Már elemi iskolában eldöntötte, hogy tanító néni lesz, utána pedig semmi sem tudta eltántorítani az eredeti szándékától. A temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumban oktató Balázs Melinda Enikő Nagyenyeden végezte középiskolai tanulmányait, az ott töltött évek pedig emlékezetes pillanatokat tartogattak számára. A tanítás mellett a sport is fontos szerepet játszott az életében, olyannyira, hogy versenyszinten is megmérette magát. Ősztől egy új kihívás vár rá, hogy pontosan micsoda, az kiderül az alábbi interjúból.
Milyen volt az első napja az iskolában? Mondott, csinált valamit a tanító nénije, ami a mai napig megmaradt az emlékezetében?
Bármennyi idő telik el egy ember életében, szerintem az iskolakezdésre mindenki emlékszik. Sokáig egyke gyerek voltam a családban, óvodába csak egy évet jártam iskolakezdés előtt, ezért izgatottan léptem be a tudás birodalmába. Örömömet leltem osztálytársaimban, új barátokat szerezve, boldogan válaszoltam a tanító nénim által feltett kérdésekre, maximálisan élveztem minden pillanatot.
Melyik tantárgy kötötte le legjobban a figyelmét?
Igazából kedvenc tantárgyam nem volt. Mindegyikben megtaláltam azt a valamit, ami felcsigázta kíváncsiságomat. Mégis, ha visszatekintek iskolás éveimre, az életemben fontos szerepet játszott a sport. Nagyon szerettem mozogni: atlétikaversenyekre jártam, belekóstoltam a teniszezés titkaiba, licista éveimben komolyan kosárlabdáztam. Tanítóként is fontosnak tartom a mozgás szerepét a tanulásban, ezért ahányszor alkalom adódik, beiktatom a mozgást tanítás közben.
Minek a hatására gondolt arra először, hogy ezt a pályát választja? Voltak más elképzelései is?
Második osztályos koromban eldöntöttem, hogy tanító néni leszek. Nagyon szerettem a gyerekeket és ők is engem. Elemiben az osztálytársaim tiszteltek, elfogadtak mint vezető egyéniséget. Otthon külön naplót vezettem, és a házi feladatok megírása után „tanító nénist” játszottam. Nyolcadik osztály végén könnyű volt dönteni. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanítóképzője volt az úti célom.
Végül ott is végezte el az óvó- és a tanítóképzőt. Milyen volt abban a nagy múltú tanintézményben tanulni?
Egyedi és felejthetetlen emlék számomra az a pillanat, amikor átléptem a Bethlen Kollégium küszöbét. A húszéves osztálytalálkozómon ugyanaz az érzés töltötte be lelkemet: szeretet, tisztelet, biztonság, megbecsülés.
Milyen útravalóval fejezte be középiskolai tanulmányait?
Életemnek egyik legszebb és legtartalmasabb időszakát az enyedi diákéveim jelentik. Az ott gyűjtögetett tudásból, élményből még most is erőt merítek a mindennapi küzdelmekben. Egy olyan erkölcsi és szellemi batyuval bocsátottak utunkra, amelynek köszönhetően meg tudjuk állni a helyünket, bárhová is sodorjon az élet. Az Istenbe és a tudásba vetett hit segítségül szolgál, hogy büszkén és bizakodva helytálljunk a megmaradásunkért folytatott szüntelen harcban.
Hol tanított legelőször? Milyen volt az akkori osztályközösség?
Pályafutásomat a temesvári 1-es Általános Iskolában, a Piposban kezdtem. Két évet tanítottam ott. Szívesen emlékszem vissza a mosolygós gyermekarcokra, a szülőktől kapott tiszteletre és a munkaközösségtől kapott bizalomra. Ezt követően a Bartók Béla Elméleti Líceumba kerültem, ahol a mai napig tanítok és nagyon jól érzem magam itt.
Mennyire érezte a súlyát annak, hogy milyen nagy a felelőssége a gyerekek nevelésével kapcsolatban?
Pályafutásom első éveiben még csak sejtettem, hogy milyen hatással lehetek a tanítványaim életére, most viszont, amikor a nagyobb gyermekem is iskolás, tudatában vagyok annak, hogy igen nagy mértékben függ a gyermek jövője attól, milyen értékrendeket vesz át a tanítójától.
