Visszakaptuk a lelkünket – Egy éve újból a magyar közösségé a temesvári Magyar Ház
Interjú Tamás Péter tiszteletbeli konzullal a Várbástya Egyesület elnökével
Éppen egy éve: 2022. február 24-én, az orosz-ukrán háború kitörése napján jelent meg a hír, hogy a temesvári Magyar Ház visszakerült a helyi magyar közösség tulajdonába. A Várbástya Egyesület számára ez a nap – a szomorú világpolitikai esemény ellenére – ünnep, hiszen a magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásával az épület jogos tulajdonosa lett. Szándékuk az, hogy a ház ugyanazt a célt szolgálja, mint amiért tíz évvel a trianoni döntés után az itt élő magyarság közadakozásból megépítette: otthona legyen a magyar közösség egyesületeinek, politikai képviseleteinek és sokszínű rendezvényeinek.
Hol tart most az épület újraéledésének folyamata? Mire volt elég a tavaly júniusi átadás óta eltelt bő fél év? – Ezt kérdeztük Tamás Péter tiszteletbeli magyar konzultól, a Várbástya Egyesület elnökétől.
-A Magyar Ház visszavásárlásának esélye 2019 decemberében körvonalazódott, amikor Orbán Viktor miniszterelnök úr a romániai forradalom 30. évfordulóján Temesvárra látogatott. Ekkor indult el az a kétéves küzdelem, aminek a végén, 2021 decemberében megkaptuk a hírt a magyar állam támogatásáról és a pénzt is a Bethlen Gábor Alaptól, de annyi falba ütköztünk korábban, hogy a szerződés megkötéséig még remegtünk. 2022 februárjában megtörtént a csoda, azóta van a Várbástya Egyesület tulajdonában az épület. Nagyon jól döntöttünk, hogy felvállaltuk ezt a vásárlást és látva az általános európai helyzetet és benne a magyar kormány helyzetét is, mára egyértelművé vált, hogy az utolsó pillanatban ugrottunk fel a megfelelő vonatra – sem előtte sem utána nem volt erre hasonló lehetőség. Boldogok vagyunk, hogy a birtokunkban van a Magyar Ház és meg tudtuk nyitni a szervezetek és a közösség előtt. Kicsit érdekes módon működünk, mert miközben dolgozunk benne és rendezvények vannak a falak között, ezzel együtt tatarozzuk, foltozzuk, amennyire van pénzünk, de az örömünket ez nem befolyásolja.
– Milyen lehetőségeket rejt és milyen feladatokat hozott magával ez a több mint 80 éves épület?
-Nagyon nagy horderejű üzenete van a visszavásárlásnak, hiszen ezt a házat a temesvári magyarság építette 1930-ban. Mindannyiunkban, de különösen az idősekben élt a vágy, hogy majd valamikor visszakapjuk, mert a miénk. Fontos lépés volt ez nemcsak a temesvári, hanem a bánsági magyarság egészének. Azt szoktam mondani, hogy az épülettel visszakaptuk a lelkünket. Ez egy csodálatos építmény, viszont rossz állapotban van, sok mindent meg kell benne újítani, de az élet visszaköltözött belé. Itt működik a tiszteletbeli magyar konzulátus, az RMDSZ iroda, és a Demokrácia központ, az Új szó szerkesztősége, és itt található a Várbástya Egyesület és a Szórvány Alapítvány valamint, a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet, a TEMISZ irodája is. Az emeleten magyar könyvesbolt működik. Ez után költözik majd ide az Integratio Alapítvány, jönnek a kisgazdák, és lesz Értéktár is. Ezeknek a szervezeteknek mind otthont adtunk és adunk, és ez már nagyon jó. Egyre több magyar szót hallunk a házban, és ahogy haladunk helyiségről helyiségre a felújítással, úgy gyarapodunk.
– Honnan lehetett tudni, hogy mire van igény, mi szolgálná leginkább a magyar közösséget? Végeztek valamilyen felmérést erről? Ki tud elégíteni minden erre vonatkozó igényt a ház?
