A Bánság és Bácska jelentős szerepe az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban – ez volt a témája az idei, éppen tizedik Honismereti Regionális Civil Találkozónak. A tömörülés, amely helytörténettel, hagyományőrzéssel foglalkozó, anyaországi és határon túli civil szervezeteket fog össze, a 175 évvel ezelőtt zajlódott történelmi eseményeket állította legutóbbi, több napos programja középpontjába. Ennek jegyében tartottak tudományos konferenciát az SZTE BTK Modernkori Magyar Történeti Tanszékével együttműködésben, és erre a területre irányult az a tanulmányút is, amelynek során a Délvidék jelentős 1848-49-es történelmi emlékhelyeit keresték fel, május utolsó és június első napjaiban. A találkozó résztvevői Temesváron is jártak.
A kiváló hadtörténész, Olchváry Ödön honvédőrnagy fogalmazta meg azt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetét feldolgozó irataiban, hogy a szabadságharc a Délvidéken kezdődött és itt ért véget. A katonai akadémiai tanárnak igaza volt, hiszen itt lázadtak fel először a törvényes magyar kormány ellen a szerb felkelők 1848 júniusában, és itt zajlott az utolsó, vesztes csata is, 1849. augusztus 9-én, a Temesvár melletti Újbesenyőn. Arad pedig a véres megtorlás helyszínévé vált a magyar néplélekben a tizenhárom honvédtiszt kivégzése miatt.
Mivel idén éppen 175 éve annak, hogy a szabadságharc utolsó szakaszában, 1849 júliusában egy rövid ideig Szeged az ország fővárosa volt, a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület és a szegedi Meritum Művelődési és Kulturális és Közhasznú Egyesület Délvidék 175. címmel olyan programsorozatot szervezett, amelyben összekapcsolódott a tudományos vizsgálódás a civil érdeklődéssel és értékőrzéssel.
Előzmények a civil együttműködésben
Károlyi Attila, a Honismereti Egyesület elnökhelyettese a Temesváros kérdésére válaszolva az előzményekkel kapcsolatban elmondta: 2014-ben volt az első civil találkozójuk, azóta évente összegyűlnek a határ három oldalán munkálkodó szervezetek, amelyek honismereti programmal is rendelkeznek. Kezdetben egy-egy péntek délutánt szántak rá, és a civil találkozók ekkor még arról szóltak, hogy megismerjék egymás munkáját. „- Már a kezdetektől fogva úgy gondoltuk, hogy kihasználjuk a Szeged-Temesvár-Arad hármasságot, és váltott helyszíneken valósul meg a találkozó. Aztán különböző témákat kerestünk, így jött az 1848-49-es jubileum gondolata is. Balázs István, temesvári helytörténész tavaly megjelent 48-as emlékhelyek a Temesközben című könyve adta az ötletet, hogy szervezzünk egy konferenciát, amelyhez tanulmányút is kapcsolódik, mert ez így együtt szolgálhatja igazán a közös emlékezést.”
Tudományos tanácskozás nóvumokkal
A Bánság 1848-49-es történetéről szóló történelmi konferenciának május 30-án, a Szegedi Tudományegyetem díszterme adott otthont, ahová a szervezők az 1848-49-es szabadságharc kutatásának legnevesebb magyarországi történészeit hívták meg. „– Hiába írunk mi kiváló tanulmányokat, ha azt nem olvassa el senki, vagy legalábbis nem értesül arról, hogyan látjuk ma a Bánság akkori helyzetét – kezdte az eseménysorról szóló értékelését Zakar Péter történész, a Szegedi Tudományegyetem nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese, majd így folytatta: – Nagyon fontos, hogy az ember ne csak az elefántcsonttoronyban üldögéljen, hanem valamit megpróbáljon ebből átadni. A történészek is a köz érdekében dolgoznak, azért, hogy a múltunkat jobban ismerjük, így abban látom ezeknek a rendezvényeknek a jelentőségét, hogy személyesen is találkozhatunk azokkal, akiket érdekel a történelem.” – hangsúlyozta a történész a konferencia kapcsán, amelynek témái között olyan eseményekről illetve személyekről volt szó, akik a szabadságharc idején fontos vagy éppen különleges szerepet játszottak a térségben. Kedves Gyula például a Hannover huszárezredről beszélt, amely a Bánsághoz tartozott, és amelynek 1848 szeptemberében fontos szerepe volt abban, hogy sikerült megszilárdítani a katonai helyzetet, és a szerb felkelés nem tört át észak felé. Kemény Krisztián Damjanich és Vetter Antal, a déli hadsereg parancsnoka közötti, nézeteltérésekről és ezek következményeiről szólt, Pelyach István pedig egy kitalált Damjanich levélről osztotta meg a jelenlévőkkel kutatásai eredményét. Hermann Róbert az ártatlanul kivégzett pancsovai polgármesterről, akiről eddig a kutatók is keveset tudtak, Marjanucz László Szeged polgári átalakulásáról, míg Zakar Péter a csanádi püspöki helynök, Róka József helytállásáról szóló előadásában kitért arra is, hogy a papság milyen szerepet játszott a szabadságharc idején a Délvidéki eseményekben. A nagysikerű rendezvényen mintegy hatvanan vettek részt, történészek, helytörténészek, civil értékőrzők Szerbiából, Romániából és Magyarországról. Az elhangzott előadásokról összefoglaló írás jelent meg a Szegedi Tudományegyetem honlapján, amely itt elérhető: https://rb.gy/t6qwf8
A képeken fentről lefelé haladva: Dr. Kedves Gyula hadtörténész, Dr. Kemény Krisztián hadtörténész, Pelyach István történész, Dr. Hermann Róbert történész, Dr. Marjanucz László történész és Dr. Zakar Péter történész látható
Tanulmányút az emlékhelyekben gazdag Délvidéken
A program másnap egy csaknem három napos kirándulással folytatódott, amelynek során bánsági emlékhelyeket kerestek fel az érdeklődőt. Ezen több különböző civil szervezet és intézmény mintegy húsz tagja képviseltette magát, három országból. A tanulmányút ideje alatt 15 bánsági helyszínt kerestek fel, Arad – Újbesenyő -Temesvár – Berekszó – Gyertyámos – Zsombolya – Nagybecskerek – Muzslya – Elemér –Törökbecse -Zenta települések érintésével és szinte mindenütt kisebb előadások szolgálták a helyhez kötődő, történelmileg is pontos információk megismerését.
A helytörténészekből, történelemtanárokból és hagyományőrzőkből álló csoporthoz Zakar Péter is csatlakozott, aki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik legismertebb magyarországi kutatója. A felkeresett emlékhelyek között természetesen ott volt a sokak által ismert aradi Szabadságszobor és a Vesztőhely is, ám a vértanúk különlegesen értékes, személyes tárgyait bemutató Aradi Ereklyemúzeumban tett látogatás a kirándulás egyik legemlékezetesebb élménye volt.
Zakar Péter számára különösen is, hiszen másfél évtizeddel ezelőtt maga is közreműködött abban a kiemelkedő jelentőségű munkában, amely az aradi vértanúk tárgyi emlékeit őrző Aradi Ereklyemúzeum 1848/49-es anyagának restaurálását és katalogizálását eredményezte. Az uniós támogatással megvalósult projekt célja a kutatást lehetővé tevő adatbázis létrehozása volt. Ennek során mintegy 50 ezer tárgyat, iratot restauráltak, azonosítottak, lefényképezték és rövid leírással is ellátták azokat, majd kiállításokat rendeztek és kiadványokat szerkesztettek, melyek az egész anyagot bemutatták. A történelemtudós elmondta, ha valaki ismeri a szabadságharc történelmét, akkor is időről-időre fel kell keresnie azokat az emlékhelyeket, amelyek az itt folyó küzdelmekre, az áldozatvállalásra emlékeztetnek, hiszen így a helyi emlékezettel is lehet találkozni.
Újbesenyőn, a Temesvári csata emlékhelyén csatlakozott az emlékezőkhöz Erdei Lajos, a temesvári Losonczy István Hagyományőrző Egyesület elnöke, aki aztán a kirándulás végéig a csoporttal tartott. Civil szervezetük jelentős szerepet vállal abban, hogy a Temesközben található magyar vonatkozású történelmi emlékhelyeket gondozzák. Így van ez a csata helyszínét jelölő emlékoszloppal is, amelyet annak ellenére igyekeznek rendben tartani, hogy magánterületen, egy termőföld közepén áll, ezért a tulajdonossal is folyamatosan egyeztetniük kell.
Az obeliszk, – amit hosszú keresgélés után találtak meg, bozótok között – arra az ütközetre emlékeztet, amelyben a Bem József vezette magyar főerők katasztrofális vereséget szenvedtek a Haynau által irányított császári-királyi hadseregtől. Ez tette lehetetlenné a szabadságharc folytatását, ezt követően tették le a magyar seregtestek Világosnál a fegyvert. Temesváron Fodor Enikő, a Bartók Béla Elméleti Líceum történelemtanára kalauzolta a Magyarországról és Szerbiából érkezett civileket. Itt a legjelentősebb látnivaló Klapka György, a szabadságharc honvédtábornokának szülőháza volt, a főtér közvetlen szomszédságában.
A csoport útja másnap Szerbia felé vezetett tovább, közben megálltak a még Romániához tartozó Berekszón, ahol igen fontos és meglehetősen rossz állapotban lévő emlékhelynél helyeztek el koszorút. Itt nyugszik ugyanis Vukovics Sebő, Szemere Bertalan kormányának igazságügyi minisztere. Az ő életét és szerepvállalását méltató gondolatok után Csáki Bélának, a Meritum Egyesület tagjának köszönhetően elhangzott az is, hogy már történtek egyeztetések az emlékhely felújítása érdekében. Sajnos a civilek közös akarata nem elég ahhoz, hogy a mauzóleum megmenekülhessen a pusztulástól, a politika és a hatóságok figyelmét is fel kell hívni az emlékhelyre és pályázati forrásokra is szükség lesz. A román-szerb határtelepülésen, Zsombolyán, a temetőben felkeresték és megkoszorúzták Maderspach Ferenc síremlékét. A bánáti hadtest kiváló parancsnoka a szabadságharc mellé állva azzal szerzett érdemeket, hogy a szerb felkelőkkel szemben megvédte Fehértemplom települést és környékét.
A Bánság szerbiai területén már Zsoldos Ferenc, a zentai Ci-Fi Civil Központ elnöke vállalta a házigazda szerepét és segítette hozzá a csoportot helyi ismeretekhez. Az itteni élmények közül az Eleméren található katolikus templom meglátogatása volt kiemelkedő, mert ennek kriptájában nyugszik Kiss Ernő, az Aradon kivégzett honvéd altábornagy. Sajnos sem – az egyébként használaton kívüli – templom, sem pedig a kripta nem látogatható előzetes bejelentés illetve püspöki engedély nélkül. Ám a törökbecsei hagyományőrző civilek közbenjárása sikeres volt, így a csoport tagjai a kriptába is lemehettek.
Magyarországra a törökbecsei Leiningen-Westerburg Károly szobor megkoszorúzása, majd az 1849-es zentai vérengzés magyar áldozatainak síremléke előtti tisztelgés után indultak vissza. Ez utóbbi 1849. február elseje után történt, amikor hiába szólították fel a magyarokat Zenta megadására a szerbiai önkéntesekből és helyi szerbekből álló csapatok. Zenta eleste után a győztesek raboltak, pusztítottak és gyilkoltak a városban, a Szentháromság emlékmű köré gyűjtve az áldozatok levágott fejeit. A mészárlás Zentán két hétig tartott, a kivégzettek számát a történészek 2000-2800 fő közé teszik.
Emlékek, értékek civil szemmel
Károlyi Attila összegzésképpen elmondta: a kirándulás legfontosabb küldetése az emlékhelyek felkeresése és megkoszorúzása volt. Ugyanakkor az út szervezése és a végig járása szorosabbá tette a programban résztvevő civil szervezetek együttműködését. A már említett két szervező egyesület mellett ott voltak a Csongrád-Csanád Vármegyei Civil Közösségi Szolgáltató Központ, a zentai Ci-Fi Civil Központ, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Szegedi Tagozata tagjai, munkatársai. Házigazdaként fogadta az emlékezőket Temesváron a Bánsági Kárpát Egyesület, a Bánsági Magyar Értékekért Egyesület, a Bartók Alapítvány, a Losonczy István Hagyományőrző és Sportegyesület és a Szórvány Alapítvány. Több intézmény is képviselve volt a konferencián és a tanulmányúton egyaránt, például tanárai által kapcsolódott a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium, a Tömörkény István Gimnázium, a kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskola, a Gál Ferenc Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem. Így akár olyan hozadéka is lehet a mostani a útnak, hogy újabb kapcsolatok alakulnak ki, a három ország határmenti területein. – Már szó esett arról, hogy diákokkal, civil szervezetekkel is vissza lehet ide térni, szervezett kirándulásokon végig járni a most megismert útvonalat, de akár új célpontokkal is kiegészülhet a tanulmányút. Az egyik este Temesváron, a másik este Muzslyán találkoztunk nagyon értékes munkát végző, helyi civil szervezetek és intézmények képviselőivel, akiknek itt a szórvány vidéken minden kapcsolat nagyon fontos az anyaországgal. Személyesen is megtapasztalhattuk milyen nehéz helyzetben vannak ők, mennyire jelen van az életükben az asszimiláció. Gyertyámoson például a kísérőnktől megtudtuk, hogy csak tíz főből áll a helyi magyar közösség, Eleméren pedig már senki nem beszél magyarul. – emelte ki az út kapcsán Károlyi Attila.
Könyvet a szórványba! Ahol nagy kincs a magyar nyelvű olvasnivaló
Ismerve a szórvány területek magyar tanítási nyelvű iskoláinak nehéz helyzetét, a Nemzeti Összetartozás napja alkalmából könyvgyűjtést hirdetett a Csongrád-Csanád Vármegyei Civil Közösségi Szolgáltató Központ. A Könyvet a szórványba! elnevezésű akcióval a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumnak akartak segíteni, ahol évek óta arra törekszenek, hogy a tanév végén magyar nyelvű jutalomkönyveket tudjanak adni a Temesváron, vagy a környéken magyar nyelven tanuló, legszorgalmasabb diákoknak. Mivel a határon túli intézmények nem kapnak erre támogatást a fenntartóktól, minden évben gondot jelent számukra a hasznos ajándékok beszerzése. A Csongrád-Csanád vármegyei sajtóban és a közösségi médiában közzétett felhívásnak köszönhetően idén ezt a terhet sikerült levenni a pedagógusok válláról, mert mindössze pár nap alatt óriási mennyiségű könyvadomány érkezett a központhoz. Több szervezet és intézmény munkatársai, illetve magánszemélyek csatlakoztak az akcióhoz, így a családi könyvespolcokról az adományok közé kerülhettek a gyermek- és ifjúsági irodalom örök érvényű alkotásai, de érkeztek gyönyörű ismeretterjesztő albumok, képes gyermekbibliák, verseskötetek is. A szállítást a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület és a Meritum Kulturális és Közhasznú Egyesület által szervezett tanulmányúttal sikerült összekötni, így a X. Honismereti Regionális Civil Találkozó keretében vette át könyveket az iskola tanárai igazgatója, Erdei Ildikó.
A több napos programsorozat megszervezését az Ötágú Síp Kulturális Egyesület, a Szegedi Kulturális Alap, Csongrád-Csanád Vármegye Önkormányzata és számos anonim adományozó is támogatta.
Varga Márta
Képek forrása: Zakar Péter, Károlyi Attila, Varga Márta, Kovács-Jerney Ádám