Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az óvodában megtanulnak számolni a gyerekek, színezgetnek, vagdosnak, ragasztgatnak, mondókáznak, énekelnek, majd év végén van egy kis műsorocska, amit az óvó néni végigizgul, és elégedett mosollyal az arcán gyönyörködik a kicsikben. Közben ez nem így van. Az oviban önállósodnak a kicsit, leválnak anyuról. Ott tanulják meg, hogy a spenót bizony finom is lehet, ha társaságban eszik meg. De a jelek szerint ott alapozzák meg a környezettudatosságot is. Hogyan lehet már pici korban erre nevelni a gyereket? Mire jó a mese? Hogyan tovább? Ezekről beszélgettünk Bereczki Klári óvó nénivel.
Mesélj kicsit a pályaválasztásod folyamatáról?
Már óvodásként is otthon óvónénist játszottam a babákkal, de igazából negyedikes koromban döntöttem el konkrétan, hogy óvó néni leszek. Egész életemben a kicsiket és piciket gardíroztam. A húgom pontosan öt évvel kisebb, mint én, s őt és a hozzá korban közel álló unokahugicákat is sokat „nevelgettem, terelgettem”. Valaki azt mondta, hogy vannak, akik mindig gyerekek maradnak. Én a gyerekek közt megtehettem, hogy gyereknek érezzem magam.
Hogyan látod a kicsik jelenlegi helyzetét egy ilyen furcsa időszak után?
A vírushelyzet nem segített az ovis életünkön sem, elég nagy hatással volt rá. Felkészületlenül ért mindenkit, s ódzkodtunk az online világtól, hiszen eddig pont a digitális világ negatív hatásaitól próbáltuk óvni a gyerekeket. Sok minden kimaradt az életünkből a több hónapnyi bezártság miatt. A tavalyi év végén el sem búcsúzhattunk az iskolába készülő gyerekektől. A kimaradt időszak bepótolhatatlan. Az online találkozás és kapcsolattartás segített valamennyit, főleg a nagycsoportosok kapcsolódtak be, de a szemtől szembe való találkozást és közös játszást nem pótolhatta. Most igyekszünk sokat együtt játszani, énekelni, barátkozni, újra összeszokni, kihasználni minden együtt töltött időt.
Hogyan lehetne ezen javítani?
Sok játszással, közös tevékenységekkel igyekszünk most bepótolni valamicskét az elmaradt időből. Sok mindent tanultunk a digitális technológiából, ezt nem szeretnénk elfelejteni, hanem ezután is hasznosítani fogom, de az élőszóval elmondott mese, a közös játék és éneklés, a közös séták a legbecsesebbek most. Gyógyír a testünknek, lelkünknek.
Miért szeretnek a gyerekek a te csoportodba járni?
Nem tudom. Talán azért, mert szeretem őket, s vigyázok rájuk. Pár éve az iskolába készülők próbálták ezt megfogalmazni. Ilyeneket mondtak: „Örülök, hogy tanulhatunk és játszhatunk.” „Szeretek számolni tanulni.” „Klári óvóhoz mehettem bármikor ölelésre.” „Klári óvó bármikor, ha baj van, mindig segít. Szeretünk beszélgetni egymással.” „Szeretem, amikor a mesepárnákon Klári óvó mesét mond nekünk, és hogy hozott a kertjéből mindenféle növényt és finom epret.” Jó kis visszajelzések voltak ezek nekem. A mai gyerekek is leginkább az osztatlan figyelmet, a közös játszást, a közös élményt értékelik.
Ez milyen a hétköznapokban?
Sokat énekelünk, sokat játszunk, szeretünk sétálni menni a közeli parkokba. Ősszel leveleket, terméseket gyűjtünk, tavasszal megfigyeljük a természet ébredését, télen havazódunk, s nyáron sokat játszunk az udvaron, megfigyeljük a kis állatokat: a csigákat, hangyákat, lepkéket s más bogarakat.
Nagy család vagyunk: a nagyok közé mindig jönnek kicsik, újak, akiket felkarolunk, támogatunk, s átadjuk mindazt a tudást és tapasztalatot, amit mi már megtanultunk. Az összevont csoportnak ez a szépsége, hogy a nagyok megtanulnak együtt élni, együtt játszani kisebb társaikkal, példát mutatnak nekik, a kicsik pedig felnéznek rájuk, tanulnak tőlük, s majd ők is segítőkész és barátságos nagyokká válnak. Ez egy állandó körforgás.
Bezzeg a mi időnkben… Mondhat-e ilyet az óvó néni?
Talán… Már tizennyolc éve vagyok óvónő. Sok minden változott azóta is, de ha az én óvodás koromra nézek vissza, akkor még több minden, s mégis sok minden ugyanaz maradt. Ami nehezebb, s több figyelmet és kreativitást igényel tőlünk, az a gyerekek viselkedésének jó irányba terelése. Igyekszünk a szülőkkel ebben partnerek lenni, de a nevelési stílusok sokat változtak. Sokan otthon túlságosan elkényeztetik a gyereket, vagy elhanyagolják, de azért van most is sok kiegyensúlyozott, jólnevelt gyerek. A digitális világgal is nehezebb felvenni a harcot, a gyerekek figyelmét nehezebb lekötni, mint régen. Mi óvodásként nyugisabbak voltunk, másképp játszottunk. A mai gyerekeket már nehezebben köti le a mese, a vers, az ének, sokszor még játszani is meg kell tanítani őket. Sajnos vannak gyerekek, akiknek otthon nem igazán olvasnak mesét, csak rajzfilmet néznek. Ezt próbáljuk az óvodában sok mesével kompenzálni. A másik dolog, amire szükségük van a mai gyerekeknek, az a sok mozgás, ezért igyekszünk sokat játszani az udvaron is télen, nyáron, hidegben, melegben.
Az otthon olvasott mese hiányán kívül, a magyar nyelv elsajátításában mi okoz problémát?
Egyre nagyobb a kétnyelvű gyerekek aránya a csoportokban. Igyekszünk a román és a magyar nyelvet is jól elsajátítani, de azoknak a gyerekeknek, akik kevesebbet hallják a magyar nyelvet a családi környezetben plusz játékos fejlesztésre van szükségük. A vírus miatti otthonmaradások ebben is hátráltatták az óvodai munkánkat. Az óvodában szinte észrevétlenül, játék közben is elsajátítják a magyar nyelvet, és gazdagodik a szókincsük, az online világban ezt nehéz volt pótolni.
Köztudott, hogy környezetkímélő autóval jársz. Miért fontos ez neked?
Igyekszem környezetkímélő életstílust folytatni, s ebben támogat a férjem is. Ő akart nekem elektromos autót venni, s nem bántuk meg ezt a választást. A városon kívül lakunk egy kis falucskában, ahova nem jár ki semmilyen közjármű. Rákényszerültem a vezetésre, s ez jó opció.
Szeretek hazamenni a falusi csendbe, nyugalomba, kertészkedni, a cicákkal sétálni az udvaron, vagy csak pihenni a teraszon. A környezet felüdít, az állatok, a növények pusztán a jelenlétükkel is simogatják az ember lelkét. Jó Isten nagyságát csodálni a természetben is.
Mit tud tenni egy óvó néni ennek érdekében a csoportjában?
Igyekszem a gyerekekkel is sok olyan tevékenységet szervezni, amikor tapasztalati úton megtanulják szeretni, csodálni és védeni a természetet. Nem telik el év, hogy ne kertészkedjünk, ne ültessünk valamit, ugyanakkor a mindennapokban is látják, s velem tanulhatják meg, hogy óvni és gondozni kell a környezetünket, a természetet. A gyerekek nagyon szívesen segítenek bármilyen kertészkedős munkában, csak türelemmel kell bevonni őket. Könnyebben megszeretik a természetet, ha ebben a felnőttek jó példát mutatnak nekik.
Partner-e a szülő ebben?
Örülök, hogy sok szülőben feléledt a természet iránti vágy, s főleg most a sok bezártság után még inkább igyekeznek a gyerekekkel a természetben lenni. Külön kiváltság, hogy az évek során olyan szülői közösség vett körül, ahol jó partnerek lehettünk a gyerekek nevelésében, be lehetett vonni őket a tevékenységekbe. Most az aktív részvétel kicsit visszaszorult, de a háttérből is segítenek.
Online időszakban meséket is olvastál a gyerekeknek, a virtuális világban láthatták az óvó nénit. Neked volt hiánypótló vagy kizárólag a gyerekeknek szántad?
Bátorítottam a szülőket, hogy olvassanak vagy mondjanak ők mesét a gyerekeknek, de azért igény volt az óvó néni meséire is. Az óvodában nem szokott eltelni egy nap se mese nélkül. Legalább lefekvéskor el szokott hangzani egy mese. Ez nem maradhatott el az online időszakban sem. De őszintén megvallva szeretek mesét olvasni, csak úgy magamnak is, így az én lelkemnek is jót tett, hogy olvashattam nekik. Úgy gondoltam, hogy ha nem is hallgatják meg sokan, de már néhány gyerekért is érdemes minden nap elmondani egy mesét. Ráadásul mindent elküldtem az unokahugicáimnak is, így ők is hallgathatták a meséket, mondókákat, énekeket, kipróbálhatták a játékötleteket.
Szerinted melyik az öt legfontosabb mese?
Ezen így eddig még nem gondolkoztam, hogy melyik a legfontosabb, hisz sok mesét szeretek, de van sok kedvenc íróm is, akiknek szívesen veszem elő a meséit. A népmesék közül talán az egyik legkedveltebb mese A kiskakas gyémánt félkrajcárja volt a csoportunkban. Volt olyan generáció, hogy hetente kérték. A répa mesét is szeretjük, akár el is játszani, s közösen is mesélni. Az írók közül megemlíteném Fésüs Évát. Az ezüst hegedű című mesekötete gyerekkorom egyik kedvence volt, s nagyon sok gyereknek, családnak ajándékoztam már az új kiadású kötetet, s szerettettem meg így velük Fésüs Éva meséit. Szeretem még Berg Judit, Marék Veronika és Máté Angi meséit, Vlagyimir Szutyejev meséit, főleg a kisebbeknél, s még annyi más mesét és meseírót, hogy hosszú lenne itt most felsorolni.
Miért fontos a mese?
A mese is segít felfedezni a világot, megérteni az embereket, vagy a saját viselkedésünket is. Mese nélkül szegényebb lenne a gyerekek világa. A mese sokszor bátorít, megnyugtat, vagy akár csak szórakoztat. Nem elhanyagolható a mesék hatása a gyerek nyelvi fejlődésére sem, de az érzelmi intelligencia fejlődésében is nagy szerepe van. Ezért is fontos jó mesét választani a gyerekeknek. Minél több mese van egy óvónő tarsolyában, annál könnyebb megfelelő mesét választani.
Molnos Ildikó