Annak ellenére, hogy Lilla versenyeredményeiről rengetegszer hallottunk már, mégsem tudtuk igazán, hogy ő, a csupán 15 éves diáklány hogyan éli meg mindazt, ami vele történik a sportolás változatos útján. Ahogy azt egy idézet is tökéletesen átadja: „Ha benned van a fanatizmus, szerelem a sport iránt, akkor nem is gondolkodsz azon, megéri-e.” Lilla esetében határozottan a sport iránti szeretet győzött, amikor a szabadidős tevékenységekről volt szó. Másnak talán az ő mindennapjai zsúfoltak lennének, azonban Lillának ez a természetes, ő így érzi jól magát, és a sportolás által válik teljessé az élete. Csodálatra méltó, hogy mennyi kitartás és elszántság rejtőzik benne! Amikor az intrejút készítettem vele, láttam a szemén, hogy mennyire szereti azt, amit csinál. Magával ragadó a lelkesedése, nagy mosollyal beszél minden élményéről, amely által fejlődhetett az elmúlt években, és örül annak, hogy másokkal is megoszthatja a sport iránti szeretetét.
Kezdetben mesélj kicsit arról, hogy milyen sportágakban próbáltad már ki magad.
Az úszást első osztályos koromban kezdtem el, és egészen ötödik osztályos koromig folytattam. Ekkor ismerkedtem meg Gallovits Gyula öttusa-edzővel, aki megkért, hogy menjek el egy futóedzésre. Azt gondoltam hogy jó, próbáljuk meg! Ez így rendben is volt, később elkezdtem a lövészetet is.
Mit is jelent pontosan az öttusa, illetve végül miért választottad az úszást az öttusával szemben?
A kéttusa az úszás-futás, a háromtusa az úszás-futás-lövészet. Az utolsó évben próbálgattam vívni is, a lovaglás pedig csak 18 éves kor felett kezdődött volna. Ezt nyolcadik osztályos koromig csináltam, mert ekkor megsérültem. A lépcsőház előtt megbotlottam, és a bokám kifordult, ezért nem tudtam már futni. Az edző tovább biztatott, viszont később kiderült, hogy dupla ficamom van, aminek az állapota súlyosabbá vált, mert nem pihentettem a lábam; még lövészetre is gyalog mentem el. Ezután nagyon megerőltettem a karjaim, hiszen a sérülés miatt nem tudtam többé úszni sem, ezért súlyoznom kellett, ami a karom ízületeinek nem tett jót. Vettünk egy új cipőt, és egy idő után észrevettem, hogy nagyon fáj a sípcsontom, de azt sem pihentem ki rendesen. Vasárnap este jöttünk haza a Háromtusa Magyar Kupáról, és én már hétfő reggel a suliból hiányozva edzésen voltam, futottam. Fizioterápiára is jártam, de nem gyógyultam meg teljesen, még mindig nagyon fájt a lábam. Akkor eldöntöttem, hogy abbahagyom, mert éreztem, hogy már nem szeretem, már nem csináltam örömmel. A Magyar Kupán sérültem le először súlyosabban, innen indult a sérülés-sorozatom. Kéttusánál második lettem, a háromtusát pedig megnyertem, mert a lövészet nagyon jól ment, így hamarabb tudtam indulni, mint a többiek, tehát kiemelkedően jól teljesítettem, de nem pihentem utána eleget. Miközben öttusa edzésekre jártam, sokat nem tudtam úszni sem, de aztán úgy döntöttem, hogy folytatom, mert szeretem. Ez egy terápia is volt a lábamnak, hogy helyrejöjjön. Rájöttem, hogy az úszás az, amit tényleg nagyon szeretek, és vissza akarok jutni arra a szintre, amin régebben voltam, mielőtt öttusázni kezdtem.
Hogyan sikerült kézben tartanod az időbeosztásod? Nem érezted néha úgy, hogy túlságosan zsúfoltak lennének a napjaid?
