Csupán egyhetes vakációnk volt, de az az egy kimaradt táncóra is fokozza bennem a tánc iránti szeretetet, mert hiányzik, és úgy érzem, ez a művészet semmi mással sem pótolható. Már türelmetlenül vártam ezt a hétfő délutánt, hiszen hiába áll előttem egy nehéz hét; a tánc egy olyan szenvedély, ami elfeledtet velem minden nehézséget, mert bebizonyítja, hogy minden egyes pillanat élvezhető, ha valamit szeretettel csinálsz. „A tánc érzelmeket fejez ki, és ezt a táncosok teljes lényükkel adják át”– fejezi ki véleményét Metz Rita, a táncoktatónk. Most is nagy mosollyal üdvözöl bennünket; mindig csodáltam őt a kitartásáért és lelkesedéséért. Hisz bennünk, és ezt minden alkalommal érezteti velünk, még akkor is, ha kételyek merülnek fel bennünk, mert bízik a képességeinkben és abban, hogy érvényesülni tudunk a tánc által. „Díszes ruhák, elegancia, rengeteg befektetett idő”– valószínűleg csak ezt sugallja a társasági tánc azoknak az embereknek, akik még nem próbálták ki. Azonban én szerencsésnek érzem magam, mert az életem útja ehhez a végtelenül szerethető művészethez vezetett. Választásom azért esett Ritára, mert hiszem, hogy a tánc a lélek tükörképe, és ezt senki sem tudja nála jobban alátámasztani. Ő az egyik legelkötelezettebb személy, akit ismerek.
Úgy gondolom, elsőként fontos lenne tisztázni a társasági tánc fogalmát, mert sokan nem látják a különbséget közötte, és a versenytánc között. Mitől különbözik a kettő?
Mondanám, hogy köztük van-, és nincs is különbség. A versenytánc két nagy kategóriára osztható: standard táncok és latin-amerikai táncok. Alapvetően nem szabad eltérni az angliai szabványoktól, amelyek nagyon szigorúak, és jellemzőek az európai versenyekre, hiszen a szabad figurák meg vannak tiltva. A társasági tánc sokkal szabadabb; megengedettek különböző figurasorok, amelyek nincsenek szabványosítva, és nem is annyira nehezek. A versenytáncot, ahogy a neve is jelzi, versenyek alkalmából adják elő, míg a társasági tánc alapja inkább a szórakozás, mert ebben az esetben nélkülözhetetlen, hogy a táncos jól érezze magát. Mindkettőben nagyon fontos az, hogy az ember szeressen táncolni.
Mikor ismerkedtél meg először a társasági tánccal, illetve mióta foglalkozol oktatással is?
Az én esetemben a társasági táncot 8 év balett előzte meg. A balett mellett számtalan más típusú táncot is tanultam, ezért alkalmam volt megismerkedni a társasági tánccal is. Miután abbahagytam a balettet, 6 év eltelte után kaptam egy olyan felkérést az egyetemen, hogy fiatal egyetemistáknak tanítsak társasági táncot. Ezt 5 éven keresztül tettem, majd itt, a Bartók Béla Elméleti Líceumban kezdtem el ezzel foglalkozni, és immár 15. éve oktatok táncot a suliban.
Minek hatására vállaltad azt a kihívást, hogy fiataloknak tanítasz társasági táncot? Nehéz volt együttműködni velük?
A fiatalokkal egyáltalán nem nehéz együttműködni; nagyon szeretek velük dolgozni, mert az ember nagyon sok mindennel gazdagodik, főleg akkor, amikor egy-egy mosolygós arcot lát egy megtanult új figurasor után, amikor bizonyos rendezvényeken, fellépések után ott van az arcokon az a boldogság, amely azt jelenti, hogy „Ez is sikerült!”, vagy amikor versenyeken ott van a sikerélmény, hogy „Igen, erre is képesek voltunk!”. Hogy miért éppen fiatalokkal dolgozok együtt? Egyrészt azért, mert át szeretnék adni valamit abból a tánccal kapcsolatos tudásból, amit nekem is alkalmam volt megtanulni, azért, hogy az ő ismereteik is gyarapodjanak, mert a társasági tánc rengeteg helyen felhasználható, ugyanis különböző körökben a fiatalok is gyakorolják. Másrészt pedig a társasági tánccsoportok keretén belül nagyon jó kapcsolatok szoktak kialakulni; van egy bizonyos rend és fegyelem, amely egy előnyt jelent azok számára, akik ezt a fajta tevékenységet űzik. Nem nevezném sportnak, hanem inkább szórakozásnak.
