Az elmúlt években sok szó esett a „világot felforgató” Nagy Háborúról; Temes-Torontál vármegyét (a Bánságot) és Temesvárt érintő közvetlen következményeiről kívánok szólni, arról, hogy mit éltek át elődeink, annak ellenére, hogy nem volt harc színtere – a levéltárban található adatok alapján. Tömören utalok az eseményekre, amelyek a jelzett tájegység jövőjét is meghatározták:
– Kb. 8 millió katona vesztette életét, a Bánságban bevonultakról, elesettekről, sebesültekről, anyagi veszteségekről is megjelentek statisztikai adatok;
– A Monarchia felbomlása, nemzetállamok létrejötte;
– 1919 – Párizsi békekonferencia, gazdasági, katonai, területi és szövetségi érdekek döntenek;
– 1919. VI. 28. – Versailles-i béke, elsősorban Németországot érinti hátrányosan;
– 1920. VI. 4. – Trianoni béke – elsősorban Magyarországot érinti hátrányosan;
– Kommunista mozgalmak Európában / Tanácsköztársaság;
– Nacionalizmus, nemzetiségi problémák az új államokban;
– Számos állam kevesli a kapott területeket;
– Magyarország Németország nyomására lép be a háborúba 1914-ben;
– Románia 1916-ban, miután több terület – közte Bánság – bekebelezését ígérik;
TORONTÁL VÁRMEGYE című hivatalos lapban, Nagybecskereken jelenik meg 1914. július 2-án, a 30-as számban a közlemény, amelyet 1914. július 5-én iktatnak Zsombolyán:
A vármegye közönségének,
Ő császári és királyi fensége, Ferenc Ferdinánd főherceg úr és fenséges hitvese, Hohenberg Zsófia hercegnő, június 28-án a déli órákban Szarajevóban bűnös merénylet áldozatául estek. Erről a megrendítő országos gyászesetről a vármegye közösségét a legnagyobb megilletődéssel értesítem. – Belügyminiszter
Valamint a
Hirdetmény
Torontál vármegye törvényhatósági bizottsága 1914. évi július 10-ik napján d.e. 10 órakor, a megyeház nagytermében rendkívüli közgyűlést tart, miről a törvényhatósági bizottság tagjait azon megjegyzéssel értesítem, hogy e közgyűlés tárgya Ő császári és királyi fensége, Ferenc Ferdinánd főherceg úr és fenséges hitvese gyászos elhalálozása fölötti részvétnyilvánítás.
Nagybecskerek, 1914. évi július 3-án
Jankó, alispán
– Évente jelenik meg a katonakötelesek, felmentettek nyilvántartása, 1917. I. 20-án kiegészül a szökevényekkel szemben alkalmazott eljárásokkal.
– Évente megújul a hadikölcsönök jegyzéke, pl. 1916-ban részletes beszámoló Kiskomlósról, Zsombolyáról.
– Háborús munkavégzésre kötelesek, az 1915. február 27-i rendelet alapján, az állami segélyben részesülő munkabíró férfiak és nők 60 éves korig, 12 éves kortól a gyerekek, a mezőgazdaságban dolgoznak, pl. Freidorfon/Szabadfalun.
– 1915 nyarán-őszén Mackensen, az egyesített német–osztrák–magyar hadsereg vezérőrnagya főhadiszállásáról, Temesvárról irányította az eseményeket.
– A Honvédelmi Minisztérium Hadiszolgáltatási törvénye szabályozza a rekvirálást a hátországban, tartalékok létrehozása céljából.
– Pl. 1917 márciusában Jánosföldön, Temesrékason rekvirálnak kukoricát, vonattal és tengelyen szállítják Aradra a Széchenyi gőzmalomba, a Bánsági Malomipari Rt-nak, illetve Temesvárra, 1917. 09. 5-én kormányrendelet szabályozza, mit, mennyit lehet visszatartani, egy december 2-i lista a rekvirálásról számol be, 1917. 10. 20-án szakemberekből álló rekviráló bizottság tájékoztatja a főszolgabírót az eredményről Új-Aradon, a Fehértemplomban, Rékason, 1917. június 21-én Perjámos, Nagyszentmiklós takarmányt szállít, a vármegye Bécsbe 170 vagon lisztet, zöldséget, szénát, 1918. 07. 15-én Zsombolya 65 db. vágómarhát, valamint a vármegye különböző helységeiből lovakat rekvirálnak.
