A hit, remény, szeretet hármasságának jegyében szeretné bevezetni az iskolai életbe a Gerhardinum előkészítő osztályos apróságait szeptembertől Vajda Noémi Andrea, az intézmény leendő tanítónője. A pályakezdő fiatal idén nyáron kapja meg pedagógusi diplomáját, és nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy egy ilyen nagy múltú intézményben kapott először lehetőséget a tanításra. Mivel kislánykora óta erre a pályára készült, tele van elhivatottsággal, kíváncsisággal és tenni akarással, és reméli, munkájával hozzá tud járulni ahhoz, hogy a rá bízott gyerekek felnőttként Istennek tetsző, kiteljesedett életet élhessenek.
Vallásos embernek lenni bizalmat, örömet, biztonságot, értéket és elhivatottságot jelent. A temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum éppen ezért nagy hangsúlyt fektet a tudás elsajátítása és a jellem formálása mellett a gyermekek vallásos nevelésére is. A Temesvári Római Katolikus Püspökség által 1991-ben alapított iskola a Bánság területén élő gyermekeket és fiatalokat gyűjti egybe. Az első líceumi osztály 1992 őszén indult, azóta folyamatosan fejlődött, bővült az oktatási intézmény: 2011-ben az elemi iskolával, 2012-ben az óvodával és 2015-ben az általános iskolával gyarapodott az oktatási-nevelési rendszere. Az iskola közössége nagy tisztelettel és megbecsüléssel adózik az egykori piarista iskola iránt, amelynek épületében működik. A rendház, az iskola és a diákotthon tárgyi emlékeit a piarista múzeumban őrzik, a nevelő munkába pedig igyekeznek beépíteni az elődiskola hagyományait, szellemiségét.
– Büszkék vagyunk a piarista örökségre, arra, hogy a rend által működtetett intézmény volt egykor a Bánság egyetlen középfokú iskolája, amelynek tanárai és tanítványai hosszú időn át meghatározó szerepet töltöttek be a térség szellemi és kulturális életében. A Gerhardinum alapításakor e csaknem 175 éves hagyomány tisztelete jegyében tűzte ki a püspökség a célt, hogy a környékben élő gyermekeket és fiatalokat egy élő kapcsolatra szólítsa meg, amelyben Isten és ember találkozik. Ezért ajánljuk intézményüket a bánsági magyar keresztény családok figyelmébe. Természetesen a katolikus neveltetésű diákok mellett megtalálják a helyüket nálunk a református és a baptista gyermekek és fiatalok is – mondja az iskola múltjáról és szellemiségéről Kocsik Zoltán József igazgató.
Vajda Noémi Andrea számára nem ismeretlen ez a környezet. Többféle módon szerzett tapasztalatokat az intézményben zajló életről, az oktatás és nevelés itteni szellemiségéről. A Mackó-tanoda decemberi foglalkozásán maga is bepillantott a Gerhardinum életébe. A karácsonyra hangoló tevékenységen hozta meg a döntést, hogy elfogadja az iskola felkérését és elvállalja a 2023-2024-es tanévben induló előkészítő osztály tanítónői állását.
-Milyen személyes út vezetett a pedagógus hivatás választásáig?
-Valójában már egészen kicsi gyermekként tudat alatt a pedagógusi pályára készültem, mert az iskolából hazajövet a babáimat tanítónéniként rendezgettem. Az idő előrehaladtával azonban egyre inkább tudatosult bennem, hogy felnőttként is ezzel szeretnék majd foglalkozni. Mondhatni tehát, hogy estemben egy gyermekkori álom vált valóra.
-Miért döntött úgy, hogy egyházi ihletettségű iskolában kezdi pedagógusi pályafutását?
-Azért döntöttem így, mert olyan családból származom, amely vallásos nevelésben részesített. Mikor felmerült a lehetősége annak, hogy a Gerhardinumban taníthatok, nagyon örültem neki. Egyébként sem volt számomra ismeretlen az iskola, hiszen jó néhány ismerősöm korábban itt végezte tanulmányait. Amikor személyesen is találkoztam a tanintézmény vezetőivel véglegesen szertefoszlott minden kétely, ami esetleg előtte megfogalmazódott bennem.
-A Gerhardinum nagy múltú oktatási intézmény, amely a bánsági katolikus, főleg a piarista szellemű oktatás méltó örököse kíván lenni. A rend jelmondata „Pietas et littere” (kegyesség és tudomány). Mit jelent ez az Ön számára?
