2017. június 3-án a Nemzedékek Találkozójának egyik záró mozzanataként, a Bartók Diákszínpad tagjai utoljára játszották A Lúdas Matyi projekt című előadásukat. A búcsúelőadáson Kovács Boglárka is jelen volt. Az alábbiakban az ő írását olvashatják.
“Akkor úgy nézd meg a darabot, hogy aztán valamit írni tudj róla.” Igenlően pislogott erre a két kerek csokoládébarna, csak éppen azt nem sejtette, mennyi lehetőség rejlik abban az úgyban. Garantáltan úgy is néztem, csak aztán komoly csatatérré vált ujjaim alatt a billentyűzet, mert a probléma kis vakond módján ekkor bújt ki a föld alól integetve, nem törődve azzal, hogy fejben teljesen megfér egymás mellett és egymásba fonódva a sokféle hogyan-is-nézem. Ugyanis egyszerre vagyok jelen a nézőtéren kritikusként, nővérként és unokatestvérként, egykori diákszínjátszósként, és egyszerű valakiként, akinek szakmai (vagy kevésbé az), de feladata, hogy reagáljon az előadásra. A lehetséges olvasót pedig megőrizném attól az eredménytől, mely a kavalkádnak engedve születne, jogosan érezvén, hogy különböző szóhasználat és hangulat jellemez egy-egy egymás mellé kerülő mondatot. Ezért döntöttem amellett, hogy inkább csak kiemelem néhány megvalósulását az úgynak. Figyelem: vázlat!
A rokon (nővér vagy unokatestvér, egykutya, csak a vér számít):
Kolozsvárra, majd Pestre is eljutott a hír, hogy új sztárok születtek egykori iskolánkban (nem csillagok, mert azok fénye a szóhasználatban már leáldozott), mindenki el van ragadtatva… Egyesek szerint az öcsém nagyot alakít, mások szerint csak rá van öntve a szerep, nem kellett megerőltetnie magát, avagy van ami zsigerből jön, hiába. Igen, mondom, szerintem sem rossz. Annyira. Egyébként családi vonás, hogy csínján bánunk a dicsérettel. De azért ne legyen kérdés, hogy kire ütött ez a gyerek. Van, aki nagyot nő az emberek szemében egy alakítás során, ő nagyot esik, és azt jól!, senki el nem vitatja. “Pista” pedig, hogy úgy mondjam, megöli a medvét. Rezzenéstelenül. És nem sieti el.
Az egykori diákszínpados:
Fodor Ákos erre az állapotra is mondhatná, Summa:
“Minden megérint.
– Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.”
Mert minden ismerős: a karakterek, a megoldások, a bordó bársonyfüggöny, a padló, a légkör, mind mögött a próbafolyamat, a helyzetgyakorlatok. Csak a nézőtér nem. Vagy az is csak fentről.
A hallgató – pl. egyetemi
A pletyka műfaja kiváló eszköz arra, hogy megmagyarázza a látottakat. Ahogy a pletyka folyamán is torzul a kép, és egyre színesebbé válik, úgy a Fazekas Mihály szövegéből is a lényeg maradt meg: a főszereplők, a háromszori verés meg valami ludak említése. A Diákszínpad vénasszonyainak szája viszont olyan környezetet és szereplőket teremt mellé, melyek a ma aktuális elbeszélést hozzák létre. Egy olyan narratívát, melyet nem a költemény, hanem a saját tapasztalataink viszonylatában kell értékelni. Amelyben egyszerre ludas Matyi és Döbrögi. És amelyben teljesen megfér az alkoholista anya képe, a bodyguard és a macája is.
A kritikus
Ha már a pletykánál tartunk, talán ez is azon jelenségek sorába tartozik, amelyektől igyekeznek a szülők óvni gyermekeiket. Most viszont megérkezett figyelemre méltó alműfaja, amelybe előszeretettel kéne bevonni őket. Ez élethű megjelenítésről, fantáziadús előadásmódról szól. “A pletyka, amely meghódította Temesvár diákjait”- szólhatna ekképp a szlogen.
És nem elhanyagolandó tényező, hogy a darab nem szűri meg közönségét. Sőt, azt is megkockáztatom, hogy abban az ötven percben a Diákszínpad a közönség n-jét s-sé formálja, de nem közönséges közösséggé, hanem olyanná, melyben nem számít, hogy valaki biológus, néptáncos, mérnök, orvos, emigrált, politikus, vagy csak épp szerelmes, esetleg kiábrándult, tapasztalt vagy zöldfülű. Egy-egy beszédes jelenetben vagy jól irányított kiszólásban bármelyik fellelhető.
Most következne azáró akkord? Mindenképp az előadás hangulatának megfelelő, valami tiszta, vidám és könnyed, mondjuk egy D-dúr.
***
Bartók Diákszínpad: A Lúdas Matyi projekt. Fazekas Mihály elbeszélő költeménye nyomán, a szöveget Orbán Enikő írta. Szereplők: Almássy Eszter, Cziprián-Kovács László, Fodor Zsuzsanna, Kádár Júlia, Kovács Árpád, Metz Norbert, Nüszl Richárd, Rácz Hermina, Serb Tímea, Tóth István, Vicze Júlia fény: Máté Dávid hang: Halász Kevin
színpadra állította: Molnos András Csaba