A Losonczy István Hagyományőrző és Sportegyesület 2014 óta tevékenykedik Temesváron, és aktívan bevonja a helyi fiatalságot a mozgáskultúra és a történelmi hagyományőrzés világába, valamint rendszeresen részt vesz különböző helyi és országos szintű rendezvényeken, versenyeken. Benedek Márk, az egyesületen belüli baranta csapat foglalkozásvezetője szerint ezek a tevékenységek egyedi lehetőséget biztosítanak a tagok számára, hogy valami újat próbáljanak ki, ugyanakkor egy nagyon jó hangulatú csapat, egy összetartó közösség tagjai lehetnek azok az emberek, akik csatlakozni szeretnének. Számtalan új élményt, eseményt, barátságot hozhat az egyesülethez való csatlakozás, ugyanis a kultúra megismerése mellett ezek az értékek is jelentős szerepet kapnak a csapat életében.
Mit jelent a baranta, vagyis a Hagyományos Magyar Harcművészet?
Szűkebb értelemben a baranta a IX. század és a XX. század között élt magyarság harci kiképzési formáira épülő fegyveres- és pusztakezes harcművészeti irányzat, hagyományos népi és harci értékeink közvetítője. Nem egy, vagy több „mester” alkotása, hanem a magyar nép mint kultúrkör tudásanyagának összegzése, életmód, közösségépítés, taktikai modell, technikai alapbázis, személyiségfejlesztési elv, filozófia tükröződése a sajátos harci testkultúrában. Egy barantázó magyarul él, gondolkodik, harcol, táncol, énekel. A legfontosabb feladata, hogy a lehető legalaposabban megismerje és magáévá tegye azt a kultúrát, amely az általa megtanult harci értékeket kifejlesztette. Egy barantázó nem valami ellen, hanem valamiért harcol. A barantázó szigorúan véve nem hagyományőrző, nem hagyományápoló, a barantázó a hagyományokat a mindennapjaiban éli meg, a köré építi fel az életét. A magyar észjárás megismerése biztosítja az értékek mentén történő haladást.
Miért esett a választás Losonczy Istvánra, amikor az egyesületnek nevet választottatok?
A névválasztás egyszerű volt, ugyanis Losonczy István élete és vagyona feláldozásával védte sikeresen 1551. és 1552-ben Temesvár várát. Az 1552-es ostrom alkalmával többször hősies példamutatásával öntött lelket és hitet a kilátástalan ostromban megfáradt várvédő katonáknak.
Mikor, és kinek a kezdeményezésére alakult meg az egyesület? Milyen céllal?
A gondolat 2014 decemberében fogalmazódott meg, az ötletgazda pedig a jelenlegi elnök, Erdei Lajos volt. Megkereste Nagy Dániel temesvári műszaki egyetemi hallgatót, aki korábban több évig a székelyudvarhelyi baranta csapatban tevékenykedett, és megkérte, hogy tartson egy előadást a barantáról, vagyis a Hagyományos Magyar Harcművészetről a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumban. Az előadáson sok diák vett részt, és annyira sikeres volt, hogy több mint húszan jelentkeztek a baranta foglalkozásokra. 2015 januárjában elkezdődtek a foglalkozások a líceum tornatermében Nagy Dániel irányításával. Hamarosan csatlakozott Fábián Loránd, szintén temesvári műszaki egyetemi hallgató, aki szintén a székelyudvarhelyi baranta csapatban tevékenykedett, és Danival közösen vezették a foglalkozásokat.
Kezdetben főleg íjászattal foglalkoztunk. Sajnos eleinte kevés eszközünk volt, de ez hamarosan megváltozott, mivel mindenkinek sikerült beszerezni egy íjat, illetve vesszőket. Később vesszőfogót és vesszőfogó hálót is. A foglakozások gyakorlati részét elméleti foglalkozások előzték meg, amelyek nagyon jó hangulatúak és bensőségesek voltak.
Kik lehetnek az egyesület tagjai? Te miért döntöttél úgy, hogy csatlakozni szeretnél?
El szeretném mondani, hogy a csapatunk nem zártkörű, szóval szívesen fogadjuk az érdeklődőket! Mivel egy hagyományőrző és sportegyesület vagyunk valószínűleg olyan emberek csatlakoznak majd, akiknek ilyen érdeklődési körük van.
Azért csatlakoztam, mert nagyon érdekesnek tűnt és többet szerettem volna megtudni a történelmünkről, a múltunkról. Azelőtt nem találkoztam ilyen tevékenységű és szellemiségű csapattal, szóval nem kellett sokat agyaljak azon, hogy csatlakozzak vagy sem.
A Temesvári Magyar Napokon és egyéb városi rendezvényeken is aktívan részt vesz az egyesület. Milyen tevékenységeket szoktatok ilyenkor bemutatni, mi ezeknek a jellegzetessége?