Voltak felmérések, de tudtuk is, hogy mire van igény. Nagyon sok temesvári azt mondta, hogy a régi báltermet vissza kell állítani, ezért kezdtük meg a felújítását. Azon az emeleten azonban korábban irodák voltak: ott működött az újság szerkesztősége és az RMDSZ iroda. Ahhoz, hogy visszaállítsuk a báltermet, őket el kellett költöztetni. Tudtuk, hogy civil szervezetek is szívesen jönnének a házba, ezért azzal kezdtük a munkát, hogy irodákat újítottunk fel. Azért, hogy minél többüket be tudjunk fogadni, biztosítunk egy helyiséget a kisebb szervezeteknek is. Ők nem igényelnek állandó irodát, ezért közös szervezeti szobájuk lesz, saját szekrénnyel. Emellett több közösségi teret álmodtunk meg, amit sokan, sokféleképpen tudnak majd használni. Az egyik a nagy bálterem, nagyjából 150 férőhellyel. Egy táncház termet is kialakítunk. Már most működik a 70 fő befogadására alkalmas multifunkciós terem, ahol javában zajlanak a különböző események: itt volt Szász Enikő életmű kötetének bemutatója, számítunk az irodalmi kör közösségére a folytatásban is. Borkóstolót, ifjúsági játékesteket, táncházat és színházi improvizációs előadást egyaránt rendeztek már itt. Az ilyen és hasonló események havonta rendszeresek lesznek ezen a helyen. Nagyszerű érzés, hogy otthont adhatunk a szervezeteinknek, de az is, hogy a közösségi terekben együtt tudunk lenni és méltó rendezvényeket, megemlékezéseket tarthatunk. Ez a lényege egy ilyen háznak: itt együtt kell élnünk, dolgoznunk, segítenünk kell egymást. Ugyanakkor ez kihívás is, hiszen alkalmazkodnunk szükséges az új körülményekhez: akik korábban megszokták, hogy van egy olyan iroda helyiségük, amiben a gyűléseiket tartják, és ott tárolnak minden, számukra fontos eszközt, azoknak el kell fogadni, hogy itt egy szobájuk lesz, és ha össze akarnak gyűlni rendezvényt tartani, akkor a közösségi tereket kell használni. Én remélem, hogy ez idővel természetessé válik. Fontos szempontja a sikeres működtetésnek, hogy az épületet belakjuk. Nagy igény van a rendezvényekre, minden héten tudnánk valamilyen eseménynek helyet adni, tehát attól nem félünk, hogy kihasználatlan lesz.
–Ezzel együtt szembe kell nézni a fenntartás nehézségeivel is. Az 1800 négyzetméteres hasznos tér valóban impozáns és szinte mindent be tud fogadni, de az épület működtetése is kihívás a jelenlegi energiaárak mellett. Van elképzelés a forrásszerzésre?
– Egy ilyen közfeladatot ellátó intézmény esetében, ha a költségek és a ráfordítás után nullszaldós a mérleg, akkor elégedett lehet a fenntartó. Mi most úgy állunk, hogy van valamennyi pénzünk a felújításra, ami messze nem lesz elegendő, ezt tudjuk. A város felemelte az adót, a rezsiköltségek megnőttek. Február közepén, a leghidegebb napokban, a legrosszabbkor volt csőtörésünk… Szóval nem vagyunk könnyű helyzetben. Már annak a néhány embernek is költséggel jár a foglalkoztatása, akik itt dolgoznak. Emellett az, hogy műsorokat szervezzünk és kiszolgáljuk ezeket, elég sok energiát kíván. Nyilvánvaló, hogy szükség van bevételekre is.
-Milyen bevételekre számítanak?
