Kérlek mutatkozz be röviden!
Fábián Loránd István vagyok. Székelyudvarhelyről érkeztem. Matematika-informatika szakos angol kéttannyelvű líceumba jártam, jelenleg a Temesvári Műszaki Egyetemen tanulok orvosi műszerészetet IV. éves hallgatóként. Harmadik éve vagyok a Temesvári Magyar Diákszervezet elnöke.
Hogy érzed magad Temesváron?
Nagyon szeretek Temesváron lenni, úgy érzem nagyon illik hozzám ez a város! Sok ember vett körül az elmúlt négy évben, köztük olyan emberek, akiktől rengeteget lehet tanulni. Itt elsősorban a civil vezetőkre gondolok. Ők nagyon sokat tudnak segíteni azzal, hogy néha egyszerűbb, néha szakmaibb oldalról közelítik meg a problémákat, gyorsabban tudok ezáltal döntéseket hozni.
Te hogyan kerültél kapcsolatba a Temesvári Magyar Diákszervezettel?
Mikor Temesváron másodéves lettem, volt egy olyan problémánk, hogy ki legyen a diákszervezet elnöke? Akkoriban más emberek is voltak a csapatban, akik bíztattak, hogy vállaljam el. Azóta cserélődtek emberek, de még mindig meg van a csapat, sőt együtt fejlődtünk és tanultunk, mostanra pedig már barátaimnak mondhatom őket. Együtt jöttünk rá a dolgok nyitjára, szinte a nulláról kellett mindent felépítenünk. Szerencsére ma már elmondhatjuk, hogy egy sikeres és erős civil szervezetté váltunk a temesvári magyar élet viszonylatában. Van visszhangja a TMD-nek, tudják, hogy nem csak a bulizásról szólnak a rendezvényeink. Igyekszünk mindenhol ott lenni és amit szervezünk már nem „csak” magunknak szervezzük, hanem licistáknak vagy éppen már egyetemmel végzett embereknek is nyitottak a programjaink.
Tudnál mondani egy ilyen nyitott programot, ami nagy népszerűségnek örvend?
A kocsmakvíz például ilyen. Ez egy olyan rendezvény, ahol van 100 db kérdés, általában 8 csapat akik versenyeznek egymással. Itt az általános műveltség területeiről teszünk fel kérdéseket a versenyzőknek, minden témakört megpróbálunk érinteni, szóba kerülhet az etikett vagy sport, irodalom vagy a művészetek, stb.
Hogyan veszitek fel a kapcsolatot a temesváron tanuló magyar egyetemistákkal?
A leggyorsabb módszer a facebook. A leghatásosabbnak viszont továbbra is azt tartom, ha telefonon keresztül személyre szóló meghívást kapnak egy találkozásra, eseményre. Egy ilyen meghívásra az esetek többségében eljönnek, míg a facebook üzenetek esetében ez nagyon kedvfüggő és bizonytalan.
Hol van az iroda és mennyien látogatják?
Az irodánk Temesváron, a Dózsa György utcában van. Leginkább a diákszervezet tagjai dolgoznak és tartózkodnak ott, de szokott helyszínt adni csapatépítőknek és gyűléseknek is. A minket felkereső embereket nem feltétlenül az irodán fogadjuk, lehet ez a helyszín akár egy kávézó vagy park, ma már ez elég nyitott.
Összesen hány magyar egyetemistát tudott elérni a TMD? Mennyire aktív a teljes közösség?
Mi a múlt évben olyan négyszáz körülire tettük a magyar egyetemisták számát és ebből el lehet érni olyan nyolcvan-száz embert. A többség szórványból érkezik és nem Székelyföldről, a tömbökből. Őket kicsit nehezebb megszólítani. A TMD tagok nagyon aktívak, mindig lehet rájuk számítani. A teljes közösség nem annyira aktív, mint amennyire lehetne.
Ennyi feladat mellett nagyon kevés szabadidőd marad. Miért érdemes mégis TMD elnöknek lenni vagy bármilyen más aktív szerepet vállalni a szervezetben?
