Élő közösségként a hitben – A hagyományos értékek mentén, de a jövőnek építkeznek a temesvári reformátusok
A temesvári magyarságon belül kisebbségnek számítanak, ám mégis a Kárpát-medence egyik legnagyobb beruházását építik immár 25 éve a helyi reformátusok. Liturgikus programok, mint például az ökumenikus imahét vagy a házaság hete rendezvényeinek elkötelezett szervezői, ám az Új Ezredév Református Központ működtetése kapcsán a helyi kulturális és közélet meghatározó szereplői is. Nagymúltú és hosszútávra tervező közösségük a jelenben is igen aktív. Gazda Istvánnal, az Új Ezredév Egyházközség lelkipásztorával beszélgettünk.
Nemrég ért véget az ökumenikus imahét, néhány nap múlva kezdődik a Házasság hete – mindkét rendezvénysorozatot más gyülekezetekkel és felekezetekkel karöltve szervezték. Mitől lehet egy ilyen liturgikus eseménysor sikeres?
– Az imahétnek mindig van egy textuáriuma. A mostani hétnek egy Ézsaiás prófétától származó gondolatot állított a középpontjába a Minnesotai Egyházak Tanácsa: „Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra!” Január közepén vasárnaptól vasárnapig minden napra adott volt egy vezérige és két segédige – ezek alapján hirdettek igét a meghívott lelkipásztorok. A közös imádság az egységért, a szeretetért, egymás elfogadásáért az igazság érvényre jutásáért folyt. Én elsősorban református lelkipásztorként tudom utólag értékelni az egy hetet. Amennyiben ökumené alatt egymás elfogadását értjük, akkor meggyőződésem, hogy ezt a folyamatot a saját gyülekezeteinknél és egyházközségeinkben kell kezdeni. Itt, Temesváron, a református egyházon belül elég mély árkok voltak az elmúlt évtizedekben. Ezek gyökerei még a kommunista időkbe nyúlnak vissza. A legelső tehát az, hogy a saját házunk táján tegyünk rendet, elfogadjuk egymást és együtt szervezzünk rendezvényeket. Azt látom eredménynek, és azt érdemes kihangsúlyozni, hogy összefogás volt a mostani imahét mögött. A szervezőmunkához a Belvárosi gyülekezet és az űjkissodai is csatlakozott, és abban maradtunk a három presbitériummal, hogy váltakozó helyszíneken tartjuk az igehirdetéseket. Így is lett, szeretetvendégséggel zártunk minden alkalmat, szép és oldott hangulatban, süteményezés mellett, derűs együttlétben éltük meg az imahetet.
Ennek van hatása a magyarság megtartására is?
A temesvári reformátusság az itteni magyarságon belül kisebbségben van, megelőznek bennünket a katolikusok, de kevesebben vannak az unitáriusok és az evangélikusok is, mint mi. Ugyanakkor jelentős összetartó erőt képviselünk, hiszen a református egyház gyülekezete magyar. Meg vannak ennek a történelmi gyökerei. A török hódoltság előtt Szegedi Kis Istvánnak protestáns iskolája volt itt. A Habsburgok később katolikusokat telepítettek be, a római katolikus egyházban – ha fogyóban is – de még mindig vannak németajkúak. A reformátusok a kiegyezés után kezdtek újra megjelenni ezen a területen, sajnos az impériumváltás után sem kedveztek nekünk a történelmi folyamatok, de 1989 decemberében a Tőkés László lelkipásztor ügyével szolidaritást vállaló egyháztagok és a mellettük kialakuló szimpátiatüntetés, népfelkeléssé vált.
Mi megfogadtuk a konfirmációban, hogy a vallást el nem hagyjuk, és megtartjuk. Ennek a hithűségnek és a nemzethez tartozásnak egyaránt jelentősége van a magyar közösségben, az istentiszteletek az egyházi rendezvények vonzzák a magyarokat. A Belvárosi gyülekezetben Demeter Sándor lelkész kollégám, nagy munkát végez Szabó Gabriella segédlelkésszel együtt, elsősorban a fiatalok evangelizálásában. A mi gyülekezetünk itt, az Új Ezredév Központban eleve arra van predesztinálva az épületeink által, hogy nagyon sok kulturális eseményt szervezzünk, vagy fogadjunk be. Mi a zene, a művészetek nyelvét használva is evangelizálunk.