Milyen szinten befolyásolta a „táncórákon kívüli” életed az, hogy oktató vagy? Milyen hatásai voltak közvetlen környezetedre, vagy akár saját magadra? A táncosok is barátként tekintenek rád; milyen kapcsolatot ápolsz velük?
A tánc egyértelműen kihatott az életemre. Kiskoromtól kezdve egy hobbi volt, úgyhogy nagyon boldog voltam, amikor a kisebbik fiam is elkezdett táncolni, ő viszont nem a társasági tánc, hanem a sporttánc irányába indult el, mert ő is nagyon szereti ezt. Nagy köszönettel tartozom annak a lehetőségnek, hogy fiatalokat taníthatok, mert ez tart engem is fiatalon, és úgy gondolom, hogy mindez pozitívan hatott rám. Nagyon jó ezekkel az emberekkel dolgozni, az ő közösségükben időt tölteni, és úgy érezni, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Úgy érzem, hogy sokszor megértenek engem, én pedig megértem őket, és legtöbbször nem tanár-diák-, hanem táncos-táncos kapcsolatban vagyunk; egyenlő feleknek és barátoknak tekintjük egymást.
Említetted, hogy a tánc már régóta egy hobbi számodra. Azon kívül, hogy társasági táncot tanítasz, rengeteg más tevékenységben is részt veszel. Nem érzed néha mindezt megterhelőnek?
Határozottan nem. Ha ez nem lenne, úgy érezném, hogy az életem nem teljes. Ennek így kell lennie; nálam ez szükségszerűvé vált. Szerintem a tánccal együtt kerekedik ki az életem.
Milyen visszajelzéseket kaptál a táncosoktól a munkád illetően? Az „ex-tag”-ok vissza szoktak térni egy-egy táncpróbára?
Természetesen igen! Például ezen a héten, az utolsó táncórán két „ex-tag” is látogatóba jött hozzánk. Nagyon szép kapcsolatok alakultak ki, ezért sokan visszatérnek ide. Miután befejezték a sulit, több személyt is különböző helységekbe sodort el az élet; nem volt már idejük táncórára jönni, de ettől függetlenül mégis azt mondhatom, hogy a jelenlegi tánccsoport úgy áll össze, hogy a legfiatalabb tagja 14, a legidősebb pedig 30 éves. Ez pontosan azért van így, mert azok a táncosok, akik valaha a tánccsoportban tevékenykedtek, élnek a lehetőségekkel. Annak ellenére, hogy kiléptek a csoportból egyetem vagy munka miatt, és idejük nem engedte, hogy ezt a hobbit is folytassák, visszatérnek hozzánk akárhányszor megtehetik.
Milyen rendezvényeken szokott fellépni a tánccsoport? Milyen visszajelzések érkeztek a közönség részéről?
A tánccsoport általában pozitív visszajelzéseket szokott kapni. Vannak olyan rendezvények, amelyeken állandó jelleggel fellépünk, ilyen a TEMISZ-Mikulás és a Nemzedékek Találkozója, amely minden évben megrendezésre kerül. A palotás-koreográfiának köszönhetően kaptunk is egy nagyváradi meghívást. Idén április1-2 között részt veszünk több kategóriában egy nemzetközi táncversenyen, melyet a Nemzetközi Táncfederáció szervez. Reméljük sikeresen helytállunk majd.
Szerinted miért lenne érdemes kipróbálni a társasági táncot? Miért más, mint a többi tánc?
Mindenképpen érdemes kipróbálni, mert egy nagyon érdekes élményben részesülhetnek azok, akik táncolnak. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy bizonyos figurákat sajátítsanak el. Általában ez egy „más világ” szokott lenni, mert ilyenkor az emberek megnyílnak, különböző barátságok alakulnak ki, és az emberek közötti viszony nagyon közvetlen. Lenne egy plussz bennük, mert a tánc természetesen bulikra is jellemző, úgyhogy szívesebben mennének el szórakozni. Mindenki önmagának kell ezt kipróbálja, de teljes mértékben megéri.