Több pozitívuma van, mint negatívuma. Nagyon sok embert megismersz és nagyon sokat tudsz tenni a „sajátjaidért”. Nagyon megszerettem a kihívásokat, élvezem, hogy folyamatosan pezseg az élet. Ezt nem csak egyszerűen megszokja az ember, hanem egy idő után már igényli is. Én pedig ezeket a változatos kihívásokat pozitívumként élem meg. Másrészt úgy érzem, hogy a környezetem elismeri a tevékenységem. További előnye az elnökségnek, hogy megtanultam beszélni, nem jövök zavarba, ha “szerepelni” kell. Megtanultam pályázatot írni, konferenciát levezetni, vagy éppen szervezni és rengeteg tárgyi tudásra tettem szert. Járatosabb lettem a bürokratikus dolgokban is, tudom, hogy honnan szerezzek be hivatalos dokumentumokat, ezeknek már nem kell utánajárnom, ha a jövőben valamit intézni szeretnék vagy ha szeretnék beindítani egy vállalkozást. És ezzel nem azt mondom, hogy sokkal többet tanultam, mint a többi TMD tag. Szerintem ugyanannyit tanulunk. Pont ezért törekszem rá, hogy ne egyedül menjek konferenciákra vagy szakmai rendezvényekre, hanem jöjjenek velem olyanok, akik még nem voltak, hogy ők is tanuljanak.
És mi jelenti az igazi nehézséget?
A nehézsége, hogy sokszor felelősséget kell vállalnom és önállóan kell meghoznom döntéseket. Vannak olyan szituációk, amikben nem lehet szavazással dönteni, hanem kénytelen vagyok gyorsan, egyedül határozni. Teljesen hivatalosan működünk, és én vagyok bejelentve elnökként, ezért engem vonhatnak felelősségre. Nagyon kell figyelnem arra is, hogyan viselkedem egy nyilvános rendezvényen. Bizonyos botlásokat vagy hibákat nem engedhetek meg magamnak, amiknek valószínűleg nem lenne jelentősége, ha nem volnék elnök. Olyan is van, amikor egy rendezvény kevésbé jól sikerül. Ilyenkor is te viseled a fő felelősséget és ilyenkor is „te vagy elnök”. De ezek ellenére egyáltalán nem bánom, hogy elvállaltam, és ha újrakezdhetném, újra elvállalnám.
Az elnökség milyen időközönként újul meg?
Elvileg évente meg kellene újulnia. Minden évben felvetettük, hogy akar-e valaki elnökösködni, de az elmúlt három évben mindig napoltuk a kérdést. Általában két évig szokott valaki elnöki szerepet vállalni. Az első tanév rámegy arra, hogy tanulj és megszokd a várost, ezért mi sem várjuk el a frissen érkezett diákságtól, hogy nagyon aktív tagja legyen a TMD-nek. De akikben látunk hajlandóságot, ambíciót, azokat az első év végére igyekszünk bevonzani. A másodév az az időszak, amikor már igazán lehet szervezni, közülük szoktak kikerülni az újabb elnökök. Ezért felelősséget érzek az utódom kinevelésére és felkészítésére.
Van hosszútávú stratégia?
Igen! Egyrészt szeretnék egy ideig a következő elnök „jobb keze” maradni, hogy ő már ne kerüljön olyan nehéz helyzetbe, amilyen helyzetben nekem kellett betanulnom. A következő félévben már szeretném felkészíteni az utódomat. Szeretnénk tudatosan megelőzni, hogy a TMD visszakerüljön a korábbi mélypontra. Mindent próbálok átadni másnak, minden tagnak biztosítjuk a lehetőséget, hogy képes legyen levezetni egy diákköri konferenciát, egy gólyatábort, egy kvízestet. Személy szerint én már nem ragaszkodom egy rendezvény megszervezéséhez, mert már mindent csináltam, és ebből már nem nyerek én sem, és a közösség sem.
Hogyan válik a TMD a magyar identitás megélésének és megőrzésének színterévé?
Sok magyar fiatal felnevelkedik egy olyan közegben, ahol mindenki magyarul beszél és ők is magyar nyelven végzik el az alap- és középfokú iskolákat, majd meghozzák a döntést, hogy Temesvárra jönnek tanulni az egyetemi tanulmányokhoz szükséges román nyelvtudás nélkül. Ilyenkor sokan elkezdenek csak román társaságba járni és kizárólag románul beszélni, hogy megtanulják a nyelvet. Mások viszont kizárólag magyar társaságba járnak, de azért szeretnék az egyetemet is elvégezni. Én mindkettőt elfogadom, de mi van, ha létezik „arany középút”? Mert a leghatékonyabb, ha a saját anyanyelveden és románul is tudsz beszélni és tanulni napról napra. Mi segítünk ennek a köztes útnak a megtalálásában, hogy ne kelljen választani a román nyelvtudás és a magyar identitás között. Attól, hogy román egyetemre járunk és románul is beszélünk nap mint nap, még nem leszünk kevésbé magyarok. Sőt, azáltal, hogy egy román környezetben élve megőrizzük a magyarságunkat, csak gazdagodunk. A mi identitásunk nem ellenidentitás. Szerintem minél többet tudsz és minél több információt beengedsz, annál több leszel. Csak tőled függ, hogy a magyarságodat mennyire ápolod!