A Bartók Béla Elméleti Líceum hagyományos tanrendű osztályában Milos Edit várja szeptemberben az előkészítős apróságokat. A tapasztalt pedagógus 31 éve tanít, pályafutása során most veszi át a kilencedik generációt. Az óvodapedagógusi és tanítói diplomával egyaránt rendelkező szakember kipróbálta már a lépésről lépésre rendszerű tanítást, sőt más alternatív tanítási programok, módszerek iránt is érdeklődik, ám mégis lelkesen beszél a klasszikus tanítási módról. Úgy véli ugyanis, hogy éppen ez az, amely a legtöbb módszer kipróbálására ad lehetőséget, hiszen nem kötik a tanítót a különböző programok által megfogalmazott szabályok.
-Korunk kihívásai arra késztetik azokat, akik gyerekekkel foglalkoznak, hogy kövessék a pedagógiatudomány új útmutatásait és új szemlélettel közelítsenek a tanítási-tanulási-nevelési folyamathoz. Gondolok itt a személyre szabott tanulásra vagy a projekt alapú tanításra. Ön mégis szereti a hagyományos oktatási program szerint végezni a munkáját. Miért?
– Az elmúlt évek folyamán a hagyományos oktatási rendszer átalakult, teret biztosítva olyan új módszereknek, melyeket a tanórán használhatunk. Ilyen például a projektmunka, amit én is gyakran alkalmazok az osztályomban. A gyermekek szeretnek csoportban dolgozni, ilyenkor ügyesen megtervezik, leosztják a feladatokat, elfogadják egymás gondolatait, együttműködnek, bátorítják a másikat munka közben. Meggyőződésem, hogy pozitív hatással van a gyermekekre, az értelmes munkát, az együttműködést fejleszti. Az aktív tanulást is ismerjük a hagyományos osztályban, hiszen a tanulás akkor a legeredményesebb, ha aktívan részt vesznek a tananyag feldolgozásában a gyerekek. A módszerei közül a megbeszélés, kutatás, esettanulmány vagy a vita közkedvelt leginkább a negyedikeseim körében. Kész felnőttként képesek érvelni saját meglátásaik mellett. Természetesen a differenciálás is jelen van a mindennapjainkban, hiszen fontos azon gyermekek felzárkóztatása, akik bizonyos területen gyengébbek. Ennek köszönhetően mindenkinek sikere lehet, erősödhet az önbizalma. Meggyőződésem, hogy a hagyományos oktatási rendszer rugalmas, megengedi, hogy a tanító kreativitása szerint bármely alternatív módszerből átvegye és alkalmazza a legjobbat, ezáltal felkeltheti a gyermekekben az érdeklődést, motiválhatja, cselekedteti őket, a tanórákon.
-Melyek azok az értékek – természetesen a tanagyagban rögzített tudásanyagon túl -, amelyek továbbadását személyesen fontosnak tartja? Mik azok a tulajdonságok, amelyek kialakítását fontosnak tartja a gyerekekben az együtt töltött évek során?
– A tananyag elsajátításán kívül számomra fontos a tisztelet -és itt nemcsak a felnőttek iránti, hanem az egymásra irányuló tiszteletre gondolok-, a felelősségtudat, egymásra való odafigyelés és a másság elfogadásának a kialakítása. Hiszem, hogy ezek az értékek hozzájárulnak a jó osztályközösséghez, és ahhoz is, hogy a továbbiakban egyénként is megállhassák a helyüket. Az összetartó közösségért azonban tenni kell, magától ugyanis nem alakul ki. Ebben nagy felelőssége van a pedagógusnak és a szülőnek egyaránt. Egyértelmű, hogy a legjobb közösségformáló erő a közös élmény, ezért igyekszem minőségi időt tölteni a tanítványaimmal. Az együtt megélt élmények közös emlékké válnak, amely mindennél jobban összekovácsolja az osztályt. Nagyon fontosak az iskolán kívüli programok, mert itt egymás olyan oldalát is megismerhetik a gyerekek, amire a tanórákon nincs lehetőség. Lényeges, hogy ezek olyan események legyenek, amire a gyerekek szívesen mennek, és hogy mindenki ott legyen az osztályból.
-Egyik facebook bejegyzésében láttam olyan programot ahol személyes tapasztalatokat gyűjthettek az osztályában tanuló gyerekek. A Mesterségem címere program keretében tett látogatásoknak mi a pedagógiai célja és milyen hasonló iskolai események szolgálják a gyerekek élményszerű tanítását?
