Steinhübel Zoltán aradi képzőművész kiállítása az Új Ezredév Református Központban

Az alkotó így vall magáról, a munkáiról valamint a térplasztikák metamorfózisa című kiállításomról

Aradon születtem 1952 február 16-án. Kolozsváron a ,,Ion Andreescu” Képzőművészeti Egyetem kerámia – üvegtervező szakán végeztem 1980-ban. Az egyetem elvégzése után az aradi kisipari szövetkezetben kerámia műhelyt létesítettem ahol mint formatervező tevékenykedtem. A rendszerváltást követően valamint a szövetkezet felbomlása után, mint szabadúszó a képzőművészeti alap galériáiban értékesítettem a munkáimat. Utóbb pedig a tanügyben helyezkedtem el és az aradi művészeti középiskolában tanítottam 17 éven keresztül. A Romániai Képzőművészek Szövetségének tagja vagyok, számos hazai és külföldi kiállításon vettem részt.

Alkotásaim három kategóriába sorolhatók :
1. Művészi pályafutásom kezdetén porcelánból készült téralakító, moduláris művek amelyek az építészeti környezet vonzásába tartoznak. Ezeknek az elemeknek (moduloknak) a rendszeréből a rendeltetés kívánalmainak megfelelően a belső tér vagy épület függőleges, illetve vízszintes jellegét vagy a lényeges csomópontját hangsúlyozó ritmus hozható létre.

2. Kerámia-kisplasztikák (padlóvázák, tálak, tálcák, térformák, korongok, domborművek, stb.) melyek méreteikben is már inkább a belső tér arányainak megfelelően kisebb léptékűek, amelyek otthonunk berendezési tárgyai között megőrzik a kézművesség idejének egyedi vonását. Formavilágukat tekintve pedig felidézik mind az organikus mind pedig az anorganikus természet jegyeit, hasonlatosak mind a vízmosta kövekhez mind pedig a kagylók héjszerkezetéhez. Egy kavicsban évmilliók alatt megült kőzetek és ásványi anyagok elszíneződései csodálatos üzeneteket hordoznak színérzékünk számára s a kavics csiszolt formái a szimmetria és az aszimmetria iránti vonzásunkat is magába foglalja.

3. Kézi készítésű papírmunkák: Az agyagnak és a papírnak az elsődleges meghatározó volta jelentéshordozóvá válnak a munkáimban. A papírkészítés hagyományos, a természetben végbemenő folyamatokra épülő technológiája és alapvetően kézműves jellege összeköti a két területet. A papírnak a szerepe nem csupán hordozóanyaga valamely utólag rávitt, sokszor jellegétől idegen üzenetnek, hanem a mondanivaló szerves alkotó része, ami önmaga anyagába foglalja a természeti környezetet megőrizve sajátos hangulatát. Papírsorozataimnak forrása
szintén a természet világa, valamint ikonsorozatok amelyek a bizánci művészetre is utalnak. Célkitűzésem e sorozatok által az ikon rétegszerkezetét (fa, fém, tűzzománc, festék stb.) egyedi papírmunkákba átmenteni. Az ikonok, szerényebb anyagban újraformálva jelenek meg, a templomi szakralitásból általánosabb gondolatkörbe lépve már nem vallásos kegytárgyak, hanem művészileg átlényegült jelképekké válnak.

Az Új Ezredév Református Központi kiállításom kiinduló anyagát többségében természeti formák által ihletett terrakotta plasztikák és rajzok alkotják. Munkáimban a művészi ábrázolás formanyelvének segítségével a sík és térformálás összehangolását (szintézisét) szándékoztam létrehozni. A bemutatott ceruzarajzok a kiindulóponthoz (kerámiatárgyakhoz) viszonyítva új szerepkörrel gyarapodnak, egyúttal jelezve előző állapotukat is (ezért választottam a kiállítás címének a „térplasztikák metamorfózisát”). A kiállítás elrendezésénél a terem közepére egy posztamensre kerülnek a terrakotta plasztikák , körbe a falakra pedig a belőlük ihletett grafikák. A plasztikák központi helyzeténél fogva a belépő látogató először ezeket fedezi fel és így fokozatosan összehasonlíthatja a térbeli élmény keltette valóságot a virtuális képi ábrázolásokkal, valamint azt az átalakulást (metamorfózis) is amiket a rajzok tükröznek. Elképzelésem szerint a kiállítandó terrakotta plasztikák és a rajzok összhatásában érvényesülő kifejező erő együttese egységes és összhangban álló tárlatot fog eredményezni.

A háromdimenziós kerámia plasztikák a rajzok által sík felületekké válnak, továbbá az eredeti agyagtextúrák grafikai hatásokká minősülnek. A rajzok a természetben végbemenő folyamatokra utalnak amelyek lehetnek geológiai rétegződések, gyűrődések, repedezések, stb. vagy nagyobb a világmindenségben lezajlott kozmikus mozgások, mint például a centripetális forgásokat megjelenítő körformák. A kompozíciók dinamikus hatásának fokozása érdekében alkalmaztam azt a gesztusfestészetből ismert eljárást is amely a rajzlapokra lendületből felvitt vonalak által a mozgás érzetét sugallja. Ezt a „dinamikát” a sötét és világos részek kontrasztjának növelésével szintén fokoztam. A rajzfelületek folyamatosan változó erőtér benyomását keltik, amelyben a kompozíciók elemeinek elhelyezkedése révén vonzások, kapcsolódások, pillanatnyi egyensúlyi helyzetek, átalakulások és átrendeződések teremtődnek. A rajzolás során a kerámia plasztikákat alkotó elemek elhelyezése (mozgatása, méretezése, fogatása, lebegtetése, stb.) más és más kompozíciós megoldásokat, összefüggéseket eredményeztek. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a rajzok inspirációs alapjául szolgáló terrakottákban benne rejlik a grafika, a ceruzarajzokban pedig az objekt (térplasztika).

Azért is történik a transzformáció (metamorfózis) mivel a rajzok egy másik közegben készült művek továbbgondolásai és újraformálásai. Így a médiumok párhuzamosan élnek egymás mellett, nem tűnnek el, hanem folyamatosan átalakulnak és adaptálódnak. A kezdeti terrakották és a róluk készült rajzok a különböző médiumok kereszt-metamorfózisát alkotják, valamint a rajzokban rejlő plasztikai hatások elvont módon közelítenek a valósághoz. A kiállítás létrehozásában számomra a természet formavilága (geológiai alakzatok) jelentették a forrást és építő követ amit megkíséreltem úgy feldolgozni, hogy a kiinduló inspiráló természeti elem alapvető jellege is megmaradjon.

Steinhübel Zoltán