Végvár és környéke

Ahol a hagyományőrző táncmozgalom újjászületett

A Temesvártól délkeletre található helységek a török hódoltság alatt kipusztult Temesköz újratelepítésével jöttek létre. A legrégebbi bánsági magyar telepes falu Végvár, lakói eredetéhez és ottlétük első éveihez legendák fűződnek. A hagyomány szerint Végvár helyére előzőleg németeket telepítettek, el is nevezték Rittbergnek, de a mostoha életkörülmények és környező román falvak lakóinak ellenséges magatartása miatt nem tudtak gyökeret ereszteni. Ezután – mondja a legenda – a szegedi Csillag börtönből hoztak magyar telepeseket Végvárra, akiknek sikerült minden nehézséggel megbirkózniuk, leszármazottaik 200 év után is dacolnak a mostoha környezettel.

A végvári „kemény legények” szép számmal részt vettek az 1848-49-es szabadságharcokban, sokan közülük életüket áldozták a magyar szabadságért. Kegyelettel ápolják a végváriak Zolnay Dániel református lelkész emlékét is, aki az 1848-49-es forradalom idején megszervezte a honvédtoborzást.

A Végvárral szomszédos magyarlakta Gátalját a régiek Gattaja néven emlegették. A végváriak emlékezetében élő történet szerint 1848-ban Gorove István, ellenzéki politikus úgy korteskedett, hogy az elszegényedett végvári nemeseket megvendégelte, gyermekeiket felruházta, szekereiket gabonával megrakta, és cigányzenével kísértette őket vissza Végvárra. A végváriak fújták ugyan a kortesnótát: „Éljen Gorove István, ő lesz már a vicispán!”, mégis Ambrózy lett Temes vármegye alispánja.

Buziás gyógyvizei felfedezése után, a XIX. század derekán divatos fürdővárossá fejlődött. Itt volt 1844-ben főszolgabíró Ormós Zsigmond történetíró, politikus aki 1849-ben a rittbergi választókerület országgyűlési képviselője, az 1870-80-as években Temes vármegye főispánja és Temesvár polgármestere. Buziásfürdő látványos fejlődését részben Trefort Ágoston kultuszminiszternek köszönhette, akinek mellszobrát nemrég avatták fel a buziási református központ udvarán. A buziási gyógyfürdő parkjában többször is megpihent Deák Ferenc, a haza bölcse, akinek műemlék pihenőpadja szőrén-szálán eltűnt, másolata most szintén a református központ udvarát díszíti.

Megosztás