Ezeken a rendezvényeken egy kis ízelítőt adunk az embereknek arról, hogy mi is ez, hogy miről szól és hogy mivel foglalkozunk egy bemutató keretei között. Persze azért mindent nem tudunk bemutatni, mert az sok időt venne igénybe, ezért előtte kigondolunk egy forgatókönyvet. Általában egy harci bemutatót tartunk, ahol különböző fegyverek használatát láthatják a nézők, persze az előtte megtanult technikák helyes kivitelezésével. Ezen kívül, ha jurtát is viszünk, akkor a honfoglaláskori életstílust és viseletet is bemutatjuk, illetve mivel sikerült több 16. századi viseletet és fegyvert beszereznie a csapatnak, ezért ez is bemutatásra kerül.
A helyi rendezvényeken kívül részt szoktatok venni határon túli rendezvényeken is?
Nemcsak országon belül veszünk részt eseményeken, hanem Nagy-Magyarország számos régiójában. Sőt, ha jobban átgondolom, szinte ugyanannyi országon belüli eseményen veszünk részt, mint országon kívül. Főleg az anyaországban szervezett eseményeken veszünk részt, például: Tatai Patara, Tatán; Egri vigasságok, Eger; Diadal Napja, Várpalota; Gyulai Végvári Napok, Gyula; Magyarok Országos Gyűlése, Ópusztaszer; Kurultáj, Bugacpuszta; illetve Délvidéken, Aracsi piknik, Törökbecse.
Újbesenyő határában, az 1905. szeptember 24-én felavatott honvédemlékkőnél évente megemlékezést tartotok a március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából, amin az egyesület tagjai is részt vesznek. Miért fontos számotokra ez a megemlékezés?
Már jopár éve, hogy megemlékezést tart a csapatunk az emlékműnél, illetve nemcsak évente egyszer látogatunk el oda, hanem kötelességünknek érezzük az emlékmű restaurációját és azt, hogy egyre többen tudomást szerezzenek róla és csatlakozzanak a megemlékezéshez. Ki szeretném hangsúlyozni, hogy nem zártkörű. Aki úgy érzi, hogy az ott elesett katonák megérdemlik azt, hogy jelenlétükkel a tiszteletüket leróják, nyugodtan csatlakozhatnak.
Szerintem ez a legkevesebb amit tehetünk értük, hiszen ők életüket áldozták fel, nekünk viszont sokkal kevesebbet kell.
Milyen versenyeken szoktak részt venni az egyesület tagjai?
Van egy nemzetközi barantás szablyavívó verseny, melynek helyszíne és szervezői évente változnak, mert mindig máshol van Nagy-Magyarország területén belül. Ez a verseny a Balassi Kupa, amelyen a csapat immár 6. alkalommal vesz részt kisebb-nagyobb sikerek elérésével. Megsúgom, hogy nagy eséllyel 2021-ben Temesváron lesz megszervezve, és már alig várjuk.
Véleményed szerint miért fontos, hogy az emberek megismerjék a Hagyományos Magyar Harcművészetet?
Ez is ugyanúgy a magyar kultúra része
, ugyanúgy része a történelmünknek.
Szerinted a hagyományokat inkább megőrizni vagy megélni kell?
Engedd meg, hogy egy idézettel válaszoljak:
„A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása!”
Temesváron szórvány magyarság él. Mennyire válik fontossá közösségi, illetve nemzeti identitás szempontjából az, hogy létezzen a temesvári magyar közösségben egy ilyen szervezet?
Szerintem nagyon fontos egy ilyen csapat/egyesület létezése, illetve nemcsak létezése, hanem cselekvése, tevékenysége. Hagyományőrzés szempontjából Temesvár elég jól áll, mert rengeteg néptánccsoport van, népdalénekesek, citerások, különböző kulturális események, viszont ilyen jellegű egyesület nem volt korábban, mint a miénk. Ezért örülünk és egyúttal felelősségünk, hogy ilyen módon is megismertessük az emberekkel, hogy mennyire csodaszép és terebélyes, sokszínű a magyar kultúra.
Miért lenne érdemes csatlakozni az egyesülethez? Mi az a plusz, amit az emberek életébe hozhat ez a tevékenység?
Röviden, a közösség miatt. Amióta csatlakoztam, számtalan élménnyel, eseménnyel, kiruccanással, barátsággal lettem gazdagabb, és emiatt nagyon hálás vagyok. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy amióta bekerültem ebbe a körbe, megváltozott az életem, sőt a saját fejlődésemben is nagy szerepet játszott, és már olyan szinten vagyok, hogy nem tudom elképzelni az életem enélkül.
Saját példámon kívül még ismerek néhány embert a közvetlen közelemben, akikre ugyanilyen hatással bírt ez a csatlakozás ebbe a körbe, ezért is örülök hogy pozitívan alakította életüket.
Bîtoancă Diana