Záróakkordok után: ismét jó volt temesvári magyarnak lenni
Egy város, öt nap, több mint százféle aktivitás, esemény és rendezvény, sokszáz fellépő és közreműködő, milliónyi emlékezetes pillanat és óriási siker – ez a rövid összegzése az idei, sorrendben már a nyolcadik alkalommal megrendezett Temesvári Magyar Napoknak. A sok szempontól megizmosodott rendezvény értékelésére kértük Tamás Pétert, a szervező Várbástya Egyesület elnökét, Temesvár tiszteletbeli magyar konzulját.
Mit jelent a szórványban élő magyarságnak ez a rendezvény?
Nem is tudom, hogy Temesvár városának van-e még egy ilyen komplex rendezvénysorozata? Sokféle program van, például vannak jazz estek, koncertek, kiállítások, de olyan eseménysor, amely egyszerre gasztro, kézműves, helyi, zenei, közéleti és szórakoztató, és mégis egységes, az ritkaság. Úgy gondolom, hogy ismét hitelesen tudtuk képviselni magunkat: megmutattuk a helyi magyar értékeket – elég csak a könyvbemutatókra, beszélgetésekre, kiállításokra gondolni, amik főleg a Bánságról szóltak, Temesvár környékéhez köthető témákat mutattak fel -, a nagy rendezvényekkel, koncertekkel, hagyományőrző programokkal pedig az összmagyarságot képviseltük. Ez a reprezentáció a helyi magyarságnak is fontos volt, de hiszem, hogy a többi bánsági nemzetiségnek is használtunk azzal, hogy megmutattuk az igazi gyöngyszemeit a magyar kultúrának. Ráadásul a programjainkkal különböző korosztályú és érdeklődésű résztvevőket is meg tudtuk megszólítani. A szabadtéri aktivitásoknak köszönhetően tényleg láthatta Temesvár városa, milyen sokféle értékkel rendelkezünk, és erre méltán lehet büszke a város is. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ennyire pozitívan tudunk összegezni.
Milyen újdonságok jellemezték az idei rendezvénysorozatot?
Újdonság, hogy soha még nem volt ilyen hosszú, öt napos a program. Most fordult elő először, hogy szerdára került a nyitógála, amit most először a Csiky Gergely Állami Magyar Színház művészei állítottak össze, szerintem csodálatosan. Volt még számos újszerű programelem, de én azt mondanám, hogy mindenben bővültünk: a korábbi programokat gazdagítottuk – így vált színesebbé a történelmi, hagyományőrző rendezvény, így lett több és különlegesebb gyermekműsor, néptáncfellépés, koncert, így kerülhettek a programba olyan látványos elemek, mint a tűzzsonglőrök vagy a lézershow. Több mint százféle aktivitással készültünk erre az öt napra, tehát ilyen sokszínű még sosem volt a Temesvári Magyar Napok kínálata.
Ez volt a nyolcadik fesztivál. Mind az előkészületek mind pedig a lebonyolítás sok ember közös munkájának az eredménye. Könnyebb vagy nehezebb dolguk volt idén?
