Hogyan értelmezzük a testnevelés szót? Mit nevelnek? Csak a testet? Mi lesz a mai gyerekekkel, akik egyre több időt töltenek a számítógép előtt? Ezekre a kérdésekre is kerestük a választ Paul Éva nyugalmazott testnevelő tanárnőnél, akinek példája sokak számára ösztönző lehet. Számomra mindenképp, és valószínűleg a kedves olvasó is elraktároz magában egy-két értékes gondolatot.
Minek köszönheti, hogy mind a mai napig ilyen fitt, és szemmel láthatóan jól érzi magát a bőrében?
Pozitív gondolkodás, jó gének, mértéktartás mind a táplálkozás, mind a mozgás, pihenés és életmód terén. Soha nem fogyókúráztam, próbáltam sokat mozogni, szabadban tevékenykedni, kertészkedni, kirándulni és mindennek örülni, ami körülvesz.
Felszabadult mosoly
Mikor kezdett sportolni? Volt egy pillanat, amikor úgy érezte, hogy Önnek igenis mozognia kell?
A gimnázium hatodik osztályában figyelt fel a testnevelő tanárom, hogy jó érzékem van a labdajátékokhoz, és hamarosan bevett az iskola kézilabdacsapatába, majd később a kosárlabdacsapatba. Persze ez a sikerélmény meghatározó volt a későbbi tevékenységemben. Szüleim tudta nélkül elég hosszú ideig jártam edzésre zongoraóra helyett, ami igazán nem is vonzott, talán a módszer miatt, amivel a tanárnő próbálta megkedveltetni ezt a hangszert, vagy a sok egyhelyben ülés, amit most sem igazán szeretek.
Nyugdíjazásáig testnevelő tanár volt a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumban. Milyen gondolatokkal kezdett el egy-egy órát? Mi volt a minimum, amit el akart érni a tanítványainál?
Általában próbáltam betartani a programokban előírt követelményrendszert, figyelembe véve a körülményeket, biológiai adottságokat, felszereléseket. Nagy hangsúlyt fektettem a testi fejlődés kedvező feltételeinek a biztosítására, koordinációs képességek fejlesztésére, esztétikai nevelésre, versenyszellem kialakítására és nem utolsósorban az egészséges életmódhoz szükséges higiéniai ismeretek megszerzésére. Mindez párhuzamosan történik a nevelői munkával is.
Hol van a képen?
Nemrég két volt tanítványával készítettem interjút a Régi(j)óvilág című honismereti szemlébe, és mindketten nagyon szívesen emlékeztek vissza Paul Éva tanárnőre. Minek köszönhette a népszerűségét? Nem volt szigorú?
Gondolom, jobb lenne a volt tanítványaim véleményét meghallgatni, de a testnevelésórákon és az osztályfőnöki órákon is mindig szerettem jó hangulatot kialakítani. Amikor az alsó tagozatos osztályban tanítottam, észrevettem, milyen fontos a felnőttek közelsége, a játékosság, csapatformálás, szerepek kialakítása, harmónia, kommunikáció. Ha mindezeket sikerült többé-kevésbé megvalósítani, akkor a gimnáziumi osztályokban csak a korosztálynak megfelelő módszer betartására kellett odafigyelni. Nem voltam szigorú, de következetes, nyitott, próbáltam partneri viszonyt kialakítani, és megfelelő hangnemet találni minden szituációban.
Sokszínű, tanórán kívüli tevékenység: táborok, tornaünnepélyek, versenyek, kirándulások, előadások mind hozzájárultak ahhoz, hogy jobban elfogadjanak és részt vegyenek ezeken a nem kötelező tevékenységeken.
Családi sportnap a Bartók Béla Elméleti Líceumban
Heti hány alkalommal voltak testnevelésórák az iskolában? Panaszkodtak néha a gyerekek, hogy túl sok vagy túl kevés?
Két testnevelésóra volt, kötelező, de voltak időszakok, amikor még volt sportkör, vagy választható tantárgy is. Sajnos ez nem tartott sokáig. Soha nem panaszkodtak a sokra, főleg a 15-16 éves korúak, a líceumban már megoszlottak a vélemények.
Mi alapján osztályozott?
Az osztályozást illetően voltak és vannak bizonyos követelmények, amelyek a programban szerepelnek, és azt tiszteletben kell tartani, pl. az atlétika, ahol centiméterben és másodpercben vannak megadva a kötelező próbák, évre és nemre leosztva. Olykor-olykor a jó képességű diákok nem tudták teljesíteni, és emiatt a pedagógusnak pluszfeladatokkal kellett ellensúlyoznia ezt a hátrányt, így motiválva azokat a tanulókat is, hogy mégis legyen sikerélményük. Szerencse, hogy ez a tantárgy lehetőséget nyújt erre.
Hogy értelmezi a testnevelés szót? Mit nevelnek? Csak a testet?
Testnevelés. Mindenkinek az jut eszébe, hogy Mens sana in corpore sano, vagyis ép testben ép lélek. Aki egészséges fizikai testtel rendelkezik, annak a lelke is egészséges. Elméletileg így is van, de az iskolai oktatásban a testnevelés legfontosabb eszközei a testgyakorlat, amin a mozgásos cselekvést értjük, ami a képességek szinten tartását és az egészség megőrzését takarja. A testgyakorlat az egész szervezetre hat (idegrendszer, izomrendszer stb.), és ezek végrehajtásához értelmi, érzelmi és akarati folyamatok szükségesek.