– Az iskolánkban számos esemény, foglalkozás szolgálja a gyermekek élményszerű tanítását. Ilyen például az Öko-suli, a Sakk-kör, a Coder Dojo (programozás, játéktervezés mentorok segítségével), hangszeroktatás, baranta, néptáncoktatás vagy a matekos Észpörgető klub. Az osztályunkban az összetartozás, a közös kézműveskedés öröme hozta magával azt a gondolatot, hogy az ügyes kezű, kreatív, ugyanakkor újdonságokra nyitott tanítványaimnak egy rendszeres programot szervezzek a szülők segítségével, melynek témája különféle mesterségek megismerése. Ezt nem lehet elég korán kezdeni, hiszen már az óvodás gyermek „tanítónéniset”, „állatorvososat” játszik, már ekkor megfigyeli és utánozza a szülei, családtagjai munkáját. A programunk lényege az volt, hogy minden egyes alkalommal egy-egy szülő munkahelyére látogattunk el, ahol megismertük az ő szakmáját, foglalkozását. Nemcsak betekintést nyertünk a napi munkájukba, hanem kérdéseinkre is választ kaptunk. Megértettük, hogy a szakmaválasztás nagyon fontos döntés. Ehhez önismeretre, önbizalomra és biztos tudásra van szükségünk, főleg a belső hangunk követésére, hiszen fontos, hogy olyan szakmát válasszunk, mely tetszik, mely teljessé tesz minket. Nagyon hatékony módja volt ez is a tanulásnak.
-Egy korábbi interjúban utalt rá, hogy a magyar nyelv tanítását érzi a szívéhez legközelebb állónak. Miként tudná ajánlani a magyar nyelvű oktatás választását a szülőknek, akik döntési helyzetben vannak a saját gyermekük oktatást, nevelését tekintve?
– Az anyanyelvnek kiemelkedő szerepe van az emberré válásban, hozzájárul személyiségünk, gondolkodásunk fejlődéséhez. Nagyon fontos, hogy a kisiskolás magyarul tanuljon, mert anyanyelvén gyorsabban, pontosabban ért meg mindent, a tanultak könnyebben bevésődnek az emlékezetébe, az anyanyelven való írás, olvasás minden egyéb iskolai tanulás alapja, ugyanakkor az anyanyelv ismerete alapja más nyelvek tanulásának is. A magyar nyelv által kapcsolódik be a gyermek a magyar kultúrába, érti meg szülei, nagyszülei életfelfogását, szokásait, vallását. Egyszóval az anyanyelven való tanulás a műveltség alapja. Hiszem, és sokszor meg is osztom a szülőkkel azt a gondolatot, hogy nem kerül soha hátrányos helyzetbe, nem fog kevésbé érvényesülni az a gyermek, aki mindvégig magyarul tanul, sőt a munkaerőpiacon egyre jobban érvényesülnek napjainkban azok a fiatalok, akik éppen magyarul tudnak.
Volt részem különleges helyzetekben is. Tizenhét évvel ezelőtt bekopogtatott hozzám egy román család, azzal a kéréssel, bár ők nem tudnak magyarul, de szeretnék, ha gyermekük megtanulna. Őszintén, nemigen hittem akkor, hogy ez sikerülni fog. Sokat foglalkoztam a gyermekkel, hogy megtanuljon írni, olvasni, fogalmazni, hiszen otthon egyáltalán nem volt ki segítsen neki a tanulásban.. Hosszúnak tűnő, küzdelmes évek voltak. A gyermek iskolánkban leérettségizett s örömmel töltött el, mikor megtudtam, hogy munkahelyén használja a magyar nyelvet is. Jelenlegi osztályomban is van egy ugyanilyen helyzet, de most már sokkal magabiztosabban, bátrabban álltam az effajta kihíváshoz.
-A Bartók Líceum olyan oktatóközösség, amely az óvodásoktól az itt végzettekig, mint egy nagy család, mindenkit számon tart, és minden korosztálynak programokat szervez. Nem megterhelő pedagógusként a temérdek, különféle eseményekre készülni, abban részt venni az osztályokban végzett munka mellett?
