A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház fiatal színművésze így mutatkozik be:
„Jancsó Előd vagyok. Marosvásárhelyen születtem és ott éldegéltem idáig. Az elmúlt három évben elvégeztem a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színész szakának alapképzését. Iskola után, azt hiszem, féltem ugyanabban a városban kezdeni az egyetemet, de ezt a gondolatot már az elején elhessegetve hamar fel is ismertem, hogy életem legszebb periódusa kezdődött 2017 októberében, és az évek során nem sikerült gyengülnie.”
Mit csinálnál életed utolsó napján?
Nagyon remélem, hogy mondjuk nem aznap tudom meg, hogy az az utolsó. Előkészíteném magamat. Az biztos, hogy nagyon korán kelnék s onnantól messze elkerülném a takarót… Aludni fogok majd eleget. Természettel és hozzám közel álló személyekkel venném körül magam, minél több élettel. Próbálnék nem szomorkodni és csúnyán rászólnék arra, aki így tesz. Nem kell tökéletes napnak lennie. Akadt már egynéhány olyan, és akkor a legnehezebb megteremteni, amikor meg is akarja tervezni az ember. Akármilyen legyen, nekem így is, úgy is szépnek kell látnom. Aznap tanulnék a legtöbbet az életről.
Melyik a legutóbbi előadás, ami nagy hatással volt rád?
Ezekben a fránya időkben sovány vigasz, de van lehetőség online színházi előadásokat nézni. Néha csak rossz érzéssel töltenek el, hogy miért nem lehetek ott?? Pedig én olyan szívesen hallgatnám a mellettem cukorkáspapírt zörgető néniket. Ám van, hogy mondjuk olyan gyöngyszem talál így meg, amit nem lett volna lehetőségem más formában megnézni. Züfec névre hallgat ez a drágakő. A K2 színház állította össze Bulgakov Színházi regényének vázát használva. Egy sikertelen civil író bekerül a színházi életbe, és te jó ég, hogy mi várja őt ott! Elrajzoltabbnál elrajzoltabb színházi sztereotípiákkal találkozik, és nem érti, hogy mi történik vele, hogy miért ilyenek az emberek, miért nem figyel senki a másikra, és miért van az, hogy mindenki csak löki a magáét és züfecel. Rég találkoztam ennyire hozzám közel álló humorral, vagy ilyen szintű, okos és kreatív színészi megoldásokkal. A barátaimmal mai napig rengeteg szállóigét használunk a mindennapokban belőle. Még biztos hordozza a YouTube… Tiszta szívvel ajánlom!
Hogy szeretnél megöregedni?
Nem kéne elfáradni útközben. Remélem kitart a tettvágy és a motiváció, meg egy kis erő sem ártana. Sok elfoglaltságot, sok barátot és sok muzsikát szeretnék magam köré. Szép lenne elképzelni magamat egy tó partján, a saját kezűleg épített faházikóm verandáján gitározgatni a szomszédoknak. Mondjuk teljen így minden nyár. 😀 A szüleimnek van egy kis szénacsináló házuk Gyergyólibántelepen, sokat jártam ott gyerekkoromban is, most is. Ott találkoztam Sebők Klárával (nyugdíjas, nagyon sikeres színésznő). Egy rét szélén, távol minden zajtól, szomszédoktól nyaranta legalább két hónapot él ott egyedül. Azt mondja, hogy az ott töltött idő terápia, gyógyító kezelés. Mondjuk egy hasonló ,,jószokást” én is bevezetnék az idősebb évekre.
Mi a legérthetetlenebb számodra a világon?
Azt hiszem, én még jó sok mindent nem értek a világban. De valami igazán nem fér a fejembe: miért nem segítünk jobban a körülöttünk levőkön? Vagy másképp fogalmazva: miért nem vagyunk kedvesebbek? Miért nem figyelünk oda jobban? Pláne azért érthetetlen, mert az erre fordított energia kamatosan jön vissza attól a személytől, akire ráfordítottad. Nem gondolom azt, hogy ez drasztikus változásokat okozna a világban és így kell tennie mindenkinek, ha érzi, ha nem. Csak hát a segítség öröme különös öröm, egy jobb minőségű üzemanyag. Plusz pont: még a környezetet sem szennyezi… Belátom, naiv kis hozzáállás az enyém. De szeretném érteni, akkor biztosan jobban el tudnám fogadni.
Ha nem színész lennél, mivel foglalkoznál?
Nem igen szeretnék mással foglalkozni. Boldog vagyok ebben a szakmában. Sikerekben vagy sikertelenségben is folyamatosan gyarapul a szeretetem iránta, pedig még nem ismerem eléggé. Türelmetlenül várom, hogy milyen felismeréseim lesznek még. De! Ha valamiért mégis abba kellene hagynom, akkor a zene világában mélyülnék el jobban. Jó sok kitartással hátha zenész kerekedne belőlem. Gitáros, vagy mit tudom én. Most pont a gitárokkal van szorosabb kapcsolatom. Vonzanak a turnék, az a rengeteg ember, akit a sok utazás során megismerhetek, a fárasztó egésznapos kocsiban ülés utáni színpadra állás és muzsikálás. Az is egy nehéz út, ez is az. Én már választottam!