Az országonként változó elnevezésű szecesszió mint művészeti irányzat a 19. század második felében jelent meg és nagyjából az 1920-as évekig tartott. Az új művészeti mozgalom célja az elavultnak tartott művészettől való elszakadás és helyette egy lendületes, életteli, új stílus megalkotása. Sajátos kifejezési eszköze a növényi ornamentika, mely az épített örökségben a legszembetűnőbb. Az egyedülálló korszak illusztrálására szolgáló, ritkaságszámba menő kiadvány a szerző gyűjteményében található.
Századvégi összeírás tanúsága szerint 1895-ben a történelmi Magyarországon – Horvátországot és Fiumét leszámítva – 218 vidéki nyomdahelyen összesen 441 kisebb-nagyobb nyomda működött. A vidéki városok közül a legnagyobb nyomdaszámmal a korábbi nyomdahely, Nagyvárad, Biharország szíve, valamint Temesvár büszkélkedhetett. Abban az évben nem kevesebb, mint 12–12 nyomda működött az említett városokban.
Temesvár, a délkeleti végek, a Bánság nagyvárosa, az akkori Temes vármegye székhelye (1895-ben közel negyvenezres lélekszámú település) első ismert kiadványa 1769-ből való. 1895-ig további közel harminc nyomda működésére vannak adataink. Közülük az Unió Könyvnyomda és Kiadóintézet az 1880-as években kezdte meg több mint három évtizedre kiterjedő tevékenységét. A más néven Reform-nyomda tulajdonosa ifj. Steiner Károly (1853?–1907) volt, aki testvérével, Steiner Ferenc (1856–1936) gyógyszerésszel, országgyűlési képviselővel együtt alapította a céget. Még az évtized folyamán a nyomdai alkalmazottak bére városszerte annyira lecsökkent, hogy folyamatosan mondtak föl. A tervezett árszabályozást nem teljesítő Steiner-nyomdát szakmai körökben mintegy elszigetelték. A helyzet a következő évszázad elején vált súlyossá. 1903-ban városszerte általános nyomdai munkássztrájk alakult ki, melyet pont az Unió nyomda és egy másik nyomdász bojkottált.
Steiner Károly egyébként nemcsak a helyi kereskedelmi és iparkamara elnöke volt, hanem a Südungarische Reform című lap szerkesztője is, amivel sokat tett a délvidéki sváb nemzetiségi eszmék szolgálatában.
A nyomda kiadványai közül Fényesi István Változatok című verseskönyve pont 1903-ban jelent meg vízjeles műnyomópapíron, 216 oldal terjedelemben. A kötetben a címek és a fejléc betűtípusait leszámítva egyetlen szecessziós dísz sincs. A korszak szembetűnő jegyeiről a puhafedelű kötés árulkodik. Egyedi és különleges vállalkozás a borító címlapja, amennyiben négy színnyomatot tartalmaz. A baloldalon és fönt futó sötétzöld növényi ornamentika szárakból, levelekből, hét kinyílt virágból és a jobb fölső sarokban egy bimbóból áll. A virágok szirmai rózsaszínesek, bibéjük citromsárga – mindkét szín esetén látszik egy kis technikai pontatlanság, színelcsúszás. A negyedik színnyomat a barna, mely a szerző nevének, a címszövegnek, az impresszumnak és a lapon egy stilizáltan átvezetett írótollnak a színe.
Forrás: Magyar Grafika 2021/5. szám
