A törökök alóli felszabadulás után Detta újratelepítése 1723-ban kezdődött. Ekkor a visszaköltöző egykori helybéliek leszármazottai mellé telepítenek az osztrák hatóságok Németország különböző tartományaiból német családokat.
1764-ben Mária Terézia idejében újabb, ezúttal főleg rizstermesztéssel foglalkozó olaszokat telepítenek a Bánság e lankás, lapályos területeire. Ekkor érkeznek Detta környékére a rizstermesztéssel foglalkozó Ariziek, Limoniak, Báldiak stb., akik azonnal neki is fogtak a rizstermesztésnek.
Az egészségre való káros hatására hivatkozva azonban már 1768-ban Perlas tábornok betiltja a rizstermesztést e területeken.
Mária Terézia halála után a trónralépő II. József újra engedélyezi a rizstermesztést, olyannyira, hogy földet is osztanak azoknak, akik ezzel foglalkozni akarnak. Ekkor kapott az Arizi család is 1800 hold földet, amelyen meg is kezdték – Olaszországból beszerzett modern eszközökkel – a rizstermesztést.
II. József halála után újra betiltják a rizstermesztést, s az előzőleg kiutalt földeket is visszaveszik. Az Arizi család a gátaljai telepét ugyan visszaadta, de kárpótlásként, megegyezve az adminisztrációval királyi adományként megkapta a topolyai birtokot, amelyen kisebb mértékben ugyan, de folytatták a rizstermesztést.
született HAASLINGER
elfelejthetetlen szüleiknek emelik háládatos gyermekei
1847.
Arizi Pál temes-topolyai rizstermesztőt és családját, valamint unokatestvérét, Károlyt a rizstermesztésnek a Bánságban való meghonosításában szerzett érdemeiért 1801. október 23-án I. Ferenc király Bécsben kiadott nemesítési diplomában részesítette, ismerte el.
Arizi Pál és Haslinger Anna, Katalin nevű leányát a Heves-Középszolnok megyéből Temes megyébe települt magyar nemes Timáry András vette feleségül.
Timáry András a 19. század elején telepedett le Temes megyében, ahol 1814-ben esküdtnek választották.
Leszármazottai
Timáry András, apósa által került kapcsolatba a rizstermesztéssel, s apósával együtt vezette a topolyai rizsbirtokot. A birtok 1862-ig volt az Ariziek tulajdonában, amikor is átkerült a Timáry család birtokába. A topolyai rizstelepet 1889-ben a dentai Karátsony Jenő vette meg.
A Bánságban a 18. század végén több mint 2300 holdon termesztettek rizset. A sorozatos betiltások majd újraengedélyezések révén a 19. század elején csupán 100-200 holdon egyedül a topolyai Arizi majd Timáry rizstelepen termesztettek rizset. Azonban így is, ez a rizstelep biztosította önmagában a Monarchia rizsszükségletét 1889-ig, amikor a Bácskában állami földeken kezdtek rizset termeszteni.
A dettai Timáryak szerepe az 1848–1849-es eseményekben
Az európai forradalmi mozgalmak és a pesti március 15-i események nyomán az 1848. április 11-én szentesített törvények biztosították a polgári átalakulás legfőbb feltételeit: felszabadították a jobbágyságot, megszüntették a hűbéri kötelezettségeket, bevezették a közteherviselést.
E törvények ugyanakkor biztosították a gazdasági és politikai függetlenség kiharcolásának legfőbb feltételeit is: a régi kormányszékek helyébe felelős és független magyar minisztériumot, a rendi országgyűlés helyébe pedig népképviseleti országgyűlést vezettek be.
Timáry Imre született 1821. december 8-án, meghalt 1888. március 29-én.
Jogi tanulmányai befejezése után a szülői birtokon gazdálkodik, majd 1848. április 5-én (26 éves korában) Temes megye szolgálatába lép, amikor is a közgyűlésben esküdtté választják.
Temes megyében a főszolgabírói járásokat szolgabírói kerületekre osztották: Ormós Zsigmond a csáki járás főszolgabírója mellé szolgabíráknak Tormásy Bélát, Andreovits Györgyöt, esküdteknek, Csonka Lászlót, Kayser Istvánt, valamint a verseci járás kudrici és dettai kerületébe, dettai kerületi esküdtté Timáry Imrét választották, aki májusban átvette a dettai szolgabíróság vezetését is.