Nagyon zsúfolt volt az egész: reggel futottam, suli után kb. egy óra alatt meg kellett legyen a házim, utána elmentem lövészetre, majd futni, és úszni. Ez hetente háromszor volt így, a hét többi napján csak úszni mentem. Azért választottam az úszást, mert az már kicsi korom óta a szenvedélyem.
Milyen szintű versenyeken szoktál inkább részt venni?
Az úszáson belül vannak azok a versenyek, amelyeket a különböző városok sport-klubjai szerveznek; ezek általában havonta vagy kéthavonta vannak. A mi edzőnk, Szuhanek György, a klub alapítója, magyarországi és szerbiai edzőket is ismer, ezért külföldi versenyeken is részt szoktunk venni. Ezen kívül vannak regionális bajnokságok, amiket a nagy országos bajnokság követ. Ebből az én kategóriámban, a junioroknál, kettő szokott lenni egy évben. Nagyon sok nemzetközi versenyen vettem részt eddig, ahol több, mint 200 érmet szereztem. Idén nem éreztem magam eléggé felkészültnek, hogy elmenjek az országos bajnokságra, de részt szeretnék venni a következőn, mert már hiányzik. Ott mindenki ismer mindenkit és nagyon barátságos a közösség. Ha pár nappal hamarabb érkezünk oda, láthatjuk ahogy a többiek már edzenek, kipróbálják a rajtköveket, és azt, hogy a medencében milyen gyorsan lehet úszni. Kéttusában, háromtusában és négytusában pedig háromszoros országos bajnok- és többszörös országos második vagyok.
Hogyan sikerül rendszerezned az edzések időpontját?
Szinte minden nap szokott lenni edzésem (legalább heti hat nap), ami lehet reggel vagy este is. Ezt most az iskola miatt nem biztos, hogy mindig meg lehet valósítani. Megpróbálok legalább heti 1-2 alkalommal reggel is eljutni az uszodába. Apukám, aki az edzőm is, elvégzett egy úszóedzőképzőt Szegeden, hogy tudjon engem és a testvérem is edzeni. Utánanézett, hogy különböző korosztályok mennyit kell edzenek, milyen hosszú táv jut egy napra, milyen erőnléti edzés, gyorsasági edzés a legmegfelelőbb, és ezt próbáljuk most gyakorlatba ültetni.
A legutóbbi versenyed épp a szülinapodon volt. Hogyan értékeled a saját teljesítményed?
Az utóbbi nem volt a karrierem legjobb versenye. Nem mozogtam kényelmesen a fürdőruhában, és az is hozzájárult az eredményhez, hogy másfél hónapig nem úsztam rendszeresen, mert az uszodát bezárták, hogy felújítsák. Voltunk Szerbiában egy kiruccanáson a klub tagjaival, de nem volt olyan az edzés mint itthon. Csak néhány hete edzek rendszeresen. Viszont a szervezők nagyon kedvesek voltak. Az első rajtom előtt ott voltam a 4-es pályán, locsoltam magam a vízzel, tettem fel a szemüvegem, és meghallom a bemondót, ahogy azt mondja: „A 4-es pályán Stan Lilla Alíz. Isten éltessen sokáig!” Nagyon jó élmény volt! A megmérettetések által az ország minden tájáról szereztem barátokat, és már boldog szülinapot kívánva fogadtak a versenyen.
Szerinted milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy egy sportoló valóban jó legyen?
A kisebb korosztálynál a tehetség a domináns. Ők ugye nagyon gyorsan nőnek, és ahogy nőnek, egyre jobban úsznak. Az edző nem sok mindent tesz hozzá, csupán gyakorolni segít nekik, hogy ne essenek vissza. A lányoknál nagyjából 11 éves korban, amikor elkezdenek fejlődni, látszik, hogy nem úgy haladnak, mint addig. Ott már nem csak a tehetség az, ami kell, hanem szorgalom, kitartás, és ambíció is. Ugye ott van a suli, a fáradtság, és egy versenyen meglátszik, hogy hogy edzettél az elmúlt két hónapban: a kéztartásod nem ugyanaz, vagy már nem gyorsultál fel úgy, ahogy kellene. A tehetség az alap, de egy adott kor felett ez már nem elég, hanem nagyon sok munka kell a jó eredményekhez.