Ez azt jelenti, hogy nemcsak a temesvári reformátusok, de az itt élő magyar közösség jövőjét is jelentősen befolyásolja az az építkezés, amely az Önök irányításával zajlik.
-Ez így van. A mi beruházásunk hihetetlen jelentőségű. Talán méltatlanok is vagyunk erre, mert ahhoz képest kevesen vagyunk, de a saját egyházamon belül a Kárpát-medencében biztosan nincs még egy ilyen diverzitású, összetettségű épületegyüttes. Mind rendeltetés, mind az esztétikum szempontjából, de épületgépészetileg egyaránt egyedülálló lett Makovecz Imre terve, alkotása. Amikor ezt az építkezést elkezdtük, a különböző épülettesteknek kigondoltunk funkciókat, ám ahogyan haladtunk előre és tapasztaltuk az igényeket, úgy változtattuk idő közben egy-egy épületrésznek a rendeltetését. A célunk már 25 éve folyamatosan az, hogy minél inkább ki tudjuk szolgálni a hitélet és a kultúra találkozásának lehetőségeit. Már most is olyan szép példák vannak erre, mint az orgonahangversenyek, a régi zene fesztivál és a színházi előadás befogadása, mert ezek mind a lelket is építik. Három időszakos kiállítási helyiségünkben jelenleg is kiállítások vannak, köztük ott a Szakács Béla állandó tárlat, amelynek szobrai is a mi tulajdonunkat képezik.
Az építkezés 1999 óta tart. Mikorra várható a befejezése, mi van még hátra?
-Most az utolsó ütemnél tartunk, a két tornyunk nincs még kész, ide angyalszárnyakat és harangokat teszünk hamarosan. A beépített tereink a szintekkel együtt 5200 négyzetmétert tesznek ki, ennek 90 százaléka befejezett. A 180 fős konferencia épületünk betonszerkezete már elkészült, ennek készremunkálása, illetve berendezése, felszerelése van még hátra. Ez lesz Temesvár legelegánsabb konferenciaterme, a jellegzetes Makovecz belsővel és mindennel, ami a rendezvények kiszolgálásához kell: fordítófülkék, hangosítás, vetítés, sőt, az alagsorában egy magyar étteremmel, konyhával, az emeletén pedig könyvtárral és olvasóteremmel. A templom természetesen református, de amikor nem istentiszteletre használjuk, akkor kulturális térként tekintünk rá. A presbitériumnak van is döntése arról, hogy helyet kaphatnak benne koncertek: orgona és filharmónia hangversenyek, régizene fesztivál, jazz és autentikus népzene szólalhat meg itt. Elsősorban a magyarság javára szeretnénk ezt a lehetőséget megadni, de nyitunk a város felé is, hiszen a művészeteknek univerzális nyelvük van, másrészt tisztában vagyunk azzal is, hogy ezt az épületegyüttest fenn is kell tartani. A hitélet és a kultúra találkozása, mint elvi célkitűzés mellett az a gyakorlati elképzelésünk, hogy gazdasági tevékenységet is folytatnunk kell. Bizakodással tölt el bennünket, hogy szüksége van Temesvárnak kulturális terekre, rendszeresen keresnek jelenleg is már ilyen igényekkel.
A háborús helyzet, a gazdasági nehézségek nem befolyásolják az utolsó ütem finanszírozását?
Zömében magyarországi forrásból építkezünk a kezdetek óta, de magyar-román és román-szerb határon átívelő európai uniós projektből is megvalósultak már épületszárnyak, funkciók. A december 27-én jóváhagyott magyar költségvetés 1 milliárd forintot juttat a Makovecz alapnak, amely az építész örökségének ápolására hivatott. Ez persze nem mind a miénk, hanem több Makovecz épület is részesül belőle, de a szolidaritás, ami kialakult az elmúlt 25 évben az épületünk mellett, meghaladta a felekezeti és nyelvi korlátokat. Eddig is tapasztaltuk és ez után is hisszük: ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?
Varga Márta
Fotó: Lehőcz László