A Locanda del Corso fél évtizede nyílt hangulatos, népszerű étterem Temesvár történelmi központjában, a hajdani Erzsébet utca és a Lenau utca sarkán (jelenlegi nevén Marasesti és Gheorghe Lazar). Derékmagasságig fekete lambéria, az egyik fal a plafonig nyers tégla, a másikon sötétszürke festés, a polcokon borok, néhány jól eltalált berámázott kép, fekete asztalok és székek. A világítótestek fahordókat idéznek. Megnyerő a beltér.

Klasszikus olasz konyhát visznek, ami az előételekből is kitetszik: vitellotonnato, burrata, tonhal valamint rákos cukkini-carpaccio, bruschetta. Tatárt rákból és tonhalból készítenek. Sokféle halat és tenger gyümölcseit kínálnak a főételek között, továbbá minőségi húsokat, s persze pasta-t, rizottót, valamint fatüzelésű kemencében sült pizzát. Az árak igen széles skálán mozognak, a húsok és halak között nem ritka a 100 lej körüli díjszabás, de pizzával, pasta-val 30 lejért is jóllakhatunk.

Legutóbbi látogatásunk alkalmával ettünk capreset bivaly-mozzarelából, kacsamellet édesburgonya-pürével, erdei gyümölcsmártással, pizzát a tenger gyümölcseivel gazdagítva és csokoládészuflét. A capreset nem vágták fel, hanem egy egész valódi bivaly-mozzarellát helyeztek rukkola-ágyra, erre került a friss bazsalikom s némi szárított szurokfű. Mellette volt a felszeletelt paradicsom, melyet ízletesebbnek és aromásabbnak találtunk, mint amit a piacon kapni lehet. Az asztalon levő olívaolaj sajnos egyszerűbb minőségű volt, így a fogás nem üthette a tökéletest, de nem járt messze tőle. A kacsamellet szépen sütötték meg, selymes volt mellette a püré, jól eltalált a mártás. Rendeltünk még hozzá egy adag serpenyős pirított vargányát, az is finom volt. A pizza tésztája valamivel vastagabb volt a klasszikusnál, de állagát megnyerőnek találtuk, roppant, ízre is finom volt. Akárcsak a feltétek – vénuszkagyló, fekete kagyló, rák, tintahal – frissek, élvezetesek. A csokoládészuflé valójában csokiláva volt, szépen megsütve, átlag feletti alapanyagból. Élményszerű, élvezetes desszert, jó ízű és jó állagú vaníliafagylalttal tálalva.

A kiszolgálás udvarias, szolgálatkész, de mosolytalan és személytelen volt.

Korrekt 40 tételes borlapjuk van, elsősorban átlag feletti helyi borokból, van néhány olasz és francia nedű is.

A Fehér lóhoz címzett étterem (La Calul Alb) a legfrissebb hely az összes között, az utóbbi hónapokban nyitott, hol másutt, a Jenő herceg utcában, történetesen a következőkben bemutatandó étterem tőszomszédságában.

Az étlap első oldalán olvasható ars poeticájuk felettébb vonzó: szakmaiság, elhivatottság, a gasztronómia szeretete és a minőségi alapanyagok. Ez utóbbiakról a bemutatkozó sorok vége felé megtudjuk, hogy helyi kistermelőktől szerzik be őket, ami ismét csak jó pont. Igényes a szép, boltíves beltér kiképzése, itt is kihasználták a Monarchia-korabeli téglák szép színét, meghagyták a plafon nyerstéglaberakását. Nyáron igényes külső teraszt működtetnek. Komoly infrastruktúrájuk lehet, ha a grillezőjük, mint az étlapon is olvasható, Josper.

A konyhát nemzetközinek mondanám, előszeretettel nyúlnak nem mindennapi alapanyagokhoz, mint amilyen a csukaikra, marhapofa, gyöngytyúk, tonhal, kacsamell, vajhal, polip, mangalica vagy kacsamáj.