Köszönöm a beszélgetést!
Továbbá a tánccsoport két tagját kérdeztem arról, hogy milyen tapasztalat számukra a tánc, mit képviselnek általa, és mi vezette el őket éppen a társasági tánchoz. „Ha egy nehéz, vagy szomorú nap után jössz el táncolni, máris vidámabban távozol”– állítja Sellei Sándor. Teljes mértékben egyetértek ezzel a gondolattal, mert én is több éve táncolok, de sosem lehet túl sok belőle, hiszen mindig kikapcsolódom általa; valami különlegeset látok abban, ahogyan a táncosok „érzik” a testüket. „A tánc már benne van a programomban, mivel már 7 éve vagyok a tánccsoport részese” – mondja mosolyogva Gergelyfi Beáta, mert annak ellenére, hogy több tevékenységben is részt vesz, nem tud elszakadni a tánctól, mely ma is jobb kedvre derítette, és ez pedig az összes táncosra jellemző. Úgy gondolom, az itt kifejtett véleményük csupán egy kis töredéke annak, amit tánc közben éreznek, viszont ezt nem is lehet szavakba önteni, ezért mindenkit szeretettel meghívok a következő fellépésünkre!
Gergelyfi Beáta: Először nem is szerettem volna igazán belevágni a táncba, mert izgulni szoktam ilyenkor, de végül meggyőztek a barátaim, és egyáltalán nem bántam meg. Sokszor mesélték, hogy Rita milyen kedves, jó oktató, arról áradoztak, hogy milyen jókat szoktak táncolni, és akkor úgy döntöttem, hogy elmegyek egy próbára, ami nagyon megtetszett. Főként a társasági tánc eleganciája vonzott, a maga teljességében, és persze a ruhák is gyönyörűek. Nagyon könnyen tudok együttműködni a táncpárommal; néha szokatlan, ha valaki mással táncolok, mert más a testtartása, és másképp vezet. A tánccsoporton belül nagyon jó a hangulat: mindenki vidám, és a belső viszályok szóba sem jönnek; nagyon örülök annak is, hogy idén kibővült a csapat, mert másfél évvel ezelőtt néhány tag kilépett, mert más városba mentek egyetemre, ezért jó, hogy most többen vagyunk. A csoport tagjaival nagyon közvetlen a kapcsolatom, a suliban is gyakran táncról beszélgetünk. Ehhez az is hozzájárul, hogy minden évben fel szoktunk lépni a Nemzedékek Találkozóján és a TEMISZ-Mikuláson, azon kívül pedig néha versenyeken is részt veszünk. Nagyon fontosnak tartom a társasági táncot. Már az is sokat jelent, hogy ismerjük a tánc alapjait, de az elegancia is megmarad bennünk a későbbiekben.
Sellei Sándor: Azért kezdtem el táncolni, mert minden közeli barátom, és a testvérem is tán
coltak, ezért úgy gondoltam, hogy én is kipróbálhatnám. A társasági táncban főleg a zene ragadott magával, mert sokkal modernebb, mint más táncok esetében.
Sok emberben élnek még sztereotípiák, de szerintem a mai világban nagyon jó és hasznos az, ha egy fiú tudja, hogyan kell táncolni. A tánc kulcsfontossága az, hogy a pár egy egészként mozogjon; az elején kicsit nehéz összeszokni a pároddal, viszont ha ez sikerül, akkor szép eredményeket érhettek el. Egy idő után már furcsa lesz valaki mással táncolni, és ilyenkor hiányozni kezd a párod, mert vele a legjobb. Sajnos egyre ritkábban szerveznek társasági táncversenyeket, de akárhányszor megtehetjük, részt veszünk ezeken is. A tánccsoport többi tagjával is nagyon jó kapcsolatot ápolok; együtt szoktunk táborba járni, és még a szülinapokat is meg szoktuk ünnepelni közösen. Néha meg is lepjük egymást, és mindig tudunk szórakozni is. Első éves egyetemista vagyok, de bármennyire zsúfolt programom van, táncra mindig lesz időm. Úgy gondolom, hogy a társasági tánc egy pozitív nyomot hagy az életedben, mert egy emberen meglátszik az, hogy táncolt vagy sem. Mindig kikapcsolódsz általa.
Bîtoancă Diana