Lehőcz Lászlóval Tusványoson találkoztam, már néhány éve visszajár ide dolgozni, és nemcsak. Az fesztiválon tapasztaltak mellett kicsit faggattam rádiós pályafutásáról is.
Mesélj egy kicsit magadról! Ha jól tudom Temesváron végezted az iskolát és az egyetemet is.
Temesvári vagyok, itt születtem és iskoláimat is itt végeztem. Az általános iskolát a Gyárvárosban, majd 1976-ban végeztem az akkori 2-es számú matematika-fizika líceumban, amely a mostani Bartók Béla Elméleti Líceum. A műszaki és az építészeti egyetem jött szóba (az utóbbiból viszont Temesváron csak három évet lehetett végezni, a következő hármat Bukarestben), végül a műszaki egyetem mellett döntöttem és ott ipari elektronika szakot végeztem. Aztán gyakorlómérnökként néhány évig a temesvári műszergyárban dolgoztam, ameddig 1990 tavaszán be nem indult a Temesvári Rádió és idecsábított a szerkesztőség akkori vezetője, Baranyi László. Akkor indult be a struktúrált magyar adás. Eleinte fél órás bejelentkezések voltak sok zenével, de aztán kezdett kialalkulni egy bővebb műsor, ahol eleinte volt egy zenei rovatom hetente egyszer. Aztán végül versenyvizsgáztam és 1993 februárja óta dolgozom itt hivatalosan is a szerkesztőségben.
Tehát amióta elkezdtél rádiózni, teljesen letértél a „mérnöki útról”?
Ennek volt még egy kis előzménye, az egyetem idején a diákvárosban volt egy vezetékes rádióhálózat, ahol heti másfél órás magyar diákműsor is elhangzott, ennek főként zenei szerkesztője voltam. Itt szerettem meg a rádiózást, illetve a focimérkőzéseket a tudósító szavain keresztül hallgattam a rádióban, ugyanis akkoriban még nagyon ritkán volt televíziós meccsközvetítés, ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszerettemn ezt a szakmát.
Mi a kedvenc részed a rádiózásban?
Nyilván az interjúk készítése a mozgalmasabb munka. Az utómunkálatok már kevésbé látványosak de nem kevésbé fontosak. Mérnöki képzettségem miatt ebben viszont precíz vagyok és általában sikerül a legjobbat kihozni belőle. Néha korrigálni kell a bakikat, amelyeket felvétel közben az ember elkövet, ezeket a feldolgozás során javítani kell.
Mivel foglalkozol legszivesebben szabadidődben?
Egy hobbim van, amit már évtizedek óta űzök, az utóbbi néhány évben már csak az interneten: a bridzs. Régebben évekig jártam a temesvári bridzsklubba, ahol hetente kétszer rendeznek versenyeket. De mivel a rádiós munka kötetlen és bármikor közbejöhet valami, ezekre már nem mindig tudtam eljutni.
Hányadik Tusványos ez amin résztveszel, valamint most inkább résztvevői vagy dolgozói pozicióban van itt?
Csak néhány évvel ezelőtt kezdtem ide jönni, viszont azóta nagyon ideszoktam és minden évben jövök. Első sorban dolgozni: a Kossuth rádió tudósitója vagyok, illetve a Határok nélkül-nek készítek anyagokat. Amikor felkértek erre a munkára, kialakult egy jó csapat és azóta járok vissza. Ezzel persze két legyet ütök le egy csapásra, mert ezen a munkán kivűl a Temesvári Rádiónak is készítek anyagokat az itt megvitatott témákról.
Akkor nyilván sok előadáson is részt vettél. Esetleg van olyan, amit kiemelnél?
Elsősorban a Határok nélkül tematikája miatt nemzetpolitikai kérdéseket feszegető előadásokon vettem részt. Emellett a magyar iskolák és óvodákról szóló előadások, vagy akár a nemzetpolitikai kerekasztalok, ahol a Kárpát-medencei magyar szervezetek vezetői fejtik ki álláspontjaikat a különböző témákban.
Az elmúlt években amióta Tusványosra jársz, mennyiben változott az előadások témája illetve a fesztivál kulturális összetétele?
Nem igazán tapasztaltam túl nagy változást, ugyanis nem járok túl régen. Minden évben nagyon széles a paletta és minden fajta előadásnak van közönsége, bár a fiatalok nagy része a koncertek és a bulik miatt jár Tusványosra. Itt minden generáció megtalálhatja a neki tetsző programokat.
Szabó Anita