Jó hangulat a sportnapon
A személyiség egészére irányuló nevelésben jelentős részt vállal a testnevelés saját céljaival, feladatrendszerével. A testnevelés az általános nevelés szerves része, célja a test edzése, egészség fejlesztése, magatartás, akaraterő, küzdőképesség fejlesztése, bátorság, becsület, tisztelet és pontosság betartása.
Még azt szeretném hozzáfűzni mint felnőtt, hogy nem lehet egészséges a testünk, ha bármilyen lelki problémával küszködünk. A test-lélek-szellem szétválaszthatatlan, egymást kölcsönösen befolyásoló egység.
Az elmúlt években, évtizedekben egyre kevesebbet mozognak a gyerekek, egyrészt a számítógépek, laptopok, táblagépek, okostelefonok térhódítása miatt, másrészt pedig a testnevelésórák száma is csökkent. Melyek lehetnek a legsúlyosabb következményei a mozgásszegény életmódnak?
Azzal kezdeném, hogy rossz rágondolni, milyen következményei lesznek ennek a mozgáshiányos életmódnak. Már most megnyilvánulnak ennek az első jelei, például a súlyfelesleg, passzivitás és rossz egészségi állapot. A fizikai tétlenség következtében elhízás, szív- és érrendszeri betegségek, gerincbántalmak, cukorbetegség stb., sajnos mind fiatalabb korban bukkan fel.
A szervezők egy része
Mit tehet a szülő ebben az esetben?
A szülőnek nagyon fontos szerepe van, a gyerekek számára minden szülő egy modell. Abban az esetben, ha a gyerek nem lát semmilyen tevékenységet a családban, ami a mozgásra ösztökél, pl. kerékpározás, túrázás, focizás vagy bármilyen mozgás, akkor ő is azt mintázza. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom a Bartók Béla Líceumban elindított családi sportnapot, amelyen én is részt vettem, és nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett a szülők részéről ennek folytatására, sőt még többszöri megrendezésére.
Én még a mozgás iránti érdeklődésbe bevonnám a fiatal nagyszülőket, akiknek talán több idejük van, hogy elvigyék a gyerekeket edzésekre vagy bármilyen tevékenységre. Higgyék el, nekik sem árt, őket is fiatalon tartja. Merem ajánlani, mert az időskori testmozgásnak megvan az előnye, a szépsége és nem utolsósorban a hatása.
Játékra fel!
Sokan azt mondják, hogy élvezetessé kellene tenni a testnevelésórákat. Van egyetlen jó módszer erre, vagy tanárfüggő? Önnek hogyan sikerült?
Most megint csak a tanítványaimra hivatkoznék, kinek mi tetszett, mit élveztek, de én a tanár módszereire esküdnék. Van egy adott keret, amit be kell tartani, de azért ezen belül megadatik egy bizonyos rugalmasság. Éreztem, hogy sokszor milyen a hangulat, a diákok kedve, és ennek függvényében is alakítottam az óra menetét.
Hogyan lehet bátorítani azt a diákot, aki például lassabban szalad a társainál, esetleg nem dobja olyan messzire a labdát? Néhány tanár inkább a letolást vagy a nyilvános megszégyenítést választja…
Ami a bátorítást illeti, szükséges a diákok képességeinek, munkabírásának, állóképességének ismerete, és olyan magasra kell tegyük a lécet, amelynek képes a tanuló megfelelni. A letolást ritkán választottam, csak akkor, amikor úgy éreztem, hogy jogos. Lehet, ez nagyon relatív, de sokszor a sportban nagyon gyorsan kell dönteni, meg az vérmérsékletétől is függ.
A jó hangulaton van a lényeg
Nem lehet eltekinteni attól, hogy sokan iskoláskorukban kezdenek különféle versenyekre járni, ahol nemegyszer kudarc is éri őket. Mit tehet ilyenkor a tanár, az edző?
Valóban sokszor éri kudarc a gyerekeket, főleg a kezdetekben, amikor mindenki nyerni akar, persze felkészíted őket, de csak egy első hely van. Nagyon kell ismerni a reakciókat, ki milyen kitartó, mennyire akarja, szereti-e amit csinál. Saját tapasztalatomból tudom, hogy bizony nemegyszer előfordult élsportoló pályafutásom alatt, arra gondoltam, hogy szegre akasztom a cipőmet, de összeszorított foggal folytattam, mert erre ráneveltek gyerekkoromban, és lelkileg is elég kiegyensúlyozott voltam.
Így van ez az élet bármelyik területén, kudarcok érnek, de nem szabad feladni. Erre bátorítanám a szülőket, gyerekeket, hogy ne adják fel olyan könnyen, mert megéri, és csak azután tudod élvezni a sikereket. Ha ezt nem élik meg, boldogtalan felnőttekké válnak minden területen. Nem mindenkinek kell a csúcs tetejére érni, fontos, hogy részt vegyünk és megküzdjünk azokkal az akadályokkal, amelyek a csúcs felé vezető úton elénk kerülnek. Nem mindenkiből lesz bajnok, de attól még nagyon értékes tagjai lehetünk a társadalomnak.
Kérdezett: Farkas-Ráduly Melánia
Ui. A fotók Paul Éva, illetve a Bartók Béla Elméleti Líceum Facebook-oldaláról származnak.