-Nem nehéz egy ilyen közösségben, ahol mindenben támogatjuk egymást és sokat tanulunk a másiktól. Iskolánkban igazi csapatmunka folyik, a tanítás mellett sokszínű iskolán kívüli tevékenységeket szervezünk, amelyekből mindegyik pedagóguskolléga kiveszi részét. Mindig együttműködünk a közös célok elérése érdekében, odafigyelünk egymás véleményére. Kulcsszavunk: együtt.
-Hogyan kapcsolják be ebbe a nagy közösségbe az újonnan érkezőket?
-A legfontosabb, időt adni a gyermeknek a beilleszkedésre és éreztetni vele, hogy ha mesélni szeretne magáról, vagy tanácsot kérne, bármikor rendelkezésére állok. Tapasztalatból mondhatom -hiszen nekem is van egy XII. osztályos lányom-, hogy a kisiskolás felnőttként már nem emlékszik vissza, mit és hogyan tanult meg I-IV. osztályban, de a tanítója mosolyára, bátorító szavaira, intelmeire annál inkább. Egy összetartó közösségben, melyben a tanulók együttműködnek, elfogadóbbak, lényegesen kevesebb a felmerülő konfliktushelyzet. Az osztályomba, amelytől most búcsúzom majd el, ősszel két új diák érkezett, az egyik Szebenből, a másik a temesvári Montessori iskolából. Nagy szeretettel, nyitottsággal, empátiával fogadtuk az új társakat, hiszen kifejezetten befogadó közösség a negyedik osztály. Számtalanszor tapasztaltam meg, hogy nézeteltéréseiket könnyedén, megbeszéléssel lerendezték egymás között. Számomra a legjobb visszajelzés, hogy az évek során volt diákjaim felkeresnek, akár azért, hogy tanácsot kérjenek, akár azért, hogy megosszák velem gimnazista vagy licis élményeiket. Nincs annál magasztosabb érzés, mikor egykori diákjaim szülőként, gyermekeik kezét fogva lépik át volt iskolájuk küszöbét, hogy ránk bízzák legféltettebb kincsüket.
Milyen környezet és milyen hangulat várja majd az előkészítő osztályos apróságokat a Bartók Líceum hagyományos program szerinti osztályában? Hogyan készüljenek az iskolára a szülők és a gyerekek?
-Az előkészítő osztályok a 10-es számú Óvoda épületében működnek. A gyerekeket korszerű, jól felszerelt, esztétikus iskolai környezet (osztálytermek, ebédlő, játszótér) fogadja. A felkészülés az iskolára minden családban másként történik. Az utolsó ovis évben sok családban szóba jön az iskola, a legtöbb gyerek ezt már várja is. Szeretnének iskolába menni, mert ők már nagyok. Legtöbbször ez pozitív érzés a gyerekben, de ugyanakkor izgulnak, az újdonságtól, ismeretlentől való félelem, aggódás is bennük lehet. Mindenképpen kerüljük az olyan mondatokat, hogy „az iskolában teljesen más lesz, mint az oviban”; „vége a gyermekkornak”; „csak a tanulás lesz”. Az ilyen típusú fenyegetések csak félelmet keltenek a gyermekekben. Készüljünk fel arra is, hogy kisebb változások biztos lesznek. Ha erre készülünk, akkor természetesnek tűnik és könnyebben tudunk majd alkalmazkodni. Mindenképpen jó az, ha a gyermek iskolakezdés előtt ismerkedik tanítójával. Nagyon sok óvodás eljön az iskolánk által szervezett játszóházba. Ezen alkalmakat arra használtam fel, hogy ismerkedjek az előkészítős ,,apróságokkal”. Ugyanakkor nyár végén szülői találkozót is tartok, hogy ismerkedjek a szülői közösséggel is. Nagy örömmel várom a kicsi előkészítősöket, szeretném elérni azt, hogy a világ dolgaira nyitott, boldog kisiskolások legyenek. Szerintem minden gyermek külön kis egyéniség, akire oda kell figyelni. Attól lesz nyitott a gyermek, akkor fogja elvégezni azt, amit kérnek tőle, ha megtanul bízni a felnőttekben, ha érzi, hogy szeretetet és elegendő figyelmet kap. Mint minden évben, remélem, hogy a következő is tele lesz csodálatos, felemelő élményekkel, pozitív gondolatokkal, sok játékkal és főleg vidám gyermekkacagással.
Varga Márta
Fotók: Milos Edit
