A temesvári magyar tudományos élethez kiváló szakemberek kötődnek. Az egyik közülük dr. Nagy-György Tamás építőmérnök, akinek nevéhez számos tudománnyal kapcsolatos rendezvény fűződik, hiszen a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából szervezett konferenciának ő a főszervezője, ugyanakkor a Temesváron megrendezésre kerülő Műszaki Tudományos Diákköri Konferencia működésében is aktívan részt vesz már két évtizede. Az Új Ezredév Református Központ számos kihívást állított elé, rengeteg technikai érdekességet alkalmazott a tervek megvalósításában. Az épületegyüttes kivitelezésének tervezőjeként véleménye az, hogy az épületek nagysága inkább a komplexitásban, mint a méretben rejlik. Makovecz Imre, az Új Ezredév Református Központ tervezőjének szavaival élve, „az építészetnek pedig, mióta építészetről van szó, mindig az volt az egyetlen igazi és neki való kalandja, hogy hogyan tudja az eget és a földet összekapcsolni”.
Ön a főszervezője a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából a városunkban évente megrendezett konferenciának. Hogyan látja a magyar tudományos életet Temesváron?
Lehet, hogy nincs olyan aktív élet, mint amilyen mondjuk harminc évvel ezelőtt volt, de én most is úgy látom, hogy van húsz–huszonöt nagyon magas szintet képviselő magyar kutató. A rendezvényen bárki részt vehet, mert ez egy nyitott esemény, ami mindig novemberben van, időben meghirdetve. Nekünk az időpontokat aszerint kell meghatározni, hogy az erdélyi főrendezvénnyel ne essünk egybe, de azonkívül szabad kezünk van. A konferencia egynapos szokott lenni, körülbelül hat órát tart, ahova megpróbálunk minden tudományterületről egy-egy jeles képviselőt meghívni, aki előadást tart. Az a lényeg, hogy közérthető bemutatók legyenek, úgyhogy igyekszünk olyanokat felkérni, akik nem mesélnek túl bonyolult dolgokról. Bár, ha szokott is ilyen lenni, az csak azért van, hogy a feladat komplexitását megmutassa, és a végén egy olyan konklúziót tudjon megfogalmazni, amit mindenki megért. Szeretettel várunk mindenkit! Nagyjából harminc érdeklődő szokott részt venni; hogy ez most sok vagy kevés, az nagyon-nagyon relatív. Én meg vagyok elégedve ezzel a számmal. Ha ennyi ember azért jön el, hogy tényleg egy évben egyszer tudományt hallgasson, akkor az jó. Nagyon sajnálom, hogy kevés diák jön el, sem diákszervezettől, 
sem az iskolából, de nem jönnek el a magyar doktoranduszok sem, ami egy kicsit zavaró, de ha belegondolunk, ez nem a világvége. Ha azért nem jönnek el, mert nem tudnak róla, az még rendben volna, de a probléma az, hogy nem is érdeklődnek utána, hogy van-e ilyesmi.
Huszonegyedik alkalommal kerül megszervezésre a Műszaki Tudományos Diákköri Konferencia Temesváros. Milyen célból indult ez a rendezvény?
1999-ben indult, kezdetben persze döcögősen, de mindenki nagyon lelkes volt, és ez a lelkesedés nagyon sokáig kitartott. Egyre többen lettek, egyre színvonalasabb dolgozatokkal, de ezután jött egy törés. Ez egybeesett a Temesvári Magyar Diákszervezet pénzügyi helyzetének drasztikus romlásával, de utána új lendületet kapott, amikor a Tudományos Diákkörök Határ Nélkül szervezete, amit dr. Weiszburg Tamás vezet, eljött, és újrakezdődött minden. Úgy látjuk, hogy amióta a Sapientia Egyetem és az Óbudai Egyetem is komolyan a rendezvény mögé állt, azóta a színvonal teljességgel megfelelő, egyre többen jelentkeznek rá, és akik itt eredményeket érnek el, azok Magyarországon, a nagy országos konferencián is szépen teljesítenek.
Miért hasznos egy egyetemistának részt venni egy ilyen jellegű rendezvényen, milyen tapasztalatokat szerezhet?
