Kedves Emőke a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház rendezője, akinek legutóbbi rendezését, a Micimackót három kicsi gyermeke is örömmel fogadta. Balánbányai származásúként fontos számára a néptánc, népzene szeretete is, itt Temesváron a Tűzkerék néptánccsoport útját egyengeti.
Mi van a bakancslistád tetején?
A nagyobbik fiunk mondta pár napja: „tudok az űrben plasztikusan hegedülni.” Ki tudja, lehet, hogy a jövőben ezt ki is próbálhatja. Én ennél földhözragadtabb élményt kívánok magamnak és a családomnak. Szeretünk kirándulni, utazni, új helyeket felfedezni. Különösen jól érezzük magunkat az északi országokban. A folyamatosan változó bakancslistámat jelenleg egy északi sarkkörön túli családi kirándulás vezeti. Szeretnék szaunázni, utána megfürdeni a tengerben, és mindezt sarki fényben.
Mi ellen lázadtál?
Alapjáraton nem vagyok egy lázadó típus, a színházban sem keresem a lázadást. Számomra a művészet az értékteremtésről, nem a lázadásról szól, viszont határozottan elutasítom a hazugság bármilyen formáját. A hazugság az, ami megfertőz minden józan gondolkodást és kapcsolatot. Visszatérve, nem érdekel annyira a lázadás, hanem sokkal inkább a határok feszegetése.
Melyik a legutóbbi előadás, ami nagy hatással volt rád? Miért?
Nemrég láttam egy nagyon jó abszurd előadást. Nagy kíváncsisággal ültem be a nézőtérre, mert nagyon szeretem az abszurdot, másrészt a szakma által elismert előadás volt. Az első negyed óra után belémhasított, hogy rengetek hasonlóság van egy korábbi előadásommal, az Ó, azok a szép napokkal, mely az első temesvári rendezésem volt. Sajnos az én előadásomat keveset játszották, ezért azt hittem, hogy nem sikerült jó előadást készítenem. Világossá vált számomra, hogy az áltam rendezett előadás jó előadás volt. Különben várom, hogy egy kicsit növekedjenek a gyerekeink, mert nagyon szeretnék sok előadást megnézni és fesztiválokra járni.
Mi volt a legnagyobb kihívás a karrieredben?
A rendezői színház hierarchális. A rendező az abszolut úr – pont olyan nyersen, ahogyan hangzik ez a mondat. Számomra az a legnagyobb kihívás, hogy rendezőként ne éljek vissza ezzel a helyzettel, hiszen a kreativitás nyitott és laza környezetben tud legjobban kibontakozni. Rendezőként megadom a csapatnak az irányvonalakat, megfogalmazom, hogy mit és merre keresünk, de az alkotásban a színészt partnernek tekintem. Ez azért lehet nehéz, mert a fő tendencia teljesen mást diktál.
Mi a legnagyobb ajándék számodra?
A család és a színház jelenléte az életemben. Nem tudnék rendezni a családom folyamatos támogatása nélkül, és nem tudnék teljes értékű feleség, anya lenni a színházi alkotás nélkül.
Mit tartasz a legnagyobb sikerednek?
Nemrég olvastam Barabási Albert Lászlótól a Képlet. A siker egyetemes törvényei című könyvet (különben mindketten balánbányaiak vagyunk). Ebből kiderül, hogy a siker egy komplex és relatív dolog, és sokszor nincs köze az egyéni teljesítményhez. Sikernek könyvelem el, ha egy általam vezetett próbafolyamat emberséges, és be tudok ülni a nézőtérre, hogy onnan nézzem meg az általam rendezett előadást. A családomban az a siker, ha együtt megéljük a jelent.
Mitől szép egy napod?
