Több generációt elkísért, látta, hogyan cseperednek kisgyerekből kiskamasszá a diákjai, majd sok esetben ugyanannak a közösségnek a tagjaként folytatták útjukat, együtt, jó ismerősként. Talpai Adél tanítóval beszélgettünk pályáról, Ótelekről, idillről!
Mesélj kicsit az idevezető utadról. Miért választottad ezt a hivatást?
Az Óteleki Általános Iskolában kezdtem el tanulmányaimat 1977-ben. Már első osztályos koromban eldöntöttem, hogy én tanító néni leszek. Nagyon megragadott az akkori iskola hangulata, a tudásvágy, a közeg maga volt a csoda. Pedig csak egy egyszerű, falusi iskola volt. Akkori tanítóm egyénisége, személyisége nagy hatással volt rám: olyan akartam lenni, mint ő. Azóta készültem erre a hivatásra.
A temesvári 2-es számú Matematika-Fizika Líceumban érettségiztem 1989-ben. 1990-ben beiratkoztam a nagyváradi tanítóképzőbe, 1993-ban tanítóként végeztem. Ugyanebben az évben címzetes tanítóként foglaltam el az óteleki iskolában a tanítói állást. Azóta tanítok itt. Büszke vagyok volt tanítványaimra, amikor látom-hallom, hogy sikeresek, megállják a helyüket az élet bármely területén. Úgy érzem, én is hozzájárultam a sikereikhez. Amikor találkozom némelyikükkel, mindig örömmel és szeretettel idézzük fel a közös emlékeket.
Miért jó Ótelekre járni iskolába?
Az óteleki iskola egy olyan hely, egy olyan fészek, ahol jó lenni. A kislétszámú osztályok lehetőséget adnak arra, hogy bensőséges, családias hangulat alakuljon ki. Figyelünk egymásra, hagyományokat őrzünk és adunk tovább. Az összevont osztályokban történő oktatás során a különböző korosztályú gyerekek megtapasztalják az önálló munka, a közös munka, közös siker élményét is. Volt diákoktól sokszor hallottam vissza, hogy milyen jó is volt ebbe az iskolába járni.
Ótelekről mindig jól nevelt, felkészült gyerekek jönnek a líceumba. Hogyan készítitek fel a gyerekeket erre a változásra, a továbbtanulásra?
A gyerekeink olyan családokból jönnek, ahol a szülők, nagytestvér, unokatestvér a temesvári magyar líceumok egyikében végzett. Otthon hallottak ezekről az élményekről, így ők is már alig várják, hogy „bentlakó” nagy diákok legyenek. Követik az előttük járók példáját. Sokszor megosztjuk saját tapasztalatainkat, élményeinket a gyerekekkel a líceumi éveinkről, felkeltjük bennük az érdeklődést, a kíváncsiságot a magyar nyelven való továbbtanulás iránt.
Azt vesszük észre, hogy a falusi gyermekek bizonyos tekintetben talpraesettebbek. Mi ennek az oka?
A falusi gyerekek azért mások, mert más körülmények között élnek, más ingerek érik őket, másmilyen környezet veszi körül őket. Talán több rálátásuk van az élet közvetlen történéseire: a nagyszülők közelsége, a régi szokások megőrzése a családokon belül, az állatok, a természet közelsége, több generáció együttélése nagyobb élettapasztalatot nyújt számukra. Kicsit más szemmel látják a világot. Szerintem a józan paraszti észjárás közelebb áll hozzájuk.
Hogyan látod a vidéki oktatás lényegét, szépségeit, nehézségeit?
A vidéki oktatást sokszor alábecsülik, de megvan a varázsa, szépsége: természetközeli, családias, a közösséghez tartozás érzését adja. A gyerekek délelőtt az iskolában vannak együtt, délután pedig a szabadidejüket is együtt töltik, legtöbbet a szabadban. A házi feladatot a napköziben többnyire együtt oldják meg. A nehézségek közül talán a legnagyobb kihívás az, hogy a magyar gyerekeket megtartsa az iskola. Ugyanis még ma is vannak olyan szülők, akik meg vannak győződve arról, hogy a többségi nyelvű iskolából nagyobb esélyekkel indul a gyerek. Ezt a meggyőződést nagyon nehéz megingatni. Ezért sok olyan tevékenységet szervezünk, amely vonzóvá teszi a magyar iskolát: napközi, hagyományőrző csoportok, kézműves foglalkozások, ünnepekhez kapcsolódó rendezvények, nyári táborok. Ezekre a tevékenységekre meghívjuk a szülőket, vagy más intézmények képviselőit is.
Szerinted mi a legfontosabb egy kisiskolás számára?
A kisiskolás számára a legfontosabb a bizalom. Ha sikerül elérni azt, hogy egy kisgyermek bízzon a tanítóban, akkor nyert ügyünk van. Ha tudja, hogy bármilyen problémával bátran fordulhat tanítójához, akkor nincs benne félelem, szorongás. Szívesen, jókedvvel fog tanulni, érdeklődő lesz és kíváncsi az újra. Fontos, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a tanító–tanuló, szülő–tanító között.
Hogyan ismerhető fel, ha egy kisgyerek tehetséges?
A tehetséges gyermek hamar kitűnik társai közül, könnyedén megbirkózik a rábízott feladatokkal. Hamar kiderül, ha egy gyerek tehetséges pl. rajzból: a munkái eltérnek az átlagtól; aki zenéből tehetséges, az zeneórán fog kitűnni a többiek közül, de ugyanúgy a sport, matematika, helyesírás területén is könnyen észre lehet venni a tehetséges gyermeket.
Mi a pedagógus szerepe? Hogyan ismerheti fel a tehetséget?
Szerencsére a pedagógus meg van áldva egy olyan képességgel is, hogy nagyon rövid idő alatt felismeri a tehetséges gyereket. Természetesen támogatja, bátorítja, fejleszti a gyermek képességeit, valamint a szülők figyelmét is felhívja arra, hogy milyen irányba érdemes a gyermeket terelni. A szülőkön is múlik, a tanító csak tanácsot ad, illetve elmondja észrevételeit. Sajnos mégis előfordul, hogy tehetséges gyerekek elkallódnak megfelelő támogatás hiányában.
Ha megteremthetnéd a tökéletes iskolát, milyen lenne az?
A tökéletes iskola? Elsősorban gyerekközpontú, gyakorlatias, rugalmas, jól felszerelt. Ahol nem a megfelelés a fontos, hanem a bizalom, a közösség, a nyitottság. Jó kommunikáció, egyszerűsített tananyag, nem sok elmélet, több gyakorlat. Fontosnak tartanám megtanítani a mindennapi élethez szükséges ismereteket. Például a pénzzel való bánás, az egészséges életmód, a betegségek megelőzése biztosan szerepelne a tananyagban.
Mit üzensz a mostani nagycsoportos gyerekeknek és szüleiknek?
Bízzanak a magyar oktatásban, a tanítókban. Közös érdekünk, hogy gyerekeink egészséges, biztonságos környezetben nevelkedjenek, tanuljanak. Ismerjék meg gyökereinket, hagyományainkat, nyelvünket, és adják tovább az utókornak. Olyan szellemi értékekkel gyarapodhatnak, amelyekből egész életük során meríthetnek és táplálkozhatnak. Az ember az anyanyelvén tanul legkönnyebben és leghatékonyabban. Ne fosszák meg gyerekeiket ezektől a lehetőségektől!
Van-e mottód, ami kísér a pályádon?
Ahogy Dr. Szent-Györgyi Albert fogalmazott: „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen a tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”
Molnos Ildikó