Az 1848-as törvényeket Dettán a templom előtt, április 14-én megyei küldöttség hirdette ki, melynek tagjai: báró Duka Miklós és Böjtös Imre táblabírók, Andreovits György szolgabíró, Túry Samu alügyész és Timáry Imre megyei esküdt voltak. A törvényekről Timáry Imre beszélt.
Franz Jakab bíró, Bundschuch Vencel plébános, valamint Korényi Zsigmond megyei komisszárius vezette nyíltan császárhű erők ellenében állást foglaltak Timáry Imre, valamint Wittner Lajos káplán, akik a magyar ügy mellett agitáltak, hogy a lakosság nagy része támogatását megnyerjék a Timáry Imre által kezdeményezett Kossuth párt megalakításához, amelynek Timáry Imre lett az elnöke.
Az 1848-as harcokban dettaiak is részt vettek. Amikor az alibunári táborba összevont szerbek fenyegetőleg léptek fel Versec és Fehértemplom ellen Timáry Imre megszervezi a dettaiak sorában is a nemzetőrséget. Az általa besoroztakkal: Diks Mihály, Petrovits Miklós, Hack Pál, Hack Mihály, Holk József, Ifko Mihály, Braun János, Serfőző Ansel, Jollmann József, Frey Jakab nemzetőrökkel csatlakozva a városon átvonuló zádorlakiakhoz táborba szálltak, és részt vettek a verseciek és fehértemplomiak védelmi harcaiban. A nemzetőrök számára a töltényeket Timáry Imre saját házában készítették, a golyókat pedig Huy János a templom szomszédságában lévő kovácsműhelyében öntötték.
1848 szeptemberében a topolyai Arizi-pusztát, nem lelve a gazda Arizit, a szerbek felgyújtották, az istállókból elhajtották az állatokat, a rizskészletet zsákokba rakták, majd Denta felé távoztak a zsákmánnyal. Egy béres értesítette Mayer János dentai kincstári ispánt, aki a kincstári huszárokkal rajtacsapott a szerbeken, elvette az elrabolt portékákat és visszajuttatta azokat az Arizieknek. Ugyanakkor özvegy Timáry Andrásné (Arizi Katalin) leányához Pankotára távozik, majd onnan Nagyváradra menekülnek, míg a fiúk a magyar táborban voltak, így a dettai Arizi családi ház üresen maradt. Vagyonukat a dettai családok szétosztva egymás között megőrizték majd Timáryné visszatértekor hiánytalanul visszaadtak a családnak.
Október 17-én a császárhű erők megkezdik a bánsági nemzetőrségek felszámolását. A sztamoraiak lefegyverzésére irányuló kísérlet a lakosság határozott ellenállásába ütközött.
A vejtei (Vojtek) Taran Nicolae lelkészt és Chitescu Nicolae bírót, akik nyíltan a császáriak mellé álltak Csonka László honvédei kísérték Újpécsre a nemzeti bizottság elé. Chitescura száz botütést mértek ki, Taran lelkésznek a büntetés elől sikerült Temesvárra szöknie.
Giládon a román lakosság a szerbekkel egyesülve megtámadta Csákot. A magyar alakulatok Giládot november 19-én foglalták vissza.
Ebben a helyzetben Timáry Imre a környékbeli falvak a forradalomra veszélyes egyes román papokat dettai kúriájában tartotta fogva, míg szabadonbocsátásuk már nem tűnt veszélyesnek.
A császáriak november elején készültek Detta megszállására, ezért Timáry Imre segélycsapatokat mozgósított Végvárról, Szkulyáról és Gátaljáról mire a környék három napig való megszállása után a császáriak támadás nélkül elvonultak.
