Apró Julianna a Bartók Béla Elméleti Líceum negyedik Lépésről Lépésre osztály egyik tanító nénije. Az új kezdésről, a gyerekek mindennapjairól is beszélgettünk. Hogyan lehet ötvözni a fegyelmet a jókedvvel és lazasággal, illetve hogyan lehet önfegyelmet tanítani egy kisgyereknek? Ezekre a kérdésekre találunk választ az alábbi beszélgetésben.
Milyen út vezetett idáig? Hány éves tanítói munkát tudhatsz a hátad mögött?
Temes megyében, Gátalján születtem. Nagyváradon végeztem a tanítóképzőt. Az évek folyamán tanári oklevelet szereztem az aradi Vasile Goldiș Egyetemen. 34 éve tanítok, 26 évet hagyományos, 8 évet a Step by Step alternatív pedagógiai programban. Korábban Szapáryfalván, Gátalján és a 26-os iskolában tanítottam, jelenleg a Bartók Béla Elméleti Líceumban tanítok 11 éve.
Miben más most a tanítói munkád az első évekhez képest?
Az első években hagyományos, összevont osztályokban tanítottam, s most egy új alternatív oktatási formában működő osztályban tanítok. Ez egy új kihívás volt, melyben fejlődhettem, gazdagodhattam, mint egyén és mint pedagógus is. A mindennapi munkám más típusú tervezést, felkészülést igényel, nagyon sok kreativitást, rugalmasságot és odaadást kíván.
Miért jobb számodra a Lépésről lépésre módszereivel dolgozni?
Ma már nem csak az információ birtokosa és átadója vagyok, hanem szervezek, irányítok, feltételt teremtek, segítek a gyerekeknek az információt megtalálni, feldolgozni és azt alkalmazni. Elsődlegesen segítő, másodsorban oktató vagyok.
Számodra melyik a kedvenc Lépésről lépésre módszer?
Egyik kedvencem a kooperatív tanulási módszer, melynek elmélete és gyakorlata a következő: ,,Amit a gyerek ma a többiekkel együtt tud megcsinálni, arra holnap már egyedül is képes lesz.” (Vigotszkij)
Szerinted mi a legfontosabb egy mai kisgyerek számára?
Nagyon fontos az, hogy szeresse a tanító nénit és az osztálytársait. Bízzon bennünk, tudja azt, hogy figyelünk rá, gondoskodunk róla, törődünk vele. Érezze azt, hogy ránk mindig számíthat, szükségünk van rá, a közreműködése fontos az osztályközösségnek, mindannyiunknak.
Milyen számodra egy ideális iskolai nap?
Számomra az az ideális nap, amikor a gyerekek sokat kérdeznek, a napi témák lekötik az érdeklődésüket, kiegészítik a saját ötleteikkel, ismereteikkel. A kijelölt feladatokat kreatívan, szívesen oldják meg.
Ma már nem beszélhetünk vasfegyelemről az iskolákban. A mai iskola igyekszik kellemesebbé tenni a hétköznapokat egy gyerek számára.
Hol van az arany középút?
A tevékenységi központokban a gyerekek tetszés szerint kiválasztják azt a központot, ahol kezdeni szeretnék a tevékenységet, majd az előírt munkafeladatoknak megfelelően, az előkészített eszközökkel hozzálátnak a feladatok elvégzéséhez. A tanító által előkészített feladatok progresszívek, úgy, hogy mindenki a saját ritmusában és a saját ismereteinek szintjén gyakorolhassa, sajátíthassa el. A gyerekek általában nem fegyelmezetlenül, de nem is csendben, hanem egészséges munkazajban végzik dolgukat.
A gyerekek felállhatnak a helyükről, kérdezhetnek, könyveket használhatnak, természetesen a közösen meghatározott és betartott pozitív hangzású szabályok keretei között.
Miért fontos a fegyelem?
A tanítási-tanulási folyamat sikerességének egyik fontos feltétele, hogy a tanuló fegyelmezetten tevékenykedjen, a társait tiszteletben tartsa, meghallgassa és elfogadja őket együttműködésük érdekében.
