Egy közkeletű szállóige szerint a francia konyha három titka: „vaj, vaj és még több vaj”. Nem kétséges, a vaj az ínyenc gasztronómia egyik legfontosabb alapanyaga, mely messze többre érdemes, mint arra, hogy a kenyérre kenjük a szalámi alá. Kiváló adalék (és alap) mártásokba, levesekbe, ha tisztítjuk, süthetünk benne, fűszerekkel vagy anélkül hirtelen sült húsokat vagy halakat dobhatunk fel vele ízre, esztétikára, a desszertfronton pedig szinte nélkülözhetetlen.

Temesvár történelmi központjában nyitott, s igen hamar népszerűvé vált új ínyenc étterem azok sorába lépett, melyeket egy-egy ikonikus alapanyagról vagy fűszerről neveztek el. Lásd Koriander, Padlizsán vagy Csülök Esztergomban, de Csülök néven működik csárda Miskolcon és Óbudán is, továbbá Petrus, Chili, Cikória stb. Budapesten s még sorolhatnám.

A Butter mediterrán ihletésű igényes nemzetközi konyhát visz, a kínált fogások nem kis része csábító. Időt kellett kérjünk a kedves pincérlánytól két ízben is, míg dűlőre tudtunk jutni társammal a rendelést illetően. A választásban egyébként segítenek az étlap professzionális fotói, melyek a reprezentatívabbnak ítélt ételeket vizuálisan közelebb hozzák a vendéghez, anélkül, hogy a nagy étteremláncok fotó-stiklijeivel élnének: itt az ételek tényleg úgy néznek ki, mint a fotón.

Csábított a krumpli-krémleves, melyet rákkal, fürjtojással és prosciuttoval kínálnak, az erdei gombakrémleves, a roséra sütött kacsamell, amihez háromszínű krumplit, hagyományos, édes- valamint lilaburgonyát adnak. De sorolhatnám még az izgalmas, ínycsiklandó ételeket, a provance-i báránytól a Rib Eye steakig. (Ha már a provence-i báránynál vagyunk, hadd engedjek meg egy kritikai megjegyzést is magamnak. Elképesztő, hogy egy ilyen igényes helyen, egy gonddal összeállított étlap ennyi helyesírási hibát tartalmazhat. Nekik a provence-i „provincial”, de ezen túl, s itt mindössze az étlap első oldalának elütéseit idézem: a beefsteak beefteak, a camembert camamber, a grapefruit grepfruit, Toscana pedig Toscanna.)

Az étterem rendkívül elegáns, korszerű, ezzel együtt feszengésmentes, az ember hamar otthon érzi magát benne, szemnyugtató színekkel és formákkal dolgozott a belsőépítész.

A kiszolgálás udvarias, kedves, bár bakik is akadnak. Az, hogy a szakács állagprobléma miatt nem szeretné kiadni a kacsamájból készült előételt, akkor derül csak ki, amikor már ideje lenne, hogy megkapjuk az első fogásokat.

A Butterben az ebédmenü drágább, mint másutt, viszont sokkal igényesebb, mind ízben, mind tálalásban. 28 lejért adnak két fogást, ottjártunk idején toszkán paradicsomlevest és szezámmag-bundában sült sertésszűzet brokkolival.

A leves ízletes volt, a mellé adott grissini lehetett volna frissebb. A sertésszűz ideális hőkezelést kapott bordázott vaslapon, rózsaszínű volt és szaftos, kifejezetten jó ízű. Hasonlóan jó állagúnak bizonyult a szintén könnyen elrontható, túlpárolható brokkoli, mely roppanós volt és finom, a hozzá adott, ráolvasztott sajt épp elég fűszerezést adott. Külön érdekességet jelentett a húshoz társított maracujás (passiógyümölcsös) mártás, amiben egy physalis is volt (földi avagy zsidó-cseresznye).

…

Dorozsmai Endre gasztronómiai beszámolója az alábbi linkre kattintva tovább olvasható:

http://dorozsmaiendre.blogspot.ro/2017/02/butter-etterem-temesvar-hajdani-ferencz.html