Egy tanító tevékenysége nem csak a tananyag átadását jelenti a gyerekek számára, hanem sokkal több ennél: a tanítóban nevelőt, példaképet és irányítót fedezhetünk fel, hiszen ő az, aki az iskolában először fogja meg a kezünk, és velünk együtt indul el egy eleinte hosszúnak tűnő, eseménydús élményekkel teli úton. Pál Krisztina tanítónő a Bartók Béla Elméleti Líceum pedagógusaként szeretettel várja a következő tanév előkészítő osztályos diákjait, ugyanis számára fontos, hogy a gyermek örömmel járjon iskolába, jól érezze magát a közösségben, otthonának tekintse. Az oktatás a jövőnk alapját jelenti, ezért rendkívül fontos, hogy milyen emberek vesznek részt a gyermekek nevelési folyamataiban. Pál Krisztina személyében egy kitartó, lelkes és türelemmel teli személyt ismerhettem meg, aki rendkívüli nyitottsággal viszonyul a gyerekekhez, szeretettel végezve munkáját, valamint előtérbe helyezve azt, hogy minden egyes gyermek értékes közösségünk számára.
Meséljen kicsit magáról: Temesvári születésű-e, illetve tudatosan választotta az oktatói pályát? Gyermekkorától kezdve tudta, hogy tanító szeretne lenni?
Temesvári születésű vagyok, de az elemi iskolát a Győrödi Általános Iskolában végeztem el, ahova naponta biciklivel jártam ki sok más diáktársammal együtt. Miért választ egy városi gyerek falusi összevont osztályt? Ebben nagy szerepe volt kedves tanítómnak, Lengyel Katalinnak, aki nagyszerű pedagógiai érzékkel, kiváló közösségszervezői tudással vonzotta még a nagyvárosból is a gyermekeket a győrödi magyar iskolába. Már akkor tudtam, hogy tanító leszek. Tanítói oklevelemet a nagy múltú nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban szereztem meg, itt kaptam meg azt a szakmai tudást és keresztény értékrendszert, amellyel elindultam a pályámon. 15 évig a gyárvárosi 1-es számú Általános Iskolában tanítottam, ahol igazgatóhelyettes is voltam, majd 2010-től a Bartók Béla Elméleti Líceum lett a második otthonom.
Volt-e olyan óvónője vagy tanítója, akit példaképnek tekintett, felnézett rá?
Szeretettel és hálával gondolok azokra a pedagógusokra, akiktől nemcsak szakmát, hanem elhivatottságot és a gyermekekkel való munka örömét tanultam meg. Szeretettel emlékezem egykori tanító nénimre, Lengyel Katalinra, aki következetes, szigorú munkával vetette el bennem a jó magot. Hogy jó földbe-e? – Erre törekszem.
Véleménye szerint milyen tulajdonságokkal kell rendelkezzen egy jó pedagógus? Kiből lehet jó tanító?
A tanító tudást alapoz, lelket formál. A legnemesebb feladat. Nincs recept arra, hogy kiből válhat jó tanító, de az biztos, hogy a szaktudáson túl elsősorban az emberség, az elhivatottság, a gyermekek szeretete a legfontosabb. Van egy kedvenc gondolatom: „Szeretet nélkül lehet fát aprítani, és szeretet nélkül lehet téglákat formálni, de szeretet nélkül nem szabad gyermekekkel bánni!” Úgy gondolom, hogy ha szeretettel, odafigyeléssel és bizalommal fordulunk a gyermekhez, amikor megfogjuk a kezét az előttünk álló közös úton, akkor ez az út biztosan a célhoz vezet. Fontosnak tartom, hogy a gyermek örömmel járjon iskolába, jól érezze magát a közösségben, otthonának tekintse. Ha ezt sikerül megteremteni, az már fél győzelem.
Miben változott a motivációja a karantén alatt? Hogyan sikerült alkalmazkodni Önnek és a gyerekeknek az online oktatáshoz?
A jelenlegi járványügyi helyzet nagymértékben megváltoztatta a mindennapjainkat, de leginkább a gyermekek életét. Nagy kihívás a képernyőn keresztül megvalósítani mindazt, ami eddig szemtől szemben, az osztályban történt. A gyerekek könnyen alkalmazkodtak az új helyzethez, és ebben a szülők támogató hozzáállása nagyon sokat segített. A motivációm ugyanaz: megtenni mindent a gyermekek harmonikus fejlődése érdekében.
Milyen lehetőségeket lát az online oktatásban? Hogyan éli át ezt a helyzetet szülőként és tanítóként?