Tehát az egészséges munkazaj mégis fegyelem?
Nagy hangsúlyt fektetünk az önfegyelem kialakítására, a diákok megfelelő fejlődése és az egész osztály tanulmányi előmenetele céljából. A tanító közösségformáló szerepének alapfeltétele, hogy mindennap lehetőséget biztosítson a gyerekek közti irányított és kötetlen beszélgetésre, a vélemények, benyomások, érzelmek megosztására: hogy segítse a gyermek pozitív megnyilvánulásait, s vezesse rá a gyermeket a problémák megoldásának és konfliktushelyzetek békés elintézésének technikáira.
Tudnál egy konkrét példát mondani? Mivel érhetőek el az előbb említett célok?
A reggeli beszélgetőkör a fenti célkitűzések, alapelvek megvalósításának fontos eszköze, mely jelentősen támogatja a közösséggé kovácsolódást. Ez a hagyomány, a hangulat a gyermekek biztonságérzetét, derűjét, optimizmusát erősíti.
Honnan ismerhető fel egy tehetséges diák?
Egy tehetséges gyermekre jellemző a nagy fokú kíváncsiság és tudásvágy: meg akarja érteni a körülötte levő világot. Szeret önállóan, egyedül, saját tempójában dolgozni és tanulni. Érdeklődési területe széles, igen kreatív. Gondolkodásában hamar felismeri az ok-okozati összefüggéseket, könnyen alkot szabályokat, a feladatokban nehézség nélkül folytatja a matematikai sorozatokat, megtalálja a kakukktojást. Bő a szókincse, választékos a kifejezésmódja. Fontos a gyereknél felfedezni, fejleszteni azt, amiben tehetséges.
Mi a fontosabb: a tehetség vagy a befektetett munka?
Úgy tapasztaltam az elmúlt években, hogy mindkettő egyformán fontos. ,,A művész semmit sem ér tehetség nélkül, de a tehetség semmit sem ér munka nélkül.” (Émile Zola)
Hiába tehetséges valaki, ha nem gyakorol, nem fejleszti adottságát, mellyel született, s nem fejlődik.
Azok a gyerekek is nagyon szép eredményeket értek el, akik nem voltak annyira tehetségesek, de nagyon szorgalmasan, lelkiismeretesen dolgoztak.
Mi a legszebb az előkészítő osztályban?
Vekerdy Tamást parafrazálva: a hatéves gyerek legfontosabb szükséglete a szabad játék s a mesehallgatás, ami segíti érzelmi intelligenciájának fejlődését. Fontos a pozitív légkör megteremtése, a barátságos osztálytermek kialakítása, a gyerek- és tanulásbarát környezet létrehozása. Sokkal inkább az érzelmi életét kell fejleszteni, mint az értelmit. Nem kell tanítani, csupán mintát kell adni.
Milyen gondolatokkal indulsz az új generációddal?
Nagyon várom, hogy találkozzak velük, megismerhessem a gyerekeket és szüleiket, családtagjaikat. Ez egy új kihívás: minél jobban megismerni és játszva tanulva fejleszteni őket, részt venni iskolán kívüli tevékenységeken, közös projekteket megvalósítani. A gyerekkel közösen nagyon szép kézimunkákat, rajzokat szoktunk készíteni, részt veszünk az iskolakert projektben is. Szabadidőmben is szívesen kertészkedem, kézműveskedem. Szívesen részt szoktam venni a Játszóházban, a kézműves táborokban. Nagyon sok szép közös élmény vár ránk.
Van-e egy mottód vagy fő elved, ami kísér az utadon?
Maria Montessori szavait idézem, az ő irányvonalát követem a mindennapi munkámban. ,,A pedagógus feladata csak a vezetés, az útmutatás: ő csak segít, szolgál, míg a gyermek személyisége a maga erejénél fogva fejlődik, mert a gyermek maga cselekszik.”
Molnos Ildikó