közelebb hozza az embereket, minket, magyarokat egymáshoz… Ezzel az alkotással Dolhai Attila nagyon találóan sok mindenre rámutat, próbál segíteni, megértetni, hogy mik az igazi értékek… erőt ad, tartást, hitet, mások elfogadását, az igaz összetartozás érzését erősíti az emberekben…
„A darabomnak pont az a célja, hogy ne feledjük el a múltat, mert az jelenünk része is” – Dolhai Attila indíttatása.
A film témája most talán még aktuálisabb, mint bármikor, hiszen a mostani háborús helyzetben sokan élik át ezt az elszigeteltséget, távol szeretteinktől, azok fájdalmas hiányával. A mostani menekültáradatot látva sokkal jobban át tudjuk érezni az akkor élt emberek kétségbeesését, fájdalmát, akik azokban a vészterhes történelmi pillanatokban szenvedtek a politikai döntés súlyától. Ezek az emberi sorsok, ezek a történetek szívszorítóak nekünk, Kárpát-medencében élő magyaroknak, határon innen és túl. Meghatóak persze másoknak is a nagyvilágban, de alapvetően azonban mégis nekünk-rólunk szól. Mi kell, hogy tisztán lássuk, megértsük azt. A mi belső húrjainkat pendíti meg, de kevés az olyan ember, aki erre önmagától ráébred, kell valaki, aki erre rávilágít, aki „meghallja” és „megérti” ezeknek a sorsoknak az üzenetét, és aki megérteti velünk annak minden szépségét és megpróbáltatását, és ezen keresztül a sok-sok a helyzetben élt magyar kilátástalan sorsát, elszakítottságát a gyökereitől.
A film nagyon szép példája annak, hogy az összetartozás érzését így is lehet erősíteni az emberekben, hittel, szeretettel emlékezni. Megmutatni mások fájdalmát és ezzel a kiállással kicsit enyhíteni is azt. Ennek a nagyszerű alkotásnak az alapgondolata lehetne József Attila csodálatos verse:
„A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.”
(József Attila: A Dunánál)
„s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.”
Ilyen érzésekkel, gondolatokkal telve a szerzőpárosnak, Dolhai Attilának és Cári Tibornak nagyon szép, megható, komolyan elgondolkodtató művet sikerült megálmodnia. Az Örök hűséggel nagyszerűt, maradandót alkottak…
Köszönet Kiss-B Atillának, a Budapesti Operettszínház főigazgatójának, hogy ezt a nagyon szép kezdeményezést felkarolta, és ezzel értéket teremtettek.
A néző egy produkcióból már csak a létrejött tökéletes egészet látja, a befektetett rengeteg háttérmunkát nem. A rendező a film vetítése utáni közönségtalálkozón kicsit bepillantást engedett az elkészítés menetébe. Elmondta, a produkció létrejöttén közel háromszáz ember dolgozott másfél éven keresztül: díszlet, jelmez, látvány, MÁV-osok, a korhű látványvilág megteremtésén.
Köszönet Iványi Marcellnek és a stáb valamennyi tagjának, akik a „színfalak”, kamerák mögött segítőtársai voltak a művészeknek, és azon fáradoztak, hogy minden kis apró részlet tökéletesen sikerüljön úgy, ahogy azt ők szeretnék, hogy átjöjjön az érzés, amit meg szerettek volna mutatni…
Dolhai Attilának és Cári Tibornak pedig köszönet a hitéért és kitartásáért, hogy a rengeteg akadály ellenére sem adták fel, hogy végre méltó megemlékezéssel tárják elénk ennek a több mint száz évvel ezelőtti eseménynek minden szomorú következményét az egyszerű emberek számára.
Aki még nem látta, szívből, szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe. Kicsit másként látjuk a világot tőle…
Írta: Kókainé Ibolya