Valamilyen szinten a kedvenc idézete is kapcsolódik ehhez: „Bármit megtaníthatsz a gyerekeidnek, mindig a tetteidre fognak visszaemlékezni.” Alá tudná támasztani ezt egy konkrét példával? Az iskolában is e szerint tanít?
Erre az idézetre egy drámapedagógiai képzésen bukkantam rá, amikor megvilágosodott előttem, hogy én ezt tényleg így gondolom, és e szerint végzem a feladatom. Konkrét példát saját diákéveimből meríthetek. Visszaemlékszem a bátorító szavakra és elismerésekre, de a megdorgálásokra és kételkedésekre is.
Épp ezért tanítóként nagyon vigyázok arra, hogy mit mondok, hogyan viselkedem, milyen módon kezelek egy helyzetet, mert sokszor fogalmunk sincs, hogy egy gesztus, egy szó, egy odavetett, tréfásnak szánt mondat hogyan hat egy gyermekre.
Nemrég voltam egy képzésen, ahol egy kislány elmesélte, hogy szerinte mit jelent szófogadónak lenni az iskolában. Az ő elképzelése szerint egyenes háttal, mozdulatlanul kell ülni a padban, miközben egyetlen pontra, vagyis a tanítóra figyelsz. Ön szerint is így viselkednek a szófogadó gyerekek?
Ha a szó elsődleges értelmét nézzük, akkor szófogadó az, aki kész megtenni vagy megteszi azt, amire őt kérik, engedelmeskedik. A kislány valószínűleg azért értelmezte így, mert arra a tanulási folyamatra gondolt, amikor nagyon oda kell figyelni a tanító magyarázatára. A szófogadás akkor valósul meg, ha a gyermek azt érzi, biztonságban van, és úgy szeretik, illetve fogadják el, amilyen ő maga. Szerintem ezt főleg példamutatással és szeretettel lehet elérni.
Jelenleg milyen típusú osztályban tanít? Lépésről lépésre vagy hagyományos osztályban? Mi a legnagyobb különbség a kettő között?
Jelenleg Lépésről lépésre osztályban tanítok nagy szeretettel. Ebben az alternatívában megadatik az a lehetőség, hogy olyan tanítási módszerekkel dolgozzon a pedagógus, amelyek teret biztosítanak a természetes tanulási folyamatnak. A gyermek spontán érdeklődéséből, tapasztalataiból szerzett tudásra, valamint az önálló gondolkodásra és döntésekre épít. Odafigyel az egyéni szükségletekre és ébren tartja a belső motivációt a tanulási folyamatban. Ugyanakkor ez a módszer egyszerre fejleszti a gyermek személyiségét és a közösséget is, a gyermekek együttműködéshez szükséges képességeit.
Egy Lépésről lépésre osztályba bekukkantva több tevékenységi sarkot, központot láthatunk, amelyeket különféle tevékenységekhez alakítottak ki a tantervben lévő műveltségi területekre alapozva. Író-, olvasó-, matematika-, művészeti, természetismereti és építő központokat figyelhetünk meg.
Szembetűnő az is, hogy egy asztalnál 4-6 gyermek dolgozik, emellett egy szőnyeggel ellátott tér is van a teremben, ahol közös beszélgetéseken kívül meseolvasás és -hallgatás is zajlik. A falakon, a gyermekek szemmagasságában a tanultakhoz kapcsolódó képek, gyermekmunkák helyezkednek el. Ugyanakkor a taneszközöket is másként használjuk a Lépésről lépésre osztályban, mivel a tankönyvek, feladatlapok, írószerek a terem berendezéséhez tartoznak, így nem szükséges naponta hordozniuk ezeket.
A gyermekek viszonylag kevés házi feladatot kapnak, azt is inkább hétvégén, és ezek célja főként az, hogy a szülő is betekinthessen az iskolai munkába.
Milyen formában zajlik az osztályozás a Lépésről lépésre osztályokban?
Az értékelés a gyermek folyamatos megfigyelésén alapul. A pedagógus év elején feltérképezi a gyermekek tudásszintjét, viselkedési szokásait, tanulási motivációját, és év közben ehhez viszonyítja a gyermek haladását, fejlődését.
Az iskolában osztályozást/minősítést nem kapnak. Motiválásra a pozitív megerősítés, visszajelzés szolgál. A hibázást nem büntetik. Javításkor a pedagógus felhívja a gyermek figyelmét a helytelen megoldásokra, és megbeszéli vele, hogyan lehetne kijavítani. Ezek a beszélgetések a tanulók egyéni fejlesztésében is segítenek.