– A Hadbíróság többet követel, Bara község, Szeghalom fellebbezett, nincs már honnan adniok, Császtó Ilona a hadbíróságra küldi panaszát; fémet rekviráltak, a varjasi Paff Ferenc pálinkafőző üstöt szállított, nem kapta a kártérítést.
– 1917. V. 31-én a harangok önkéntes átadását sürgetik, kivétel a műemlék, illetve vasúton és hajón levők.
– 1917. IX. 24-én Dettán a nyomdák betűanyaga egy részének beszolgáltatását követelik hadicélokra.
– Fogolytábor létesül Temesvár mellett, illetve Detta közelében, Móriczföldön. A gazdasági munkára átengedett személyek részére orvosi ellenőrzés, ruházat, cipő, megfelelő szállás, étkezés, tisztálkodási lehetőség biztosítandó, Dettán az 1917. V. 6-i rendelet egészséges élelmet sürget. Az 1917. IV. 12-i rendelet értelmében a foglyok csak képeslapot küldhetnek kéthetente.
– A munkaszolgálatra beosztott hadifoglyok ügyeleti tisztje, Sebestyén Gyula tartalékos főhadnagy jelenti, Móriczföldről magánszemélyhez beosztott 3 szökött fogolyból kettőt elfogtak.
– A Vöröskereszt rászorulókat segélyező akciókat szervez, pl. Péter-Pál-napi, egyesületi nyeremény-kötvényeket bocsát ki.
– Hadifoglyokat gyámolító és tudósító hivatalt szervez, az orosz fogságban levőkről tudósít, de az adatok, az elhalálozottak listája pontatlan.
– A Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium 1917 áprilisában gyűjtést szervez. Basch Árpád, Darvay István, Glatz Oszkár festőművészek IV. Károly arcképét festették meg, a hivatalos gyűjtőíven befolyó összeg a Hadsegélyező Hivatalba kerül.
– Gyűjtenek a budapesti József királyi főherceg szanatórium javára 1917. VI. 19-i felszólítással, de Lippán is a szolgálatból elbocsátott tüdőbeteg katonák részére, valamint Halottak-napi gyűjtést szerveznek „csak egy vizsgálat” jelszóval.
– A hadbavonultak kiskorú gyermekeinek ellenőrzését, fiatalkorúak védelmét már 1914. VII. 28-án rendeletbe foglalták, a bíróságok feladata a tanácsadás is, rokkantaknak, özvegyeknek.
– „Egy 4 éve tartó világháború kivételes feladatokat ró az árvaszékre” – fogalmazzák meg a feladatot, de már korábban is számon tartották, támogatták az árvákat, rokkantakat, özvegyeket. Pl. 1917. I. 1 – VI. 30. között 92 kiskorú részére 39 gyámot neveznek ki, állami gyermekmenhelyet létesítenek, 1917. júniusában 373 hadiárvát fogadnak örökbe, december 31-ig újabb 452 hadiárva kerül nyilvántartásba, valamint 327 elhagyott kiskorú, zömében házasságon kívül születettek. 1918. 02. 9-én jelenti az árvaszék, nem jelentkeztek újabb örökbefogadók. Külön foglalkoznak a „gyengeelméjű hadiárvák, eltűntek, hadifoglyok gyengeelméjű gyermekeinek gyógykezelésével”.
– 1917. áprilistól özvegyi nyugdíjat létesítenek, Dettán gyűjtést szerveznek részükre 1917. 08. 24-től. Az árvaszék 1917-ben 11.215 ügyet tárgyal, valamint 1448 elmaradt esetet 1916-ról és 2495 halálesetet.
– Hadigondozó/pártfogó szervezetek létrehozásáról rendelkeznek 1914 őszén, pl. a temesvári gyáriparosok hadiárva bizottsága alkalmazottaik 139 hadiárváját segélyezi, Versecen a Patronázs Egyesület 1917 áprilisában napközi otthont, gyermekmenhelyet létesít. Magánszemélyek is alapítványokat hoznak létre, pl. Temesváron Vilsmeier Antal rokkantalapítványa 1916. V. 12-ről, tízezer korona tőkével, 1917. 01. 30-án Temesvár Ferencváros, illetve 1917. 02.2 4-én, 27-én, május 10-én Temesvár Józsefváros „Jó Szív” alapból osztott segélyekről tanúskodnak a névjegyzékek, 1921-ben egy alapítvány a harcmezőn elesett katonák családját, illetve egy másik a rokkant katonákat támogatja.
