Dorkász varrókör

Hol? A Belvárosi Református Templom gyülekezeti termében.
Mikor? Hétfőn 17 órától.
Kinek? Minden lány, fiatalasszony, anyuka és nagymama számára, aki szeret alkotni, varrni, kézimunkázni, vagy csak rácsodálkozni akar mások ügyességére, türelmére.
Miért? Mert a kedves emberek, a lelki útravaló, a közvetlen beszélgetések, a forró tea illata és a szorgos kezek rövid időre kikapcsolnak a mindennapok mókuskerekéből.
Mit hozz magaddal? Nyitottságot, lelkesedést és szemüveget, ha szükséges. Anyag, cérna, tű, olló biztosítva lesz.

Így hívogatja a kézimunkázni szeretőket a varrókör.

No, de miért is varrókör a XXI. században?

Furcsa időket élünk. Minden percünk, minden gondolatunk, minden vágyunk és véleményünk korlátok közé van szorítva. A koronavírus szabályrendszere, az anyagi lehetőségeink vagy éppenséggel a túlzott szabadság köt gúzsba bennünket. Ez az a hely, ahol a lelkünk kiszabadul, megpihen, csendben van és Istenre figyel. Meghalljuk az Ő szavát.

Közösség, ahol elmondhatjuk örömünket, bánatunkat. Míg a kéz az öltéssel bíbelődik, jó meghallgatni a társunk élettörténetét és jó elmondani a miénket. Letenni a nehéz csomagot, vagy hálásnak lenni az Úrtól kapott jóért.

Hagyományőrzés. Templomaink legszebb dísze mindig is a szép kézimunka volt. A kalotaszegi nagyírásos és az erdélyi reformátusság pedig különösen összefonódott. Gyökereinket találjuk meg benne.

A közösségért végzett munka öröme. Adni, anélkül, hogy kérnénk valamit cserében. Ez lelki megnyugvást ad. Ha ez a valami a templomunkat díszíti, egy Biblia vagy Énekes könyv borítója, egy Házi áldás, vagy úrasztalai terítő, akkor ez fokozottan igaz.

A régi fonók hangulatát idézi. A kislányok csacsogása friss lendületet ad, hozzájuk pedig eljut a felnőttek beszélgetésének foszlánya. Felsír a kisbaba. Odaugrom, felkapom, ringatom. Régi emlékek érintenek meg, hisz olyan rég volt, mikor ezt tettem. A baba csodálkozik, nem fél tőlem, tudja, hogy ez így rendben van, elmosolyodik. Több generáció együtt formálódik, nevelődik.

A cérna újra összegabalyodott. Semmi baj, hisz a szomszéd oly érdekesen meséli a színház új darabját, vagy éppen azt, hogy mit olvasott a napokban, időm pedig van, nyugisan kibontom és újrakezdem. A bontás jobban megy, mint a varrás? Nevetünk rajta, talán majd jövő héten fordítva lesz.

Egyszóval ez az a hely, ahol megállunk, körbe nézünk és megvárjuk, hogy a lelkünk utolérjen bennünket.

A foglalkozást Fodor Enikő történelem szakos tanárnő tartja, aki bevezeti a varrottasok világába a Varrókör résztvevőit.

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

(Az esemény a járványügyi rendelkezések betartásával zajlik.)

Megosztás