A gyermekek félévente írásos pedagógiai véleményt kapnak, amiről egyénileg és a csoportban is beszélnek a pedagógussal. A szülőkkel személyesen beszél a tanító.
Milyen plusztevékenységeket szervez a gyerekeknek?
A mai gyerekeknek az iskolánkban és azon kívül is sok lehetőség adatik a plusztevékenységekre. Éppen ezért, a tanítási programon belül fontos feladatomnak tartom, hogy lelki és testi egészségükre is vigyázzak. Harmadik éve bekapcsolódtunk a Magyarországon kezdeményezett Boldogságóra programba, amelynek célja, hogy elősegítse a gyerekek önbecsülését és boldogságra tanítsa őket. Ugyanakkor a gyermekek mozgásigényét sem felejtem el, ezért az osztályomban gyakori a babzsákos, mozgásos feladatok sora, valamint a Kulcsár Mihályné, magyarországi fejlesztőpedagógus nevéhez fűződő Delacato-módszer alapján összeállított Mozgásterápia feladatsorai, amelyek segítségével sikeresen megelőzhetők a tanulási nehézségek.
Ön szerint mi a legjobb módja annak, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a szülői közösséggel?
Nagyon fontos, hogy jó kapcsolatot alakítsak ki a szülőkkel. Egy láthatatlan kapocs, amelynek középpontjában a gyermek érdeke áll, ezért igyekszem a szülőket is bevonni az iskolai nevelés folyamatába. Örömmel fogadom azt, ha a szülők részt szeretnének venni az iskolai foglalkozásokon, alkalmanként aktívan bekapcsolódnak abba. Értékesnek tartom a szülőkkel együtt megélt közös tevékenységeket, kirándulásokat. Ezek mind alkalmat adnak arra, hogy egymást megismerjük, és kölcsönös bizalom alakuljon ki, amely fontos alappillére az együttműködésnek.
Milyen tantárgyversenyekre készítette fel a gyerekeket? Volt valamilyen sajátos tanítási módszere például a szavalóversenyre való felkészülés alatt?
Nem vagyok a versenyek és a versenyeztetések híve kisiskolás korban, de a tehetséges gyermekeknek lehetőséget kell adni, hogy megmérettessék magukat. A megszokott felkészítés mellett fontosnak tartom lelkileg is felkészíteni a gyermekeket, hogy örömmel vegyenek részt a megmérettetésen, bízzanak a saját tehetségükben, képesek legyenek megfelelőképpen hozzáállni mind a győzelemhez, mind a vereséghez.
Hogyan készíti fel a gyerekeket arra, hogy az esetleges kudarcot is kezelni tudják? Nagyon sokan összeomlanak lelkileg, ha nem kerülnek be az elsők közé…
Felnőttként is nagyon nehéz feldolgozni a kudarcokat. Vigyázok arra, hogy a gyermekek állandóan pozitív megerősítést kapjanak a pedagógusoktól és a szülőktől. Érezzék azt, hogy szeretik és értékelik őket, legyenek büszkék magukra és adjanak hálát azokért a tulajdonságokért, amellyel felruházta őket a jóisten. Ez kapaszkodót ad nekik arra, hogy erőt merítsenek a következő megmérettetésre, és ne csüggedjenek el, ha pont akkor nem érték el céljukat.
Mivel foglalkozik a szabadidejében?
Tanítóként a munkám otthon is folytatódik. Állandóan érdeklődöm az új iránt, kitartóan keresem az érdekes ötleteket, amellyel a munkámat érdekesebbé, színesebbé, tartalmasabbá tehetem.
Szabadidőmben sokat játszom és kirándulok a gyermekeimmel. Amikor csak alkalom adódik, előveszek egy jó szakkönyvet és olvasok.
Mi a terve erre a tanévre?
Ez a tanév számomra egy új kezdet, mivel az előkészítő Lépésről lépésre osztály egyik tanítója leszek. Igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy zökkenőmentes legyen az óvoda és iskola közötti átmenet, hogy a gyerekek szívesen jöjjenek, a lehető legjobban érezzék magukat az iskolában, sokat fejlődjenek és okosodjanak.
Vallom, hogy a gyermek tanítása a legfontosabb, és egyben a legszebb dolog is a világon.
Farkas-Ráduly Melánia (szovegkovacs.blog.hu)