Én úgy látom, hogy minden, ami plusz munka, az kitartást ad egy diáknak; ha kitartóan foglalkozik egy témával, akkor abban biztos eredményes lesz, jobb lesz. Ez egy edzés. Megtanul az ember hosszabb ideig szűkebb témákkal foglalkozni, és ha kellően kitartó és lelkes, akkor egészen biztos eredménye is lesz. Persze megismerkedik rengeteg új dologgal, amiről nem hallott addig, eljön a konferenciára, és megismer olyan embereket, akik mégis csak az erdélyi magyarság krémje, mert aki nem jön el ide, az azt jelenti, hogy nem számít műszaki szempontból, aki pedig eljön, az a mostani erdélyi műszaki utánpótlás. Ha kétszer-háromszor ellátogat, és ugyanazokat az arcokat látja, akkor egészen biztos, hogy egy életre egybeforr a kapcsolatuk. Nekem is rengeteg barátom van a TDK-ról; én már a zsűriben voltam, amikor olyan diákokkal ismerkedtem meg, akikkel már húsz éve rendszeresen találkozunk konferenciákon, együtt kirándulunk és minden évben eljönnek Temesvárra csak ezért. Aki nem tapasztalt még ilyesmit, annak nem lehet leírni, persze meg lehet próbálni, de aki nem érzi ezt az egészet, annak nem lehet csak így átadni.
Mi vált valóra eddig a tervekből az Új Ezredév Református Központ esetében?
2018-ban újrakezdődött a Református Központ építése, és a tervezett 7 épületrész közül már csak a konferenciaközpont megvalósítása várat magára, de nagyon bízunk benne, hogy 2021-ben befejeződik ez is.
Milyen kihívások elé állította ez a projekt?
Igazából ennek a projektnek minden napja egy kihívás, nincs benne semmi szokványos, teljesen szokatlanok a formák, az elrendezések, az anyagok különlegesebbek, nincs benne semmilyen sablon, nincsenek derékszögek, minden íves, minden hegyes- vagy tompaszög, nagyon különleges az egész. Ezenkívül a beruházónak olyan igényei is voltak, hogy a komfort és a biztonság mellett mindenképp tartsuk szem előtt a fenntarthatóságot, ez legyen a fő cél, mert egy kis közösségnek kell majd ezt karbantartani. Minél kisebb legyen az energiafogyasztás és minél alacsonyabb befektetéssel lehessen üzemeltetni. Ezeknek a kihívásoknak csak úgy lehet megfelelni, ha modern koncepciókat építünk be, korszerű anyagokkal dolgozunk, ami a szerkezetre is nagy kihatással van, hisz mindezek együttesen nem szokványos megoldásokhoz vezetnek.
Tűzvédelmi szempontból és energiatakarékosság szempontjából is különleges az épület?
Energiahatékonyság szempontjából egészen biztos, hogy a Romániában kivitelezett ilyen jellegű komplexumokhoz képest kiemelkedő lesz. Templomokhoz viszonyítva különleges komfortérzetet ad: padlófűtéssel, légcserével, 
hővisszanyerő berendezésekkel rendelkezik, amelyek mind költséghatékony és hihetetlenül energiatakarékos rendszerek. A tűzvédelmi rendszer a legmagasabb színvonalú, tudtunk szerint sehol sincs ilyen szintű Romániában. Ez fontos is, mert ez egy fa tetőszerkezetű épület, ami egy kicsit rizikósabb, mint egy betonszerkezet.
Makovecz Imrének volt egy sajátos elképzelése a tetőszerkezetekről. Ez hogyan valósult meg az Új Ezredév esetében?
A tetőszerkezet teljesen úgy valósult meg, ahogy Makovecz Imre megálmodta. Én még azt is mondanám, hogy a tetőrétegek, a kivitelezés módja miatt és az energiahatékonyság szempontjából egészen biztos, hogy sokkal jobb, mint ahogy az 20 éve meg volt tervezve.
Pontossági követelmények szempontjából mi az, ami említésre méltó?
A betonszerkezetnél centi nagyságrendű precízióval kellett dolgozzunk. Ez persze nem minden esetben sikerült, de maguk az ívek, a formák, azok ahhoz képest, ami a mai piacon elvárható, ahhoz képest kiválóan valósultak meg. A tetőszerkezetnél viszont már a precízió milliméter nagyságrendű kellett legyen. Ez komoly acélszerkezeteknél is szinte kivitelezhetetlen, de találtunk egy kiválóan felkészült svájci érdekeltségű tetőszerkezet-szerelő csapatot, akik a kért pontossággal gyártották le az elemeket és a kapcsolatokat. A szerelésnél a 28 méter magasra emelt bevilágító szerkezethez rögzítették a tartókat, oly módon, amit azt hiszem, mindenki megirigyelhet.