-Reményeim szerint képes leszek felnőni a feladathoz, amit rám bíztak/bíznak, és azon próbálok majd munkálkodni, hogy hivatásom gyakorlása által növeljem az iskola hírnevét. A rám bízott gyermekeknek pedig úgy szeretném átadni tudásom legjavát, hogy felnőttként Istennek tetsző, méltó, boldog, kiteljesedett életet élhessenek.
-A tanító munkája képes hosszú távra meghatározni egy gyermek viszonyulását az iskolához a tanuláshoz. Hogyan szeretné a legapróbbak számára érdekessé, vonzóvá, tenni a tanulást?
-Mivel egészen kisgyermekekről van szó, nekik is nehéz az átállás a játékról a tanulásra, ezért igyekszem megtalálni az arany középutat, hogy ne legyen számukra megterhelő ez a folyamat. Ahol erre lehetőség adódik, megpróbálom vonzóvá, interaktívvá tenni a tanulás menetét, figyelmüket lehetőség szerint lekötni és a gyermeki kíváncsiságukat maximálisan kielégíteni.
-Minden bizonnyal az Ön számára is meghatározó lesz a most kezdődő öt éves időszak, hiszen pályakezdőként a legnehezebb, legnagyobb kihívást jelentő feladattal bízták meg, az előkészítő osztályban kezdi meg a munkát. Van-e Önben félelem, vagy izgalom emiatt? Vagy inkább megtisztelőnek érzi a lehetőséget, ami rendkívüli alkalmat teremt hivatásának gyakorlására?
-Természetesen van bennem némi izgalom a jövőre nézve, hisz nekem is teljesen új ez az élethelyzet, ugyanakkor megtisztelőnek is tartom a rám bízott feladat fontossága miatt. Csak remélni tudom, hogy a gyermekekkel sikerül olyan személyes kötődést, bizalmat kialakítanom, hogy pozitívan befolyásolja a velük való munkavégzést mindannyiunk megelégedésére.
-Manapság egyre nagyobb szükség mutatkozik arra, hogy az iskola a tudás, az ismeretek átadásán túl a gyermek érzelmi intelligenciájának fejlődésében is szerepet játsszon. Hogyan zajlik ez egy egyházi iskolában?
-Véleményem szerint ez egy egyházi iskolában a keresztény értékek megerősítése által zajlik, amelyek különböző tevékenységek együttes gyakorlásán keresztül nyilvánulnak meg, mint például a szabadbeszélgetések, egyházi, ifjúsági táborok, közös imák, szentmisék.
– Személyesen milyen értékek továbbadását tartja a legfontosabbnak? Mi az a tulajdonság, attitűd, amit mindenképpen ki szeretne alakítani az Önre bízott gyermekekben?
-A hit, remény, szeretet hármassága talán a legfontosabb olyan gondolat, ami megfogalmazódott bennem annak kapcsán, hogy milyen értékeket szeretnék továbbadni a rám bízott gyermekeknek. Ha hisznek abban, hogy az életben bármit elérhetnek, és a tudás ennek a hitnek a fő alappillére, akkor már csak szeretettel és megértéssel kell támogatnunk őket az úton céljaik elérése érdekében.
– Mit jelent az Ön számára az anyanyelvű tanítás lehetősége?
Oly szép és egyedülálló az anyanyelvünk és a kultúránk, hogy annak megismerését és megélését minden lehetőség szerint támogatni kell. Én személy szerint azzal tudom leginkább segíteni ezt a munkát, hogy saját anyanyelvünkön adom át a tudást, a kultúrát, a sajátos gondolkodásmódot, hisz ez megmaradásunk egyetlen záloga.
-Ön szerint miért érdemes a szórványban élő gyerekeket magyar nyelvű iskolába íratni?
Sokszor halljuk azt, hogy nem érdemes a gyermekeket magyar nyelvű iskolába íratni, mert a későbbiek során nehezebben érvényesülnek. Én épp az ellenkezőjét gondolom erről, hisz a gyermek, ha megismeri anyanyelvét, egy olyan többlettudásra tesz szert, amit majd kamatoztathat és ami talán a legfontosabb, ez megerősíti őt identitásának megszilárdításában.
-Milyen iskolán kívüli tevékenységek segítik a gyermekek közösséggé érését? Ebben milyen szerepet tud vállalni?
Én faluhelyen nőttem fel, ezért közel áll hozzám a természet szeretete. Minden gyermek számára fontos a környezethez való viszonyulás és úgy gondolom, hogy a kirándulás és a természetjárás kiváló közösségépítő lehetőséget kínál.
Varga Márta
Fotók: Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum
