Berta Evelyn Boglárka: Szűk utcákon
(Kaffka Margit temesvári éveinek emlékére)
Végignézek a macskaköves téren,
fekete kávém illatából szippantva egyet,
nem látva mást, csak unott arcú embereket,
kik hazafele sietnek, vélem.
S unott arcaik a tócsákat figyelik,
hiszen nem szeretnék, hogy cipőjük átázzon.
Egyik sem néz fel a kopott épületekre
vagy akár a kitisztult égre.
Mintha külön világban élnének
s nem tudnának a város létezéséről.
Pedig biztos van valami szép
e téren, ami nem falra akasztott kép.
Pocsolya, sár, siető emberek,
nem látok mást e szűk utcákon sétálva.
Esetleg a szép ruhák?
Hiszen az eső után azok is átáznak.
A Lloyd kávézó…
vagy éppen a Makry-ház?
Mindkettőről lekopott a festék
és nagy a nyüzsgés-forgás.
Ha találok egyszer valami szépet
eme zajos városban,
Isten megajándékoz egy pillanattal,
amikor e kopott épületek közt megtalálom önmagam.