Idéntől természettudományok szakon folytatod tanulmányaid. Ebbe az irányba építenél karriert a jövőben?
A természettudományok szakot azért választottam, mert nagyon komplexnek tűnt. A bajnokok sokszor az iskolát is feláldozzák az úszás miatt, ami nálam nem jöhet szóba. Rengeteg olyan sportoló van, akivel történt valami: lesérült, vagy volt egy balesete, és nem tudta folytatni a sportot. Mivel nem tanult mást, hirtelen nem volt mit kezdjen az életével. Liciben az utolsó órák könnyebbek, ezért ha az igazgatói és osztályfőnöki beleegyezést megkapom, néha-néha elmehetek azokról edzésre. Iskolánkívüli tevékenységekben is szívesen részt vennék: DÖK, vagy talán színi is. A nyáron elkezdtem énekelni és zongorázni is. Úgy próbáljuk megbeszélni az órákat a tanárnénivel, hogy az edzésekhez is alkalmazkodjunk; ő tökéletesen megérti, hogy én úszok is. Majd eldől, hogy melyik pályát szeretném választani.
Azon kívül, hogy a versenyek rengeteg fizikai felkészülést igényelnek, úgy gondolom, hogy ezekre mentálisan is fel kell készülni, hogy szembesülni tudj az eredményeddel. Mit tudsz erről mondani, nálad miből áll ez a felkészülés?
Az elmúlt két évben sajnos nem sokat fejlődtem a sérülések miatt, és nagyon rosszul fogadom ezeket a dolgokat. A mentális felkészülés is nagyon fontos, ezzel eddig különösebben nem foglalkoztunk apukámmal, Stan Pállal, de ő is mondta, hogy minden fejben dől el: ha elhiszed, hogy valamit meg tudsz csinálni, akkor meg tudod csinálni, viszont nálam ez nem mindig megy. Nem tudok mindig koncentrálni, de szeretnék majd erre is fókuszálni.
A sportot felnőttkorodban is folytatni szeretnéd?
Ameddig lehet, én folytatnám a sportot. Valószínűleg nem sport egyetemre mennék; sok sportolónak más végzettsége is van. Az viszont biztos, hogy ha majd valamikor abba is hagyom a versenyúszást, a heti két-három edzés, vagy jobban mondva „kikapcsolódás” mindig meglesz. Lici alatt fontos, hogy más tevékenységeid is legyenek a tanulás mellett.
Van-e olyan személy, akit példaképnek tekintesz a sport területén? Miért éppen őt?
A legnagyobb példaképem Michael Phelps amerikai úszó, aki tavaly hagyta abba az úszást. Világszinten az ő eredményei voltak a legjobbak. Tőle sok technikát tanultam, videókat néztünk. Nem mondom azt, hogy sose leszek olyan mint ő, de ennek kevés az esélye. Több sportolóra is felnézek: Hosszú Katinkára, Cseh Lászlóra, vagy akár a fiatalabb generációból Milák Kristóf európabajnokra. Mindenkit nagyon tisztelek, minden úszásnemben van egy példaképem.
Ha ajánlanod kéne valakinek, hogy belekezdjen a sportolásba, melyek azok az érvek, amelyekkel meg tudnád győzni? Szerinted miért érdemes sportolni?
Én annak idején azért kezdtem el sportolni, mert problémáim voltak az egészségemmel. Sokszor voltam beteges, és azt ajánlották, hogy menjek úszni, mert az segít. Senkinek sem muszáj versenyúszásba kezdeni, elég hetente pár alkalommal elmenni az uszodába, mert rengeteget segít. Nagyon szeretek a vízben lenni, mert számomra kikapcsolódást jelent. Van, hogy épp akkor oldok meg egy feladatot, ami azelőtt nem sikerült. Nagyon jó úszni!
Bîtoancă Diana