Decemberben a magyar csapatok megpróbálták a szerbek pancsovai táborát megostromolni. Az ostrom azonban sikertelen maradt. Kiss Ernő, az addigi parancsnok lemondott, helyét Damjanich vette át. Januárban az osztrák invázió elől a magyar kormány Debrecenbe menekült, és többek között a délvidéki sereg kivonását és az ország belsejébe való összpontosítását rendelte el. A védelem nélkül maradt Bánságot 1849. január 21-én megszállták a szerb csapatok. Ezt megelőzően a szerb bevonulás elől a Timáry család Nagyváradra menekült.
A Dettára bevonuló szerb csapatokat a helybeli lakosság fehér zászlóval és parlamenterekkel fogadta. A sereghez a templom előtt Franz Jakab szerb nyelven szólt, felhívva figyelmüket, hogy a dettaiak mindig is semlegesek voltak, s csak kicsiny vagyonukat féltették. A bevonulókat kenyérrel, borral, pálinkával és szalonnával kellett ellátni, s bár mindez megtörtént, a csapat mégis harácsolt. Ahol egy tehénnél több volt, ott egyet elvittek, kocsikat és lovakat sajátítottak ki élelmiszerszállításra. Ezen kívül a dettai Frey Áron és Flesch Jakab üzleteit is kifosztották.
1849. január 29-én Rajasics pátriárka látogatott Dettára szerb lándzsások és felkelők kíséretében. Harangzúgás közepette a templomba vonult, ahol a német lakosságot a magyarok ellen szólította fegyverbe. A misén az elöljáróság tagjaitól – Franz Jakab bíró, Hack János, Leidenbach János, Kunst Márton, Kern Antal, Lothary János, Lummer Kristóf, Werler Pál, Lamoth Mátyás esküdtek – hűségesküt követelt a szerb Vajdaságra, amit a megriadt polgárok nem mertek megtagadni.
Windischgrätz a Bánságra is rátette a kezét, a szerb színeket osztrákkal cserélték fel, a szerb sereg élére császári tiszteket állítottak, a szerb parancsnok pedig február 28-án kivonult a Bánságból.
Dettán Schwarzenberg ulánusok vonultak át, s a hatóságok az osztrák sereg számára tartottak sorozást.
A honvédség sikeres tavaszi hadjárata nyomán, 1849 áprilisának végén, a magyar seregek megkezdték a Bánság visszafoglalását. Bem csapata április 27-én már Temesvár alatt táborozik, s május első napjaiban Dettán is áthaladva, május 3-án Versecen, május 10-én pedig Fehértemplomon vonul át.
Timáry Imre már a szerbek kivonulása után visszatér Nagyváradról, de a szabadságharc leverése utáni üldöztetések s bebörtönzések elől Belgiumba menekül, mígnem testvére, Timáry Béla és a belga királyi udvar közbelépésére kieszközlik számára az amnesztiát. Így Timáry Imre, aki közben Belgiumban megnősült, feleségével Van den Berghe de Binkum Irminével s gyerekeivel 1857-en tért vissza a Bánságba.
Murányi István főispán elnöklete alatt, 1867-ben megválasztja a közgyűlés a törvényhatósági bizottsági megyei főjegyzőjének. Ezután, mint törvényhatósági bizottsági virilistag működik, illetve a közigazgatási bizottságnak, a fegyelmi választmánynak, a központi választmánynak tagja, a csáki kerületi országgyűlési képviselőválasztások állandó elnöke és csaknem valamennyi dettai társadalmi és jótékonysági egyletnek elnöke és mecénása haláláig.
Timáry Ferenc,
Timáry Imre legidősebb bátyja, fivérével Timáry Bélával a szabadságharc után Dettán lakott.
Az üldözés elől menekülve megnősül, és feleségével, Holly Teréziával Arad megyében birtokot vásárol, s ott együtt gazdálkodnak.
1877. július 24-én hal meg Monyászán.
Timáry Júlia
Férjhez megy Kovács Déneshez. Özvegyen, 1899. szeptember 29-én halt meg Dettán.
Kovács Dénes 1848-ban nemzetőr Pankotán. A forradalom után ügyvédként működik Dettán. 1861-től Simándon szolgabíró. 1852 után Dettán gazdálkodik, ahol 1893-ban halt meg. Fia, Ákos királyi főmérnök, utvini földbirtokos.
Timáry Béla
Csanád egyházmegyei áldozópap. Született 1820. február 16-án Dettán.
