(A borítókép a szerző munkája.)
Megrepedt
évgyűrűkbe fonódik az üresség
az égboltot ma kettőre zárták
repedt tojás a szem
hámlik rólam a nyárfolt és a vadság
inkubátorcsend vesz körül
korai mélylégzés fenyeget
az élet is sorra kerül de előbb
kiordítom magamból a tömeget
Folt
egy folt
egy véraláfutás
beléd jöttek nem a te hibád
folyamatosan reszket az ég
a bőr alatt nyári mezők lüktetnek
csak akkor adják meg magukat a nedvek
ha már nem bírod őket tartani
akkor jön a színeváltozás
a pálfordulás
a védekezés
a hárítás
a belenyugvás
az elfolyás
a mezők nem üvöltenek ha fáj
zölddé formálják az élettelent is
valamire mindig várni kell
valami mindig elfolyik
ha megtörsz legalább
felfakadhatnak mezőszíneid
reflux
a vibráló felszínmáz alatt
hajszálereinken egyensúlyozunk
fantomváros a test
az idő a torokban megállt
légvonalban zuhanunk
emésztőrendszerek felé
vissza a zsibbadt méhű földbe
újból talajvíz és kristály lennék
amíg a romok alól kikaparják istent
Gyorsvonat
Minden állomást felégettem magam után.
Kint koszorús csend, belül a sorompó visít,
sziklákba vájt sebeimen gurulok.
Az első fütty búcsúmámor, a többi csak visszhang.
Terveim szerint a következőnél mindig leszállok,
de elijeszt a felszállók után maradt űr.
Nincs vészfék, sem végállomás.
Fehér bűn
Az éjszaka körvonalai közé szorult a hangom, kopik.
Összefércelhetetlen szigetek bolyonganak bennem.
Fehér az éjszaka, a csillagok helyén feketelyukak.
Minden naprobbanás után,
ugyanabba a kozmikus magányba sűrűsödök.
Lerágott csontokat hajítok a Tejútba
visszaeső bűnözőjeként saját törvényszerűségeimnek.
(A Gyorsvonat és a Fehér bűn című versek 2019 júliusában jelentek meg a KULTer.hu kortárs kultúrportálon: https://www.kulter.hu/2019/07/vajda-boroka-versei/ )
Vajda Boróka vagyok, Marosvásárhelyen születtem 1998-ban, egy januári napon. Jelenleg a Csiky Gergely Állami Magyar Színház színésznője és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem utolsó éves magiszteris hallgatója vagyok. Otthon érzem magam a legtöbb művészeti ágban. De talán pont ezért nem találom soha a helyemet. Mindig jön egy újabb gondolat, egy érzet, ami hol a színpadon, hol a papírlapon találja meg legjobb helyét. A lényeg, hogy célba érjen az üzenet.
Marosvásárhely a gyerekkori emlékek, mély, inspirációs források helyszíne. Temesvár a fehér lap, ami fölött nagy izgalommal és kíváncsisággal állok, vajon mivel tölthetem majd be legjobb tudásom szerint.