S akkor lássuk az ételeinket! A fürjtojásos ökörfarok-consommé ízben remek volt, de nem tiszta, hanem zavaros, mondjuk azt, hogy házias, a ravioliszerű pasta, magyarra fordítva „háromszögecskék” tölteléke lehetett volna izgalmasabb és több, a tészta nem volt eléggé megfőve, a csirke ízre remek volt, tálalásra viszont úgy viszonyult a Tripadvisor közössége számára az étteremvezetőség által rendelkezésre bocsátott fotóhoz, mint egy Mc Donald’s hamburger a maga reklámjához. A szarvasgombás krumplipüré lehetett volna selymesebb és vajasabb, de így sem volt rossz, értékeltük, hogy nem nyomták meg szarvasgomba aromával. A desszert viszont életem egyik maradandó élménye volt, szárazjégen felszolgált csokigömb, benne pazar vaníliás krémmel és gyümölcsökkel. Igazi költemény, nemcsak show, hanem valódi ízharmónia.

A borlap átlag feletti, elsősorban a legjobb helyi pincészetekre támaszkodik, de van néhány jó minőségű import boruk is, összesen több, mint 70 tétel, melyek közül néhányat ki is mérnek másfél decire.

Jogos a kérdés, hogy a sok apró probléma mellett miként kerülhet ennyire előkelő helyre ez az étterem. Nos, egyrészt a kreativitás, másrészt a krédó és a minőségi alapanyagok, harmadrészt a kiemelkedő desszert miatt, s végül az is közrejátszott, hogy pár nappal később ott étkezett a családom több tagja, akik hasonló éttermi tapasztalatanyaggal rendelkeznek, és akkor ezek a hibák nem merültek fel, mindenki meg volt elégedve. Egy biztos, ha a konyha összeszedi magát, ez a hely akár az élre is törhet, a koncepció, a felszerelés, a megfelelő atmoszféra, a kiszolgáló személyzet és a cukrász megvan hozzá.

A Grill to Chill aprócska, hangulatos grill-étterem Temesvár gasztronómiai főutcájában. A boltíves falak, a Monarchia-korabeli épület nyers téglái, a hajópadló, a jól megválogatott, ötletes világítótestek és a dekorációs elemként ügyesen alkalmazott borosüvegek egyedi, megnyerő atmoszférát kölcsönöznek az étteremnek. Nyáron kellemes külső teraszt működtetnek.

A konyha a jó minőségű húsokra alapoz, melyeket sütés előtt bemutatnak a vendégnek, előre jelezve az adott darabok súlyát is a kalkuláció végett. Nem elhanyagolható a halas vonal sem, grilleznek tonhalat és polipot is. Ha nem használnának kényelmi termékeket (az egyik mártás egyértelműen késztermék volt) és több kreativitást csillantana meg a konyha a desszertek esetében, akár magasabb besorolást is kaphatnának. Így is a legjobb helyek egyike a vendéglátás tekintetében szépen fejlődő városban.

Első ízben steakeket ettünk s nagyon meg voltunk vele elégedve. Só- és borsdarálót, jó minőségű olívaolajat és balzsamecetet, továbbá négy só-különlegességet adnak kérésre az ételek mellé.

Második alkalommal kifejezetten a steakektől eltérő ételekre utaztunk. Rendeltünk Angus-tatárt, mely ritka jól eltalált, vibráló, izgalmas, áfonyával és málnával ízesített marhatatárvolt, jó minőségű pirítóson tálalva. Az egyik pincérlány elmondta, ez a séf névjegye. Tény, ami tény, életem egyik legjobb tatárja volt. A ragadós sertésoldalas ízletes, omlós volt, kellemes, nem eltúlzott füstaromával. Köret nélkül szolgálják fel, ezt érdekes módon nem jelezték előre. A fish and chipset tengeri sügérből készítik, morzsás panírban sütik meg, a két filét gerincig bevágva, de a halat egyben hagyva. Mellette újkrumplit kínálnak megfőzve, majd szabálytalan formára törve és megsütve, kellemes fűszerezéssel. Ízletes fogás volt ez, végre nem mirelit, hanem helyben készült, ötletes körettel. A sajttorta kissé kötelességszerű, élvezhető, korrekt, áfonyával bevont sütemény volt.

A borlap igényes, mintegy 70 tételt tömörít külföldi és helyi borokból. Kb. tízet kimérnek decire is, magas áron, de ez a borlapból nem derül ki, a felszolgáló ad kérésre tájékoztatást.

A kiszolgálás kivételesen kedves és udvarias.

Összefoglalóan e három étteremről is megállapíthatjuk, hogy bárhol Európában megállnák a helyüket.

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.

Forrás (és még több kép): https://dorozsmaiendre.blogspot.com/2018/12/temesvar-legjobb-ettermei-4-5es-6.html