Jelenleg nagycsoportja van, ősztől ő lesz a magyar előkészítő osztály tanító nénije a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceumban. A marosvásárhelyi születésű Ognean Imola Enikő 2011-ben került Temesvárra, és bár a legelején szokatlannak, zsúfoltnak tűnt a nagyváros, ma már otthon érzi magát benne. Középiskolás kora óta kedveli Montessori Mária módszerét, ugyanakkor a digitális pedagógia is közel áll hozzá. Pedagógusként mindig az volt az elsődleges célja, hogy önállóságra nevelje a gyerekeket. Most ő mesél a gyerekkori, középiskolai, egyetemi élményeiről, közben pedig a szakmai pályafutására, tanítási módszerére is kitér.
– Hogyan emlékszik vissza az óvó nénijére?
– Az első óvó nénim egy fiatal hölgy volt, aki mindig ölbe vett minket, és sok-sok puszit kaptunk tőle. Emlékszem még néhány körjátékra, amelyet tőle tanultam, és amelyet ma is szívesen használok a munkámban.
– Milyen útravalót kapott tőle?
– Az óvó néni nem tett kivételt senkivel. Számára minden gyermek értékes volt és egyedi. Tisztelt minket, piciket.
– Mikor fordult meg először a fejében, hogy pedagógus legyen? Óvó néni vagy tanító néni szeretett volna lenni?
– Hatodik osztályos voltam, amikor eldöntöttem, hogy óvónő leszek. Az egyik unokatestvérem kilencedikes volt a tanítóképzőben, és igencsak beleszerettem ebbe a hivatásba.
– A tanári pálya is vonzotta/vonzza?
– Inkább kisebb gyerekekkel szeretek foglalkozni, de szívesen kipróbálnám a tanári pályát is.
– Hol végezte az óvó- és tanítóképzőt? Mi volt a legfontosabb dolog, amit elraktározott az ott tanultakból?
– A marosvásárhelyi Mihai Eminescu Pedagógiai Líceumban végeztem a tanulmányaimat. Az osztályfőnököm egy fiatal, lendületes pedagógia-tanárnő volt, aki megszerettette velünk a korszerű pedagógiai módszereket és a szabad nevelést. Általa ismertem meg a Montessori-módszert, amit mai napig szeretek alkalmazni a munkámban.
– 2001 óta dolgozik a tanügyben. Milyen volt az első tanítási nap? Úgy érezte, hogy közelebb került az álmához?
– Valóban egy nagy álmom teljesült, hiszen az iskola padjaiból kikerülve sikerült az első évben címzetes állást találnom a városban, ahol aztán tíz évig tanítottam. Emlékszem, hogy kiscsoportom volt első évben, és az első héten délután mentem be dolgozni. Lefekvéskor mesegyertyával vártam a gyerekeket, mesét mondtam nekik. Nagy meglepetésemre, amikor felkeltek a gyerekek, körülvettek és néhányan az ölembe ültek. Most is magam előtt látom az apró ujjacskáikat.
– A 2006-os év újabb mérföldkő volt az életében, akkor fejezte be a pszichológiát Kolozsváron, a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen. Miért éppen a pszichológiát választotta?
– Logopédus szerettem volna lenni, és úgy általában érdekelt a gyermekek gondolkodása, fejlődése, a rajzaik értelmezése, szerettem volna elmélyíteni a líceumban tanultakat.
– Egy évvel később, 2007-ben egy marosvásárhelyi csapattal létrehozta a www.educatie.inmures.ro oktatási portált. Mi volt a céljuk ezzel? Kiknek szerettek volna segíteni?
– Ez egy helyi projektnek indult, amellyel az óvónők, tanítónők, tanárok munkáját kívántuk segíteni. Eleinte a www.revistatus.ro folyóiratnak szerkesztettem anyagokat, amikor Dan Mașca marosvásárhelyi cégvezető felkért arra, hogy tervezzek egy oktatási portált. A menüpontok és a tartalom szerkezete ma is az eredeti elgondolásomat tükrözi. Meglepetésünkre egyre csak nőtt és egyre nézettebbé vált az oldal. Most már az ország egyik jól ismert oktatási portálja, ahonnan ingyen didaktikai anyagokat lehet letölteni.
– Ezzel párhuzamosan a Corvin Kiadó szerkesztőségének is tagja volt. Mivel foglalkozott ott? Az ott tanult dolgokat milyen formában tudta hasznosítani a későbbiekben? Akár most is…
– Néhány évig a Kispajtás és a Fürkésző gyermekfolyóiratokba szerkesztettem cikkeket, kézimunkaötleteket, emellett a rajzelemzés rovatot is vezettem. Ma is szívesen folytatnám az elkezdett munkát, csupán a fiam miatt mondtam le, hogy segíthessek neki a mindennapi tanulásban.
– Ön is részese volt a Tanügyi Minisztérium által jóváhagyott, magyar gyermekeknek szóló, román nyelvű tankönyvet összeállító csapatnak. Miben volt más ez a tankönyv a korábbiakhoz képest?
– Ez egy korszerű tankönyv, amelynek van digitális része is. Én a digitális tankönyvön dolgoztam, játékokat és gyakorlatokat fejlesztettem közösen a csapattal.
