A Bartók Líceum lépésről lépésre osztályában kezdi az évet szeptemberben Kasza Gabriella. Ő maga is ide járt iskolába, és boldog, hogy egykori tanárai ma a kollégái, akiktől bármikor kérhet szakmai tanácsot. Nagyon fontos számára, hogy magyarul taníthat egy olyan iskolában, ahol érték a gyermek, a tudás és a közösség, és ebbe minden pedagógus beleteszi a lelkét. Ő is.
– Milyen út vezetett a tanítói hivatás megtalálásához?
-Én nem mondhatom azt, hogy mindig tudatosan tanítónői pályára készültem. Amikor befejeztem a Bartók líceumot, tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, de a felvételi vizsgáimon szociális gondozónak, ápolónak jelentkeztem. Viszont hallottam, hogy az ápolónői szak mellett pszichopedagógia szak is indul abban az évben és arra vitt az út, hogy ezt a pályát válasszam. Évről évre, ahogy továbbtanultam, eldöntöttem, hogy ezen a pályán maradok, ma már óvónő és tanító is vagyok. Hét évig dolgoztam óvónőként, 2003-ban kezdtem tanítani. Az első évben összevont osztályt kaptam, négy elemi osztályt tanítottam, így indultam neki a nagy útnak. Ez sokat segített, hogy átláthassam az egész rendszert. Közben egyetemet is végzetem tovább folytattam a tanulmányaimat, hogy fejlődjek. Számomra felemelő érzés, megtiszteltetés, hogy jelenleg abban az iskolában taníthatok, ahol tanultam és a volt tanáraim kollégáim lettek. Nagyon jó találkozni velük nap, mint nap. Az is szerencsém, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, akiktől nagyon sokat tanulhatok, akiktől nem félek tanácsot kérni. Melinda kolléganőmmel nagyon jól kiegészítjük egymást, gondolom ezért is megy jól a munka.
-Mivel óvónőként is dolgozott, pontosan tudja, miként kell átvezetni az ovisokat az iskolába. Hogyan kell gördülékennyé tenni ezt az átmentet?
-Lépésről lépésre osztályban ez az első generáció, amelyet előkészítőtől kezdve elkísértem, és öt éven át, negyedikig végig vittem. Már most készülünk a következő osztályunk fogadására. Az ovisokkal többszöri alkalommal találkozunk az év folyamán, különböző foglalkozásokat tartunk nekik, közösen az elemisekkel. A Játszóházakban, amit minden hónapban egyszer tartunk a kicsik számára, meg tudunk ismerkedni a gyerekkel, kialakul egy kapcsolat köztünk. Az előkészítő osztályt az óvoda épületében kezdjük, itt minden úgy van kialakítva, hogy a kicsiknek imponáljon. Először a napi rutint tanuljuk meg, például a reggeli találkozókét. Minden nap van egy üzenetünk egymás számára, ilyenkor megbeszéljük azt is, milyen évszak van, melyik év, milyen hónapjának hányadik napja van, és a hétnek melyik napja. Azt is számoljuk, hányadik iskolai napot töltjük együtt, és ezt innentől kezdve negyedik osztály végéig így csináljuk. Már reggel megoszthatják egymással a nagy újdonságokat, ami velük történt, elmondjuk azt is, mit fogunk tanulni aznap. A feladatokat elkezdjük csoportban megoldani, hogy hozzászokjunk a csoportmunkához, de természetesen előkészítő osztályban még rövidebbek a foglalkozások, maximum 30 percesek. Itt a különböző óvodákból érkező gyerekek összeszoktatása a cél.
-Nem lesz nehéz elengedni azokat a gyerekeket, akikkel öt évet töltött együtt?
-Elég kis közösség vagyunk itt szórványban. Mindenki ismer mindenkit. Az iskolának az az egyik érdeme, hogy családias a közösség, különböző programokon keresztül tartjuk a generációk közötti kapcsolatot. Ez minden korosztályban megkönnyíti az átmenetet. A nagyobbak, az 5-8 osztályosok is bejönnek hozzánk látogatóba, vannak közös programjaink. Ha nehéz is elengedni a negyedikeseket, itt leszünk az iskolában, minden nap találkozhatunk. A lépésről lépésre osztályokban minden 100. iskolai napon ünnepséget tartunk. Melindával már kiszámoltuk, hogy a mostani negyedikeseink ősszel, tehát amikor már ötödikesek lesznek fogják tartani majd a 800-ik iskolai napjuk ünnepségét. Azt beszéltük meg, hogy akkor elmegyünk majd együtt fagyizni vagy kirándulni, együtt ünnepeljük majd azt a napot.
-Kitűnik a szavaiból, hogy a lépésről lépésre módszerben jól érzi magát, szeret ilyen osztályban tanítani. Mit szeret benne?