A második és harmadik emeleten lévő irodáinkat bérbe adjuk: iskola utáni foglalkozásokat tartanak itt. Van egy fényképészüzlet a házban, ügyvédi iroda is működik, ezekért bérleti díjat kapunk. Ezzel próbáljuk egyensúlyban tartani a költségvetésünket. A közösségi tereinket is ki akarjuk majd adni, az a tervünk, hogy befogadjuk más nemzetiségek, németek, románok rendezvényeit. Reménykedek abban, hogy a szép műsorok, amelyeket a magyar közösség ide szervez, összefognak bennünket, és ha otthonra lelnek itt az emberek, akkor támogatni is fognak. A bálterem felújítására például téglajegy akcióval gyűjtünk. Ez többféle lehetőséget biztosít a támogatásra: van arany téglajegy, ennek darabja ezer lej, a klasszikus tégláé 500, és féltéglát is lehet „venni” 250 lejért. Mindenki, aki téglát vesz, kapni fog egy okmányt, de a tervünk az, hogy az adakozók nevét itt a bejáratnál, az előtérben is megjelenítjük. Voltam több magyar közösségben bemutatni ezt az akciót, például egyházi közösségekben, iskolákban. Sokat kell lobbizni, kommunikálni, hogy eljusson a hír mindenkihez, aki segítene. Itt a magyar háznál is lehet érdeklődni ez iránt, de vannak már külső pontok, ahol felírják az elérhetőségeit annak, aki érdeklődik, és felvesszük vele a kapcsolatot. Emellett húsvétig meg akarjuk nyitni a ház magyar boltját egy kávézó sarokkal együtt, ahol hungarikumokat, magyar élelmiszereket szeretnénk árulni, hogy legyen bevételünk. Számítanánk a vállalkozóinkra is. Ők a covid járvány idején rendezett Temesvári Magyar Napok alkalmával kitettek magukért, akkor a legtöbb támogatás a helyi üzletemberektől jött. Én már kétszer is megszerveztem a bánsági magyar üzletemberek találkozóját, ezt érdemes lenne feleleveníteni, mert nagyon kellene a magyar közösségnek egy erős anyagi háttér és a gazdasági szervezettség.
-Hány ember szegődött a ház szolgálatába? Mekkora az a csapat, aki szervezi az itteni életet és menedzseli az épület hasznosításának, üzemeltetésének ügyét?
-Senki nem hinné el, hogy milyen kevesen vagyunk. A Várbástya Egyesület elnöksége a mag, ez egy hét tagból álló, nagyon lelkes csapat. Az operatív stábhoz tartozik Metz Rita, aki konzuláris ügyekben is segítkezik és fantasztikusan szorgalmas, van egy új alkalmazottunk, Leiti Makra Katalin, van egy Petőfi ösztöndíjasunk, Szabó Janka, és Kása Zsolt, az Erdélyi Magyar Szövetség Temes megyei elnöke is erősít bennünket. Érezzük az előnyét annak, hogy itt van a házban Makkai Zoltán, az Új Szó főszerkesztője – a lap szintén a Várbástya Egyesülethez tartozik – , és ez a kommunikációs felület, a köztünk lévő együttműködés is a Magyar ház ügyét szolgálja. Ez a csapat az, aki mindent megvalósít.
-Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy felelevenítettük az egy évvel ezelőtti sikert. Hol szeretnének tartani egy év múlva?
Jó lenne, ha jövő év februárjára befejeznénk azokat a felújításokat, amiket elkezdtünk. Jelenleg a homlokzatot tatarozzuk, addigra kicsinosítjuk, kivilágítjuk és ragyogni fog. A közösségi termeink a bálterem, a nagy konyha, a kiszolgáló helyiségek biztosan meg lesznek. A magyar boltnak is működnie kell, és a fűtésünk korszerűsítésére is benyújtunk idén egy uniós pályázatot. Ám ezeken felül a legfontosabb dolog, hogy jó hangulat legyen a házban. Kell, hogy érezhessük, milyen jó együtt lenni. Akkor lennék egy év múlva elégedett, ha állandóan azt hallanánk mindenki ajkán, hogy: megyek a Magyar Házba, mert ott program van ma délután. Azt szeretném, ha a ház lenne a dobogó szíve az itteni magyarságnak.
Varga Márta
Video: Keresztes Péter – A Temesvári Televízió szerkesztő riportere
Vizităm Casa Maghiară. Din pivniță până în pod! #Maghiară @TVRTM – YouTube