– 2011-ben került Temesvárra. Milyennek tűnt akkor a város?
– Most már itthon érzem magam Temesváron, de nem volt könnyű megszokni a nagyváros zaját és a helyek közötti nagy távolságokat. Kevesebbet lehet gyalogolni, biciklizni például. Az itteni magyar közösség viszont befogadott és felkarolt, állást is találtam, elég rövid időn belül.
– Korábban említette, hogy a középiskolában ismerte meg Montessori Mária módszerét, amelyet a mai napig alkalmaz a munkájában. Kérem, meséljen erről a módszerről néhány szóban…
– A Montessori-módszert azért kedvelem, mert hatékonyságának van egy tudományos alapja és száz éve működik. Ha jól alkalmazzuk, egyensúlyba kerül a szabadság a korlátokkal. A gyermek szabadon gondolkodhat, tevékenykedhet bizonyos szabályok között, amitől önállóvá, kiegyensúlyozottá válik. A matematikát különleges, intuitív eszközökkel tanítja Montessori, és élménnyé változtatja a tanulást.
– Jelenleg egy egyéves Montessori-képzésen vesz részt. Mi ennek a lényege?
– Októberben iratkoztam be a Montessori-képzésre, mert alkalmazni szeretném a módszer elemeit a tanításban. A képzés kimondottan gyakorlati jellegű, minden modulhoz kapok házi feladatokat. Például megtanultam, hogyan kell elsősorban apró részekre, konkrét utasításokra lebontani egy bonyolult információt, ami nagy segítségemre lesz az iskolai munkában.
– A digitális pedagógia is közel áll Önhöz. Mit kell tudni erről?
– A digitális pedagógiával 2007-ben találkoztam először, amikor az oktatási portált készítettük, és nyári táborokat szerveztünk a gyerekeknek. Megfigyeltük, hogy a nagyobb, iskolás gyerekeket kimondottan vonzza a számítógép és a technika, és ahogy telnek az évek, a klasszikus szemléltetőeszközök egyre kevésbé hatékonyak. Mi, pedagógusok vagy versengünk ezekkel az eszközökkel, és nap mint nap vereséget szenvedünk, vagy bevisszük őket a tanításba, persze mértékkel, és ébren tartjuk a gyermekek érdeklődését.
– A tanultakat rendszerint gyakorlatba ülteti, többek között a Temesvári kisiskolások klubjában. Melyek ott a legfőbb tevékenységek?
– A temesvári kisiskolások klubja, azaz a Mackó tanoda már néhány éve működik, amelyet Lőrincz Gyöngyi és Gergely Krisztina tanító nénik indítottak. Az iskolába kerülve én is bekapcsolódtam a tevékenységekbe. Havonta egyszer, szombaton tartunk fejlesztő foglalkozásokat, alkotóműhelyeket a gyerekeknek. Idéntől beindult a horgolóműhelyünk, melyet Filipas Gabriella vezet. Köntös Kinga az arcfestő műhelyünk vezetője. Alkotóműhelyeket szervez Gál Anna-Mária és Farkas Júlia, például. A játszóházunk mindig gyermekszínházzal végződik, ahol mi, a pedagógusok egy mesét dramatizálunk.
– Rajzfilmkészítést is tanított a Mackó tanodában. Hogyan kell ezt elképzelni? Mennyi idő alatt lehet elsajátítani az alapokat?
– Stop-motion animációkat készítünk, rövid mondókákat, énekeket jelenítünk meg. Egyszerű rajzfilmekről van szó, melyek lényege, hogy a gyerekek megismerkedjenek a vektorrajzok fogalmával, megértsék, mit jelent egy forgatókönyv, és nem utolsósorban legyen türelmük 30-40 képet készíteni, amely egy 30 másodperces film lepörgetéséhez szükséges.
– Jelenleg óvónőként dolgozik a Gerhardinumban. Mire próbálja leginkább megtanítani a kicsiket, milyen útravalót szeretne adni nekik?
– Idén nagycsoportban tanítok, és mindig az volt az elsődleges célom, hogy önállóságra neveljem a gyerekeket: felöltözzenek, levetkőzzenek, bekössék a cipőjüket egyedül, eltegyék maguk után a játékokat, civakodás nélkül meg tudjanak osztozni egy játékon, és képesek legyenek egy kedvenc játékot legalább 15-20 percig játszani. Útravalóként megtanítottam őket figyelni az élet apró dolgaira, és türelemre neveltem őket.
– Hogyan képzeli el az első tanítási napot az előkészítő osztállyal? Miben lesz más, mint például az óvodában?
– Bár iskolások lesznek a gyerekek, egy kicsit óvoda íze lesz az első iskolai napnak, mert nemcsak a gyerek kell az iskolára felkészüljön, az iskola is ki kell nyújtsa a kezét a gyerek felé. Játszósarokkal, alkotóműhellyel, tudománysarokkal várom majd a kicsiket, ahol játszani, rajzolni, festegetni és kísérletezni is szabad egy kicsit a mindennapi tanulás mellett.
Kérdezett: Farkas-Ráduly Melánia