1999-ben álltak le az építkezések az épületnél. Hogyan álltak hozzá ahhoz a projekthez, amit húsz 
év után kellett folytatni?
Húsz év alatt megváltoztak a szabványok, megváltoztak az igények, a követelmények, közben a szerkezet öregedett, nem lehetett karbantartani, mert egy nyílt szerkezet volt. A legtöbb kiálló acélbetét elrozsdásodott, ezeket pótolni kellett. Bár a beton minősége az akkori időknek tökéletesen megfelelt, viszont a mai követelmények alatt van.
Rengeteg mérést kellett végrehajtani, mindent újra kellett számolni, helyenként meg is kellett erősíteni a szerkezetet. Az épületrészek, amiket folytatnunk kellett, kiváló minőségűek voltak húsz évvel ezelőtt, de a mai követelményeknek már nem feleltek meg minden szempontból. Mégis úgy érzem, hogy jó minőséget hagytak ránk az elődök.
Miért volt szükséges talajcserét is végrehajtani?
A templom mellett a Bégának volt egy ága, ezt Malomtérnek hívják magyarul. Makovecz ezt a helyet választotta ennek a komplexumnak. Itt volt egy árok, amit betömtek, amikor megszűnt a malom. Tudtuk, hogy ott lesznek majd meglepetések, és volt, ahol 6 métert is le kellett ásni, hogy találjunk olyan talajt, amire lehet építeni. Ezért kellett talajcserét is végrehajtani, kiszedni a rossz minőségű, használhatatlan talajt, és egy kompaktált kavicsrendszerrel helyettesíteni.
Az épület díszítőelemeinek melyek a sajátosságai?
Nemcsak a formájuk különleges, hanem a követelmények is amiket teljesíteniük kell: időtállóak kell legyenek, kis nedvszívó képességgel kell rendelkezzenek, nehogy megfagyjanak. A nagyon különleges formákhoz speciális habarcsokat kellett használni, nagyon precíz szilikon formákba kellett ezeket önteni. A díszítőelemek készen vannak, de a szerelés csak most következik, ha jön a jó idő. Bízok benne, hogy mindenkinek tetszeni fog. Mindenképp különlegesek.
A tornyokra a szárnyak is fel fognak kerülni díszítőelemként. Milyen problémák merültek fel, hogyan tudnak majd a szélnek ellenállni?
Ez is egy igazán nagy kihívás volt: úgy kell tervezni, hogy akár 170 km/órás erősségű szelet is kibírjanak. Több variánsban is megterveztem. Betonszerkezetből gyönyörűen látszódnának, de nem bírná az alap, ekkor átterveztük fa szerkezetre, azt viszont nem tudják legyártani időtálló módon. Mi legalább 50 év garanciát kértünk, és ezt jelenleg nem tudja senki Romániában biztosítani, bár megoldható fából is, de nem itt. És maradt még két acél verzió, ami ki lett számolva, de egyelőre nem találunk kivitelezőt. A legnagyobb kihívás most olyan céget találni, aki különleges, komplex munkákat is elvállal, ami manapság szinte lehetetlen, és ha igen, akkor sem biztos, hogy fel tud készülni egy ekkora projektre.
Mi a kilátás a jövőre nézve? Mi van még hátra és mikorra fog elkészülni az épület?
Már csak a konferenciatermet kell befejezni, és persze a szárnyakat, amelyeknél kész vannak a tervek, csak a kivitelezőt kellene megtalálni. Ha megvan a kivitelező, akkor szerintem onnan kezdve két hónapon belül teljesen kész lehet, de ezt csak Boros József menedzser tudná megmondani, én csak a tervező vagyok. Utána a C épület is kemény dió lesz még, de ez is a támogatásoktól függ. Ha meglesz minden forrás, akkor menni fog, mint a karikacsapás, de utána még évekbe fog telni, mire az üzemeltetéssel megbízott csapat meg fogja érteni, helyesen és következetesen fogja tudni használni az épületet.
Bîtoancă Diana