A szervezésnek van egy infrastrukturális része és vannak humánerőforrás feltételei is. Sokan úgy gondolják, hogy nyolcadszorra már könnyebb a szervezés, mert közben automatizmusok lépnek fel, de ez csak részben van így. Én úgy érzem, hogy minden alkalomkor meg kell küzdjünk újabb és újabb kihívásokkal, mindig vannak problémák, előre nem látott dolgok, amit gyorsan meg kell oldani. Az első években például azzal küzdöttünk, hogy minden eszközt kölcsön kellett valahonnan kérni. Ma már a rendezvényen saját padokat és asztalokat, sátrakat és borospoharakat használunk, ami mindenképpen a fejlődést igazolja. A Várbástya Egyesületet többek között azzal a céllal alakítottuk, hogy legyen egy olyan gazdája a rendezvénynek, amely minden lehetséges szervezőt magábafoglal: ezért az alapító tagok is egyesületeket képviselnek, vagy egyházat, iskolát, színházat, tehát minden olyan közösséget bevontunk, akik szervezőként és résztvevőként egyaránt erősíteni tudják a csapatot. Az idei is egy olyan rendezvény volt, amelyhez mindenki hozzátett valamit. Volt, hogy úgy éreztük, hogy ez már túl sok lesz, és túlságosan egymásra szerveződnek a programok, de hát kit hagyjunk ki? A meglepő az, hogy bár több rendezvény is párhuzamosan zajlott, de tudtommal mindenhol volt közönség. Ebből is látszik, hogy milyen nagy az igény a Temesvári Magyar Napokra. Az is a szép ebben az egészben, hogy már az előkészületekben az összes temesvári szervezettel, intézménnyel együtt dolgozunk, összefogunk, a megvalósításról nem is beszélve, hiszen rengeteg önkéntes dolgozott. Erdei Ildikó igazgatónőnek és a magyar iskolának külön is szeretném megköszönni a sok segítséget, az önkénteseket. Már ezért az összefogásért is megéri évről évre megrendezni a Temesvári Magyar Napokat, ezért van az, hogy mindenki a magáénak érzi.
Az értékelésből nem hiányozhat az sem, amin a tapasztalatok szerint a későbbiekben javítani kellene. Volt ilyesmire példa az idén?
Két dologban előre kell lépnünk, az egyik feladatunk az lesz, hogy strukturálisan és tartalmilag is javítanunk kell a kommunikáción. Rájöttünk arra, hogy Temesvár magyar lakossága nem biztos, hogy egy ilyen nagy rendezvényt teljesen le tud fedni, és ezért nekünk Szeged, Makó, Szabadka, Arad környékének magyarsága felé kell nyitnunk. Az egész régió nagyon fontos a számunkra, hiszen összetartozunk, el kell érnünk, hogy a szórvány és az anyaországi magyarság találkozóhelye legyen a Temesvári Magyar Napok. Próbálkoztunk most is megjelentetni itt-ott hirdetéseket a határon túl is, hogy idecsábítsunk magyar turistákat, de ezt profibban és komplexebben kell a jövőben csinálnunk. Emellett tanultunk abból a hibából is, hogy több rendezvényre nem lehetett eljutni a párhuzamos program miatt, és el fogunk gondolkozni azon, milyen eseményekre hívhatunk el újra egy-egy produkciót, mert szeretnénk viszont látni Temesváron.
Milyen személyes élményeket visz tovább magában az idei Temesvári Magyar Napokról?
Nehéz kiválasztani bármelyik eseményt is, mert nagyon sok ilyen pontja volt az idei magyar napoknak. Kiemelkedő élményt adott például a Sárik trió fellépése, ami fantasztikus hangulatot keltett. Mindegyik koncert nagyszerű volt, de az biztos, hogy a Republic és a Száztagú Cigányzenekar fellépésén felemelő volt látni azt a magyar tömeget, amelyik együtt énekel. Engem az ilyesmi meghat: amikor együtt vagyunk sokan, például a bulikban, vagy a táncházban, ahol korosztálytól függetlenül mindenki, jól érzi magát, együtt. A Retro bulin vettem észre, hogy 15 éves kortól 65 éves korig mindenki ott táncolt az LGT-re és a többi magyar slágerre. Nagyon jól esett az is, amit a Dominic Fritz polgármester úr mondott a megnyitón. Mindig szép szavakkal illet minket, de most úgy fogalmazott, hogy nem nekünk, magyaroknak van szükségünk a város segítségére, hanem a városnak van szüksége ránk. Ez nagyon szép gesztus volt, amivel kifejezte, mennyire elismeri a magyar kisebbséget itt Temesváron.
Varga Márta