-Úgy éreztem öt évvel ezelőtt, hogy ez telitalálat. Megszerettem, mert egyfajta szabadságot nyújt a tanítónak és a gyermeknek is. A tananyag ugyanaz, de eldönthetjük, hogy milyen formában dolgozzuk fel. Jellemzően műhelymunkában, kicsi csoportokban tanulnak a gyerekek, általában 20 perces vagy fél órás foglalkozások során sajátítjuk el az új ismeretet, vagy dolgozzuk fel a témát. Azoknak, akik kívülállóként toppannak be, furcsa lehet a zsongás, mert van a műhelymunkának egyfajta alapzaja, miközben a gyerekek közösen oldják meg a feladatokat. Természetesen van egyéni feladatmegoldás is, de úgy tapaszalom, a gyerekek is jobban szeretik a közös munkát. Gyakran ők is ajánlják fel, vagy kérik, hogy a csoport, a csapat, vagy inkább az egyéni munkával szeretnék megcsinálni a feladatot. Nekem az a véleményem, hogy ezeken az órákon valóban tanulnak a gyerekek. Amikor élvezettel kutatnak az információk után, vagy, amikor több napig dolgoznak egy feladat megoldásán, hogy amikor elkészülnek vele, be tudják mutatni a társaiknak, akkor valódi tanulási folyamat zajlik. Örülök, mert a gyerekek figyelnek és érdeklődnek egy adott téma iránt, sok kérdést tesznek fel, sőt, vitát is tudnak generálni belőle. Előfordul, hogy a téma megbeszélése még a tanórán is túlmutat. Az ilyenre mondom én, hogy az az igazi óra, mert a gyermek is partner a tanulásban.
-Ha más a tanulási módszer, nyilván más az értékelés is…
-Igen, a minősítés sem úgy van, mint egy hagyományos osztályban. Egy fejezet végén nem felelnek a gyerekek, vagy nem íratunk tesztet velük, hanem globálisan figyeljük őket a munka során, és egy kiértékelő füzetbe jegyzeteljük le, hogy melyek azok a kompetenciák, amelyet elértek. Minden napos értékeléseink során a gyerekek is elmondják, hogyan érezték az aznapi teljesítményüket, sikerült-e elérni azt a célt, amit el kellett volna érni, de emellett egymás munkáját, eredményét is értékelik. Félév végén vagy évvégén a szülőkkel a gyerekekkel együtt beszéljük meg az elért szintet. A harmadik negyedik osztályban eljutunk odáig, hogy a gyerekek már el is mondják, hogy hol van szükségük segítségre és kérik is a segítséget.
-Milyen értékek kialakítását tartja személyesen fontosnak?
-Többször elmondom a gyermekeknek, hogy mik azok az erkölcsi értékek, amik bennünket a mindennapokban kell vezessenek, vagy amiket sose felejtsenek el: itt például a becsületességről beszélünk, az alázatosságról az egymás iránt mutatott tiszteletről és úgy gondolom, ahogyan mi példát adunk a gyermekeknek, úgy tudják ők is megtanulni. Azt látom, hogy nagyon érzékenyek ezen a téren, rendkívül képesek átérezni valakinek a gondját, azonnal odamennek és vigasztalják, legyen szó felnőttről, vagy bármelyik társukról. Ahhoz, hogy mi, tanítónők, egy jó osztályközösséget kovácsoljunk a szülők segítségére is szükség van. Ezért mi meg is beszélünk mindent, nem csak velük, hanem a gyerekekkel is. Ha követendő példát mutatunk, akkor sikerül ezeket az értékeket könnyen beléjük plántálni.
-Említette, hogy büszke arra, hogy ugyanabban az iskolában tanít, ahová gyermekként is járt. Mit jelent az ön számára, az, hogy magyarul taníthatja, nevelheti az önre bízott gyerekeket?
-Mivel magyarnak születtem és magyar az anyanyelvem, nem is tudom elképzelni, hogy másképp legyen, minthogy magyarul tanítsak. A gyermekem is magyarul tanul. Nekem ez a legfontosabb, hogy amíg itt ezen a földön mi, magyarok élünk, addig próbáljuk a hagyományainkat az anyanyelvünket megőrizni és továbbadni a következő generációknak. Úgy érzem, hogy ha egy gyermek magyar anyanyelvi oktatásban is részesül, azzal csak több lehet. Megtanulja a magyar értékeket és tovább tudja vinni. Ezzel a szülő és a gyermek is nyer, hiszen plusz nyelvvel gazdagszik a tudása. Még óvónő voltam, amikor egy kolléganőm, aki román nyelvű hölgy volt, és a család is románul beszélt otthon, a kislányát hozzánk íratta, hogy megtanuljon magyarul is, mert azt mondta, sosem lehet tudni, mikor veszi hasznát. Nagycsoportos volt a kislány, amikor észrevettük, hogy hiába beszélünk mellette magyarul valami titkosat, ő rákérdezett arra, amit elhangzott. Rájöttünk, hogy érti magyar nyelvet, aztán beiratkozott a Bartókba és elvégezte a 12 osztályt magyarul.
-Mi vonzhatja még ide a gyerekeket és a szülőket, ebbe az iskolába?
-Nem hiábavaló, hogy a gyermek magyarul is megtanuljon, emellett itt egy olyan közösség van, ahol a felnőtt és a gyermek is nagyon jól érzi magát. Ha valaki meggyőződéssel keresi a jó iskolát, az láthatja, hogy milyen szép munka folyik nálunk. Itt a magyar nyelvű oktatás mellet még nagyon sok mindennel bővítjük a gyerekek iskolai és iskolán kívüli programját. Vannak hagyományőrző csoportjaink, van Öko-suli, amely a természetközeli életmódót, gondoskodást népszerűsíti, matematikai, nyelvi fejlesztők vannak, úszótanfolyamunk is van az elemis gyerekeknek. Nagyon széles a paletta, rengeteg dolgot próbálhat ki, ami gazdagíthatja azt, aki hozzánk jön. Van néptánc, citeraoktatás, sporttevékenység, tehát egy jól kigondolt rendszer működik az iskolánkban. Itt nagy érték a gyermek, a tudás és a közösség, amibe mindenki beleteszi a lelkét.
Varga Márta
Fotók: Kasza Gabriella
