Kicsi, de annál színesebb pötty a temesvári magyarajkú közösségek palettáján a Dorkász varrókör. Tagjai hétről-hétre összegyűlnek a Belvárosi Református templom termében, hogy együtt hódoljanak a kézimunka iránti szenvedélyüknek és a vallási ökumené jegyében imádkozzanak. A varrókör bebizonyította, hogy a hímzés, horgolás, kötés, de mindenféle díszítő, kézműves munka képes közösséget teremteni és gyógyírt adni a mindennapok nehézségeiből fakadó testi-lelki bajokra.
Elmélyülés a hitben és a kézimunkában
Fodor Enikő, a Bartók Béla Elméleti Líceum történelemtanára, a varrókör egyik életre hívója szívesen avat be a másfél éves múltra visszatekintő közösség életébe. Mint mondja, a foglalkozásaikra heti rendszerességgel húszan, nagyobb események alkalmával ötvenen is összegyűlnek. Az ide járó lányok, asszonyok vagy új öltéseket, mintákat tanulnak egymástól, vagy csak egyszerűen együtt, egy asztal mellett ülve hímeznek, hurkolnak, varrnak, miközben Bibliai idézetekről beszélgetnek, vagy zsoltárokat énekelnek. Innen, tehát a Bibliából származik a varrókör elnevezése is, mert az első találkozásuk alkalmával éppen arról a szövegről elmélkedtek, amely Dorkászról vagy más nyelven Tábitáról szó. Dorkász a Joppéi első keresztények közé tartozó, szorgalmas asszony volt, aki sok alsó és felsőruhát varrt az özvegyeknek, és egyébként is bővelkedett jótettekben az élete. Ezért úgy döntöttek, róla nevezik el a csoportot. A varrókör első nagy vállalkozása harminc darab Biblia egyforma, hímzéses borítójának elkészítése volt. A kalotaszegi nagyírásost választották hozzá, és miután végeztek ezzel a nagy feladattal, elkezdtek más mintákkal és kézimunkákkal foglalkozni.
Alkotás és stresszoldás egyszerre
Enikő személyesen az egészsége visszanyerését köszönheti a hímzésnek. – A pajzsmirigybetegségemet kezelő endokrinológus javasolta, hogy próbáljam meg elcsendesíteni, megnyugtatni magam valami olyan elfoglaltsággal, ami örömet okoz. Ekkor találtam rá a kalotaszegi nagyírásos hímzésre és elkezdtem megtanulni, hogyan kell készíteni. Annyira magával ragadott, hogy azt vettem észre, órákon át képes vagyok hímezni, és ezzel párhuzamosan elkezdett javulni az egészségi állapotom is. Most ott tartok, hogy öt éve már nem szedek gyógyszert és nem telik el nap, hogy ne varrjak valamennyit. Az egyik nagyírásos terítőmet Demeter Enikőnek, a református lelkész feleségének ajándékoztam, mert templomba járó ember is vagyok. A javulásomat látva tőle jött az ötlet, hogy lehet, mást is érdekelne ez a „módszer”, és próbáljuk meg a kézimunkázást az ismerőseink körében népszerűsíteni. Meglepett, milyen sok pozitív visszajelzést kaptam, a templom is alkalmas helynek bizonyult az elmélyült munkához, így kezdtünk el összejárni – meséli a megalakulás történetét a tanárnő.
Közösséget teremtett az aprólékos munka
Azóta eltelt másfél év és a tagok lelkesedése nem csökkent, sőt! Fennállásuk egy éves évfordulóját önálló kiállítással ünnepelték, még egy mini konferenciát is megszerveztek ebből az alkalomból, ahol Enikő korábbi tanítványai tartottak előadásokat. Volt köztük olyan témájú, amely a képzőművészet terápiás jellegéről szólt, másik a népművészetről, de zenei élményről is gondoskodtak. A Temesvári Magyar Napokon saját standon mutatkoztak be, ahol nagyon sokan megfordultak.
Nem túlzás azt mondani, hogy a kézimunkázás közösséggé formálta őket: a kislányoktól a nagymamákig minden korosztály képviselteti magát foglalkozásaikon, ahol a test, a szellem és a lélek egyaránt felüdül. Ahogy erősödött a tagok közötti kötelék úgy nyílt, szélesedett érdeklődésük és nyitottságuk is. Heti rendszerességű találkozóikon manapság már egy-egy izgalmas témával is foglalkoznak: az ősz folyamán a csoport egyetlen román anyanyelvű tagja az egészséges étrendről, a természetes élelmiszerekről osztotta meg ismereteit, egy skót származású, Temesváron élő fiatalasszony pedig bemutatta a tagoknak milyen kultusza van hazájában a kötésnek. Legutóbbi találkozójukon apró, kézzel készített ajándékokkal lepték meg egymást, a Mikuláshoz illően titkosan, mert sorsolással dőlt el, melyikük ajándéka kinek okozzon örömet. Ebben az évben még egy közös programra készülnek: a város többi gyülekezetének nőtagjaival együtt imaösvényt terveznek, hogy együtt elmélkedjenek advent idején az Isten igéjéről.
Enikő hozzáteszi: kicsi, de aktív és szeretetteljes közösségükhöz bárki csatlakozhat, aki szeret kézimunkázni és szívesen olvassa, hallgatja a Biblia szövegeit, a Szabó Gabriella lelkésznő vezette a Bibliaórákon. Hétfőnként, délután 5 órakor szoktak összegyűlni a Református templom termében, Timotei Cipariu utca 1. szám alatt.
Varga Márta
Fotó: Orosz Sándor illetve a varrókör eseményein készült saját képek