Az online oktatásra való áttérés új köntösbe öltöztette a hagyományos, megszokott tanulási folyamatot. Arra ösztönöz, hogy folyamatosan képezzem magam, új módszereket és eszközöket tanuljak meg és alkalmazzak, amelyek segítségével hatékony és érdekes legyen a tanulás ezen új formája. Előtérbe került a gyermekek digitális kompetenciáinak fejlesztése, új tanulási stratégiák kialakítása, az internet, a különböző oktatási platformok és alkalmazások értelmes használata. Törekszem arra, hogy a tanórák ebben a formában is érdekesek, hangulatosak legyenek, a gyerekek figyeljenek egymásra, segítsék egymást, igyekszem kreatív feladatokkal, játékokkal fenntartani az érdeklődésüket. De vannak dolgok, amiket nem pótolhat a technika: a találkozás örömét, a bátorító kézfogást, a felhőtlen közös játékot, az együtt éneklést vagy a nagy csoportos ölelést.
A gyerekek rengeteget tanulnak öntől. Hogyan értékeli, a tanító is tanulhat valamit a tanítványaitól?
A gyerekek között élni és dolgozni a legszebb ajándék. Igen, rengeteget kapok tőlük, szeretetet, nyitottságot, játékosságot, őszinteséget elsősorban. A mindennapi apró örömök, sikerek, a kihívások, a közös vidám pillanatok arra ösztönöznek, hogy nyitott szívvel, gyermeki tisztasággal és igényességgel végezzem a munkámat, fáradhatatlanul.
Milyen tanácsot adna egy pályakezdő tanítónak?
Ha szereti a gyermekeket, a közösségért végzett munkát, akkor jó helyen van. A tanítónak sokat kell tanulni, fejlődni és szívvel-lélekkel kell dolgozni. A szakmáját hivatásként megélni. Megéri.
Melyek azok az iskolán kívüli tevékenységek, amelyekbe bekapcsolódhatnak a gyerekek? Milyen rendezvényeket szokott szervezni az iskola az elemi osztályosok számára?
Hiszem, hogy minden gyermek tehetséges valamilyen területen. Fő feladatomnak tekintem felismerni a legzsengébb korban a gyermekben rejlő tehetséget, értéket, és ugyanakkor egyengetni a lépéseit, bontogatni a szárnyait. Az iskolán kívüli tevékenységek kiegészítik a tanulási folyamatot, ezért bátorítom a gyermekeket, hogy vegyenek részt minél több tevékenységben, próbáljanak ki minél több dolgot, legyen az játszóház, szakkör, hagyományőrző tevékenység, sport vagy bármi más. Nagy hangsúlyt fektetek a zenei nevelésre, nagyon sokat énekelünk az osztályban, sőt, bevonom a zenész szülőket is a munkába. Örömmel mondhatom, hogy a jelenlegi osztályommal, a Dalospacsirtákkal, háromszólamú kánonokat is énekelünk, sajnos ezt az online térben nem tudjuk továbbfejleszteni.
Aktívan részt veszek az Eszterlánc Kulturális Egyesület hagyományőrző munkájában, ahol közel 130 gyermek és fiatal néptáncot, népzenét tanul, néptánctáborokat, táncházakat, családi napokat, néprajzi témájú kirándulásokat szervezek. Miért fontos hagyományőrzéssel foglalkozni a nagyvárosban? – Nagyon fontos. Főleg a szórványvidéken a népi kultúra és az őseinktől kapott értékrendszer megismerése és mindennapi megélése a nemzeti identitástudat megőrzésének a kulcsa. Nem beszélve arról, hogy a különböző hagyományőrző tevékenységeknek van a legnagyobb közönsége Temesváron, ami azt mutatja, hogy igény van rá, szeretik az emberek.
Mivel foglalkozik a szabadidejében?
A kevés szabadidőmet igyekszem a családommal tölteni. Szeretem a természetet, sokat biciklizek, kertészkedek, énekelek, és igyekszem új dolgokat kipróbálni.
Véleménye szerint miért előnyös, hogy a gyerekek magyar iskolában kezdjék tanulmányaikat egy szórvány magyar közösségben?
A magyar közösség megtartó ereje elsősorban a magyar iskolában rejlik.
Büszkén mondhatom, hogy a mi iskolánk több mint iskola. Egy biztonságos, családias, befogadó otthon, ahol minden gyermek megtalálja a helyét, ahol szeretetet, odafigyelést kap. Ahol az előírt tananyag elsajátítása mellett fontosnak tekintjük, hogy olyan értékekkel, lehetőségekkel gazdagodjon, amelyek által teljes értékű ifjúként indulhat el az életben. Arra törekszünk, hogy a magyar és román nyelvet anyanyelvi szinten használja a gyermek, nyelvi fejlesztő programokat, bejárótáborokat tartunk a gyerekeknek, segítve őket a beilleszkedésben és a fejlődésükben, és örömmel mondhatom, hogy a tanítványaink megállják helyüket az egyetemeken és a munkahelyen is. Bátorítok minden szülőt, minden nyelvileg vegyes családot is, válassza gyermekének a mi iskolánkat, bízzon a magyar pedagógusokban. A Bartók Béla Elméleti Líceum több mint iskola!
Bîtoancă Diana