Tanulmányai elvégzése után Lonovics József csanádi püspök növendékpappá veszi fel. Teológiai tanulmányai után, Lonovics József püspök szenteli pappá.
1842. szeptember 21-től, mint tollnok működik a püspöki irodában.
1848 nyara elején Szentannán találjuk. Innen írja levelét Fábry Ignác címzetes püspök helynökhöz, melyben elmondja, hogy szeretne csatlakozni a magyar forradalmi csapatokhoz:
Méltóságos címzetes püspöki helyettes Úr!
A hadügyminiszternek Arad megyei közönségéhez bocsátott felszólítása következtében az 1848-ik évi július 4-én Aradon tartott bizottmányi ülés végzését ide mellékelve annak érdeme nyomán alázatos jelentésemet teszem, miszerint én, hogy példámmal a Szt. annai vonakodó nemzetőrséget a haza védelmére felbuzdítsam – a Szt. annai németek és románok vonakodtak fegyvert fogni, mint nemzetőrök a magyarok mellé állni- és ezáltal a jelen nehéz körülmények között a megyei hatóság működését könnyítsem, magam is mint nemzetőr a többivel együtt (ideiglenesen) Pécskára indultam.
Ily szomorú időkben, midőn édes hazánk minden felől csak ellenséges megtámadásoknak van kitéve, úgy hiszem minden igaz hazafinak kötelességében áll kardot fogni, hazájáért harcolni, és ha kell, meg is halni.
A nemzetőrség kiállítása Arad megyében nehezen ment. 3000 fő helyett csak 700-at sikerült előállítani. Minthogy azonban egyházi elöljáróim tudta s engedelme nélkül hivatalomtól hosszabb időre el nem távozhatok, annál kevesebbé adhatom magam a hadi kormány rendelkezése alá, ezennel tehát bátor vagyok méltóságodat egyszersmind arra kérni, hogy nékem a Haza védelmére (ha egyébiránt a megye férfiaknak szűkébe nem volna) teljes engedelmet adni kegyeskedjék.
Azon reménységben, hogy méltóságod tettemet sem rosszallani, sem kérésemet megtagadni nem fogja, mély tisztelettel maradtam
Méltóságodnak alázatos szolgája
Timáry Béla, Szt. annai káplán
Fábry Ignác válaszában elutasította ezen kérését:
Minthogy pedig a nagyszámú Szt. annai községben a lelkipásztori hivatal viselésére elkerülhetetlenül szükséges a segédpapnak működése, bármennyire méltányoljam önnek azon dicséretes eltökélését, mellyel példát adott a Szt. annai lakosoknak a hon iránti szent kötelességben, kénytelen vagyok mégis öntől azt kívánni, hogy elmellőzhetlen és szinte a közjót illető hivatalára mielőbb visszatérni, s e végett az illető elöljáróságtól elbocsátást kieszközölni igyekezzék.
Ezután Pankotára helyezik helyettes plébánosnak. Végül mégis beáll nemzetőrnek, s részt vesz a perlaszi csatában.
1849-ben tábori papként szolgál az erdélyi hadseregben. Gaál László őrnagy mellett elér Bradig, ahol kiszabadítják a fogva tartott magyarokat. Hírül vette, hogy testvérei, Ferenc és Imre, a szabadságharcban vesznek részt. Hazatér Dettára a birtokot menteni.
A szabadságharc bukása után, Bundschuch Vencel, német érzelmű dettai pap igazolta, hogy mellette káplánoskodott, így nem esett baja a szabadságharcban való részvétele miatt.
Bundschuch Vencel halála után, 1857-ben Duschek Ede kapta meg a dettai plébániát. Csajághy Sándor megengedte, hogy Duschek mellett kisegítőként működjön a dettai templomnál.
Haláláig azután Dettán gazdálkodik.
A szöveg a Mindenki Kalendáriuma helytörténeti évkönyvben, a Heti Új Szó szerkesztőségének gondozásában jelent meg.
Főszerkesztő: Graur János
Tördelőszerkesztők: Lázár Ildikó és Nemes Gabriella
Grafika: Szabó Csilla
Kiadja a Reflex Kft.
Kiadóigazgató: Makkai Zoltán