– A hadisegélyben részesülteknek pontos adatokat tartalmazó jegyzéke maradt fenn, pl. 1917. VII. 11-én 152 személyről.
– Adományokat is gyűjtenek, pl. Zita királyné 1 láda ruhaneműt, 1 láda bőrtalpú, illetve 1 láda fatalpú cipőt adományozott a temesvári hadiárvák részére.
– Újabb problémát jelent a román hadsereg erdélyi betörése hírére (1916. 08. 17.) Bánságba érkező többezer magyar és német erdélyi menekült.
– Nagybecskerekről jelenti a rendőrkapitány 1916. 09. 28-án: 7200 katona állomásozik, 761 menekült érkezett, többet nem tudnak befogadni.
– Krassó megye főszolgabírója közli 1916. 09. 29-én: a földműveseknek többnyire egy szobája van, legfeljebb nagyon egyszerű földműveseket tud elhelyezni.
– Temesváron elrendelik a lakások felmérését, összeírását a lakáshiány felszámolása céljából.
– A többség ötven év alatti, földműves, vagy mesterember, gyakran özvegy számos kiskorú gyerekkel, a következő helységekből, pl.: Brassó és környékéről 10. 10-én 188 személyt helyeznek el Óbében, 1917. 09. 27-én Gyergyóból 380 jön, Kézdivásárhelyről, Csernátonból, Botfaluból 323 személy, majd 06. 21-én újabb 308 személy, de jönnek Vajdahunyadról, Zajzonból, Keresztúrról, Nagyszebenből, Apáczáról, Lupényból, Medgyesről, Hídvégről is.
– Csatádon 1916. 09. és 12. 31. között 350 személyt helyeznek el, Komlóson 89, Perjámoson 41 majd újabb 22, Pészakon 84 majd még 7, Lovrinban 179 majd még 19 és újabb 76, Keresztúron 1917. márciusában 35 személy Brassóból, Nagyőszön 230, Bogároson 69 személy, Csanádon 68 család 198 személlyel, Csenén 1916. október-december 31. között 23 személy, Grabácon 18 +10 tartózkodott, de a legkisebb falvakba is eljutottak.
– A kimutatások tartalmazzák honnan jött, hol tartózkodik, életkora, egészségi és családi állapota, mestersége, a segélyekről, kiosztott élelmiszerről, ruházatról, cipőről pontos jegyzékek maradtak fenn, a számukra gyűjtött élelmiszer és pénz elosztásáról is.
– Ügyintézésben is segítséget nyújtottak: a Brassóból menekült Schmidt György csendőr nyugdíját kívánja Zsombolyára átutaltatni, a menekültek takarékbetétkönyvvel rendelkeznek, a Temesi Agrár Takarékpénztár zsombolyai fiókja vállalta a pénzek kiadását, iskolai igazolvánnyal nem rendelkező és ezért be nem iskolázott gyerekek esetében kellett megoldást találni, konfliktust elsimítani a menekültek és fogadóik között, pl. Makrin két fiatal nő nem ment a kukoricatörésben segédkezni, de késő este férfivendégeket fogadott stb.
– A nagyarányú bevonulás következtében munkaerő hiány keletkezett, 1916. 09. 26-án Perjámoson munkaerőt keresnek, nincs famunkás, szénégető, vasúti építő, fűrészgépész, fűtő, erdőőr.
– 1918-ban a Bánság kiürített területeit megszállja a gyarmati francia hadsereg, majd szerb és román megszállás alá kerülnek, októberben szerb kormányellenes tüntetések eredményeként.
