Szász Enikő a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze, aki olykor rendezőként is kipróbálja magát. Emellett tevékenyen kiveszi a részét a kulturális élet szervezéséből: a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke, valamint a Bánsági Magyar Napok főszervezője, akivel számos általa szervezett rendezvényen, könyvbemutatón lehet találkozni.
Mi a legnagyobb ajándék számodra?
Az, hogy élek és részese lehetek unokáim életének. Tizennyolc évvel ezelőtt egy halálos betegséggel kellett megküzdenem, de le tudtam győzni, ez a legnagyobb isteni ajándék.
Hogyan döntöd el, hogy kiben bízol?
Az első benyomás nálam rendkívül fontos egy ember megítélésében. Bízom az ösztöneimben, szimatomban, ezek általában nem szoktak félrevezetni. Egy egyszerű kézfogás is nagyon sokat közöl egy emberről, engem ez is befolyásol. De leginkább a cselekedetei határozzák meg a vele való viszonyomat. A buta emberekben startból nem bízom.
Hogy szeretnél megöregedni?
Nem szeretnék megöregedni. Ez persze nem azt jelenti, hogy fiatalon akarok meghalni, hisz erre már esélyem sincs, elmúltam 65… De szerintem az öregedés nem életkor kérdése, hanem mentalitásé. Ha az ember kellőképpen rugalmas, nyitott az újra, megmaradhat lelkileg örök fiatalnak. S ameddig céljaid vannak, addig nem öregszel. Nekem még sok célom, tervem van, ezért muszáj fiatalnak maradnom!
Melyik a legutóbbi előadás, ami nagy hatással volt rád? (És miért?)
Nemrég Marosvásárhelyen láttam a Tündérország című kétnyelvű előadást, mely a magyar–román együttélés lehetőségeit tárgyalja egy vegyes házasság története kapcsán. Nagyon elgondolkodtató volt, a színművészek (mindkét társulat tagjai) egyszerűen felolvasták a szöveget, mégis megrázó erővel hatott.
Mit tartasz a legnagyobb sikerednek?
A két gyermekemet.