Élet a rendszerváltás előtt – Élő könyvtár az Ifjú kutatók tehetséggondozó programjában

Belépek a helyszínre. A jobb oldali asztalon a legalább harminc évvel ezelőtti időszakra emlékeztető édességek, bal oldalon pedig a kommunista rendszert tükröző tárgyak fogadnak. Így kezdődött december 17-én az ifjú kutatók egyik tehetséggondozó programja, ahol az „élő könyvek” a rendszerváltás előtti élethez kapcsolódó tapasztalataikat osztották meg, többek között azzal a céllal is, hogy a résztvevőknek különböző kutatásokhoz nyújtsanak ötletet.

elokonyvtar_021     elokonyvtar_003

Sokszor talán úgy tűnik, hogy a kommunizmusbeli élet emlékei idővel kikopnak a köztudatból. Mi pedig, az „új generáció”, nehezen tudjuk elképzelni azt, hogy milyen is lehetett valójában akkor az élet, hiszen olyankor tudsz megérteni valamit teljesen, ha át is éled. Ezek ellenére mégis körvonalazódott bennünk, hogy mit is jelentettek a ’89 előtti mindennapok, ami főként az elmesélt, valós történeteknek köszönhető.
Egy ilyen alkalom volt ez a program is. Alkalom, amely a személyes beszélgetéseknek köszönhetően vált gazdaggá. Kezdetben Fodor Enikő történelemtanár moderálta a beszélgetést, és az ő szavaival élve, nem lehetett jelen minden olyan ember, akinek mondanivalója lenne a kommunizmusról, mégis több olyan részletre derült fény az akkori életvitellel kapcsolatban, amiről mi, tizenévesek, nem tudtunk. Az „élő könyvek” – Balla Lóránt, Erdei Ildikó, Győrfi Árpád, Halápi Margit, Kiss Ferenc, Makkai Zoltán és Nüszl István – élettapasztalatai valóban nagyon különböznek egymástól, hiszen mindegyikük más-más helyszínen, más korosztály tagjaként élte át az akkori eseményeket, amelyekről most már nyíltan beszélhet. Mi pedig kíváncsian vártuk, hogy egy-egy helyzetnek mi is lett a következménye, de eddig talán bele sem gondoltunk, hogy nekünk mit jelentene egy olyan környezetben élni. Mi lenne, ha csak adagokra kaphatnánk ételt? Mi lenne, ha selyemhernyó-tenyésztéssel és gazdasági munkával kellene foglalkozzunk a tanulás mellett, szabadidőnkben? Mi lenne, ha több hónapig az ország másik végében kellene dolgozzunk, hiszen másképp elveszítenénk a továbbtanuláshoz való jogot?

elokonyvtar_008        elokonyvtar_013

elokonyvtar_016.2        elokonyvtar_018.2

Senki sem tagadhatja, hogy minden rosszban van valami jó is, amit az „elő könyvek” alá is támasztottak. Nem volt nagyobb öröm annál, amikor Temesvárra lehetett jönni farmernadrágot vásárolni, az egyetlen magyar újságba be lehetett csempészni egy-egy világi hírt, vagy a Duna–Fekete-tenger csatorna építésekor néha kimenőt lehetett szerezni Konstancára. Ezek a pozitívumok természetesen csak töredékük a rendszerváltás előtti életnek, hiszen Kiss Ferenc tanár úr szavait idézve, sosem tudhattad, hogy ki és mikor hallgat le, vagy mikor kerülhetsz bajba.
Körbenéztem a teremben. Mindenki figyelt. A diákok több oldalnyi kérdést fogalmaztak meg a bemutatók kapcsán, hiszen ezeket egy kötetlen beszélgetés követte. Ezt akár szerencsés helyzetnek is nevezhetjük, mert olyan emberek élettapasztalatát ismerhettük meg, akik közvetlenül találkoztak a kommunista rendszer kegyetlenségeivel.

elokonyvtar_023.2     elokonyvtar_028.2    

elokonyvtar_034.2     elokonyvtar_033      

A kommunizmus emléke nem fog soha elkopni. Még akkor sem, ha sose rettegtem az utcán attól félve, hogy meglőnek, nem tudom, hogy mit jelent órákig sorban állni azért, hogy élelemhez jussak, és azt sem tudom, hogy milyen lehet, amikor mellettem egy meglőtt ember hal meg. Mégis, ezeknek az eseményeknek az emléke tovább él azokban a személyes történetekben, amiket megosztottak velünk, és amelyeknek köszönhetően jobban tudatosul bennünk az, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy a ’89 utáni világban születtünk.

Bîtoancă Diana

Megosztás