– 1918. október 31-én a szociáldemokrata munkásság kezébe került a hatalom, november 1-jén az etnikailag sokszínű területen dr. Róth Ottó szociál-demokrata ügyvéd kikiáltja Temesváron a Magyarországhoz hű, autonóm Bánáti Köztársaságot, a németek és bunyevácok (délvidéki szláv népcsoport) támogatásával, amely az antant csapatok által támogatott szerb–román nyomással 24 nap múlva megbukott. 1918. október 31-én létesül a Sváb Nemzeti Tanács is, az addig magyar érzelmű zsidók semlegességet hirdettek.
– 1918. december 2-án a Belügyminiszter rendelete értelmében a Magyar Népköztársaság kikiáltásával kapcsolatos intézkedéseket foganatosítottak (hatóságok, intézmények, hivatalok címe, pecsétje, alkalmazottak esküje, címer használata – elmarad a „királyi”).
– A francia hadsereg a szerb és román lakosságot támogatta, megalakul a Szerb Nemzeti Tanács francia ellenőrzés alatt, majd november 25-én a Tanács kimondta a délszláv állammal való egyesülést, létrehozzák a nemzeti rendőrséget. A Délvidék, Temesvár szerb megszállás alá kerül, a Bánáti Köztársaság felszámolását 1919. február 21-től számítják, a főispán szerb, Joanovich. A sajtó, korabeli feljegyzések rossz közbiztonságról, fosztogatásról, vetkőztetésről, a nők napokig tartó foglyul ejtéséről számol be. 1919 nyarán a szerb hatalom ki akarja erőszakolni az eskütételt, de visszautasítják. A szerbek 1919. július 25–27. között hagyták el Temesvárt, fosztogatás, rombolás közepette.
– Temes–Torontál vármegye első román prefektusa dr. Cosma Aurel, a Román Nemzeti Párt bánáti elnöke (aki 1917-ben Temesváron a román hadifogolytábor parancsnoka volt ), 1919. VII. 25-én a román hatalomátvétel lebonyolítója. (Gyulafehérváron a nagygyűlésen a bánáti küldöttség vezetője.)
– A Trianoni békeszerződés alapján Románia megkapja, többek között, Bánság keleti részét, Szerbia Bánság nyugati felét. Az 1919. október 5-i feljegyzések rendszeres félreértésekről számolnak be a civil lakosság és a román hadsereg tisztjei között. Szerbia és Románia között többször ún. területrendezésre kerül sor, pl. az egyesülés után 1920-ban, de 1922-ben is, 1923-ban a Bánsági Liga tiltakozik a határkiigazítás címén létrejött szerb–román községek cseréje ellen. Évekig húzódik (1922–1924) a szerb hadsereg által Temesvárról elvitt irattár és könyvtárak visszaszolgáltatása. A 94-es tüzérségi ezred katonazenekara a prefektúra segítségét kéri a hangszerek, hangjegyek egy része a volt osztrák–magyar 61-es ezred tulajdonát képezte, Temesváron civil társaságoké lett, a többit elvitték a szerbek.
– A magyar nemzetiségű lakosság egy része, magyar érzelmű németek, a diákság szervezkedik Temesváron, a Hunyadi-kastély fegyvertárából szereznek fegyvert, megfigyelés, házkutatás, fegyver keresés, verés, letartóztatás, a csendőrök fenyegető jelenléte nem ritkaság, az egyik nagy horderejű hadbírósági tárgyaláson 1920. március 29-én az ún. Levente-per keretében 44 személy ellen született ítélet, két halálos, illetve a többségé öt és húsz év közötti kényszermunkára szólt. A Tiszti kaszinóban tartották, belépőjegyet osztottak a tárgyalásra, ítélethirdetésre. Utólag Bukarestben, Szebenben, majd Kolozsváron enyhítettek az ítéleteken.
– A prefektúrán rögtön 1919-ben iroda létesül, amely az állampolgárság elnyeréséről, megvonásáról, repatriálásról, idegenek kiutasításáról, visszatelepítésekről dönt.
– 1919. január 4-én: Temes vármegye területén létező valamennyi posta, távbeszélő hivatal, vasút azonnali átvétele a szerbektől.
– 1919. március 29-én Lugoson kiadott rendelettel a francia csapatok által megszállt területeken csak igazolvánnyal lehet közlekedni, lefegyverezik a civil lakosságot, tilos a kommunista propaganda, cenzúrát vezetnek be.
