Itt még bármi megtörténhet, légbe merített
idegágak borzongó rügyekkel ingadoznak
hideg és meleg ölelkezésében, de máról holnapra
kifényesednek a váll, a nyakszirt, a magasba
nyúlkáló lenge karok, hosszú táncos lábak,
elönti az egész testet az átlátszó habselyem,
zsorzsett szövésű fehér, csillogó rózsaszín
organza, csipkés fodrok röpködnek egyre
magasabbra illatmámorba szédülten, itt még
bármi megtörténhet, kigyúlhatnak a meteorok,
összeütköznek a galaxisok, fekete-lyukak
lenyelhetik a nyelvüket izgalmukban, mielőtt
a szellő a ruhák szegélyébe kapdosva utolérné
a hópelyhekként szállingózó szirmok közt
a szíve választottját, az egyetlenegyet a több
millióból egy másodperc alatt, még mielőtt
a földre, porba, sárba zuhanva megsemmisülne
a menyasszonyi tánc életre szóló forgatagában,
amikor még minden megtörténhet, elragadhatja
karjaiba zárva a mennyekig, csillagösvényen
keringőzhetnek derengő ködök koszorújában,
még égre kelhet ablakom elől hajnalra hímzett
hajladozással a csípős éjszakákat túlélt,
gyöngédséget áhító gyümölcsöző lehetőség,
az ízek genetikai ígérete itt röpdös, száll, fehér,
rózsaszín, lila lélekörvény, ahol még minden
megtörténhet, ádáz ciklonok, vasmarkú fagyok
leselkednek a védekezni képtelen szépség és
gyönyörűség leheletére, mikor repeső szárnyú
nemzedék tájolódik a tavasz ízlelőbimbói felé,
a sejtek szomjúságának savanykás, édes, keser-
nyés itala párolog, méz zamatú virágnyelveken
társalognak, nevetgélnek gondtalan, óvodákba,
egyetemekre, találkára, piacra, koncertekre
járnak, fodrászhoz, bölcsődébe mit sem sejtve
a rájuk leselkedő háborús veszedelmekről most
tavasszal, mikor még minden megtörténhet…
(A borítókép a szerző felvétele.)