– 1919. június 20-i rendelet összegyűjteni az arra vonatkozó adatokat, mit szenvedett a lakosság nemzeti és vallási különbség nélkül, a kommunista terror anarchikus rendszere alatt.
– A 853 olaszországi fogoly többsége román, ebből 96 Temes megyei, nem akarnak Romániába jönni, Magyarországra kívánnak telepedni.
– 1919. július 8-án a Szebeni Igazgató Tanács rendelettel biztosítja az együttélő nemzetiségek jogait, testvéri együttélését. A rendőrfőnököt leváltják, a franciáktól a román hadsereg veszi át a vezetést.
– Feladatok: a román adminisztráció megszervezése, új vezetőség kinevezése, vagyonok államosítása, főfelügyelőségek átszervezése, egyházi vagyonok ellenőrzése, magyar telkek román fennhatóság alá kerülnek, telekkönyvek román nyelvű helyesbítése, mezőgazdasági reform címén, pl. gróf Karácsonyi Jenő birtokának kisajátítása Bánlakon.
– 1919. november 2-án a hadifogoly tiszteket elbocsátják a Temesvár melletti táborból.
– 1919. február 20-án határozat jelenik meg a román nyelv használatáról: kötelező a hadseregben, intézményekben, szerződések alkalmazó és alkalmazott között, hivatalos levelezésben, 1919. december 10-én Buziáson kelt rendelet szerint időlegesen kivétel olyan hivatal, ahol senki sem beszéli a román nyelvet, külön rendszabályok a nemzetiségek által lakott falvakban. A nyelvvizsgára kötelezettek számára rendszeres román nyelvtanfolyamot szerveznek.
– 1919 decemberében utasítás a helységnevek, utcanevek románosítására, az érdekeltek javasolhatnak. Németcsanád jelzi, kizárólag német lakossága van, senki sem beszéli a román nyelvet, Óbesenyőn, Bolgártelepen bolgárok élnek, nincs román lakos, Keglevichháza kéri a név megmaradását, az alapító nevét viseli. 1919. december 22-én Nagyszentmiklósról Cioban iskolaigazgató hazafias lelkesedéssel köszönti a névváltoztatást, utal a román történelemre, ősökre, személyiségekre, akiknek neveit utca, illetve intézmény neveként ajánl nevelési célzattal.
– Vidéken 1919. januárjában elöljárókat választanak. Dr. Cosma Aurel prefektus szeptember 18-án a sajtón keresztül figyelmezteti a lakosságot az október végén Bukarestben összeülő alkotmányozó országgyűlés jelentőségére, „érthetetlen a temesvári polgárság egy részének az a közömbössége, amelyet az országgyűlési választók összeírásában tanusított, ha csak arra nem kell gondolnunk, hogy a közömbösség részint tájékozatlan, részint felelőtlen, s ezért sok esetben rosszhiszemű elemek befolyásának tudható be.”
– A Felvidéken született, Szabadfalun élő Lür István felajánlja a prefektusnak, bejárja a Bánságban élő tót lakosságú falvakat (25.000 lakos szerepel nyilvántartásban), ülések keretében fogják kérni Bánság osztatlanságát és Nagyromániához tartozását.
– Előírták az intézmények, gyárak nevének románosítását. A Kereskedelmi Kamara kéri, más nyelveken is lehessenek cégtáblák, ne románosítsák a keresztneveket. A határidő rövid lejáratú, nagy büntetést helyeznek kilátásba. A Turul Rt. cipőgyár kétnyelvű táblát igényel, az „Inci” divatáruház a bíróságtól kapta nevét a közelmúltban, „Ileana”-ra kellene változtatnia, „Hiller és Wratil” könyvnyomda négy nyelvű táblájára kéri az engedélyt, a Hygenia Vegytisztító kérvényezi, csak a főtáblát fordítsa le, a többi magyar és német nyelvű maradhasson. December 23-án jelzi a polgármesteri hivatal, 1509 cégből mindössze 586 kérvényezte a cégtábla módosítását.
– A román állam iránt hűségesküt kell tenniök a köztisztviselőknek, állami alkalmazottaknak – rendőrség, kórházak, tanügyi alkalmazottaknak. A rendőrkapitányság továbbítja a prefektus közleményét, kiutasítják az állami tisztviselőt, aki nem tette le a hűségesküt, 8 napon belül el kell hagynia Temesvárt, addig rendőrfelügyelet alatt áll.
A városi Felső Kereskedelmi Iskola tanárainak egy része és a Gizella-árvaház igazgatója 1919. szeptember 9-én tette le az esküt, a jegyzőkönyv szerint, de volt, aki távol maradt, megtagadta az esküt, vagy át se vette a meghívót, a hiányzók részére megismételték 26-án. Az eskü szövege román–magyar, illetve román–német nyelvű:
Eskü
én esküszöm a mindenható Istenre, hogy hű alattvalója leszek Ő felségének, I. Ferdinánd Románia királyának, és a Román Kormányzótanácsnak (Consiliu Dirigent Român), hogy megtartom és tisztelem a törvényeket és a rendeleteket, hogy az ország lakosságának becsületét, méltóságát és érdekeit megvédelmezem és hogy a hivatalos titkot megőrzöm.
Isten engem úgy segéljen!
(románul)
Temesvár, 1919. szeptember 9.
Aláírás
(románul)
Ezt az esküt kezembe kaptam
Temesvár, 1919. szeptember 9.
főpolgármester,
Stan Vidrighin mérnök
– A Földmérési Hivatal kérvénye a prefektushoz: csak 4 alkalmazott tette le az esküt, a többiek a békekonferencia végleges döntése után határoznának, addig a Kormányzó Tanács minden rendeletét tiszteletben tartva dolgozhassanak – azonnali hatállyal elbocsátották őket.
– Furdek Miksa, a temesvári ítélőtábla bírója, 1919. december 22-én írja: 30 éve dolgozik, magyar honvédszázadosként tette le esküjét a háború alatt, hadbírói esküje a békekötésig kötelezi, vagyona nincs, fizetésből él, fia tanulmányokat folytat, ha elbocsátják, azonnal kiutasítják, a békekötés után hajlandó esküt tenni.
– Nyilvántartás készült azokról, akik megtagadták az eskütételt, akik ún. ellenséges magatartást tanusítottak, visszavonták fegyverviselési engedélyüket is.
– Számos repatriálásra, azonnali kiutasításra került sor már 1920 telén és folyamatosan 1921-ben, így akartak megszabadulni a nemkívánatos személyektől, illetve a köztisztviselőktől, akik megtagadták a román állam iránti hűségesküt. Temesvár józsefvárosi állomásról indultak a különvonatok a kiutasítottakkal.
– Cenzúra dönt a sajtótermékek megjelenéséről: betiltják a katolikus klerikális párt lapját (Der Morgen / Reggel), román újságot létesítenek (Banatul / Bánság).
– Az oktatás nagymértékű átszervező folyamatáról, iskolák betiltásáról (Piarista Gimnázium), közművelődési szervezetek felszámolásáról, könyvkiadás felfüggesztéséről egy külön, terjedelmes anyagban kellene beszámolni.
– 1917-ben a társadalmi problémák munkásmegmozdulásokat, május elsejei tüntetéseket, vasutas sztrájkokat eredményeztek, pl. Temesváron a Gyufagyár 7 napos sztrájkja.
– Temesváron, Dettán kommunista propagandaellenes fellépéssel találkozunk, a cenzúra irredenta és bolsevik tartalmú kiadványokat tilt be.
– A prefektúra mellett működő iroda 1923-ban számos Amerikába, Kanadába emigrálni szándékozónak adta ki iratait. A Temesvári Hírlap 1920. június 17-i számában szólal fel az emigráció, kitelepedések ellen, inti olvasóit: „teljesítsétek kötelességeteket!”
*
– Az elmondottak következménye mindaz, ami ma van.
*
Nagyon sok politikus, szakember elemezte, értékelte az eseményeket, összegzésként Radclyffe Hall angol költőt idézem: „A nagy háborúkat nagy elégedetlenség követi.”
A szöveg a Mindenki Kalendáriuma helytörténeti évkönyvben, a Heti Új Szó szerkesztőségének gondozásában jelent meg.
Főszerkesztő: Graur János
Tördelőszerkesztők: Lázár Ildikó és Nemes Gabriella
Grafika: Szabó Csilla
Kiadja a Reflex Kft.
Kiadóigazgató: Makkai Zoltán