Csata Dorottya: Lelkem virágoskertje
Mindannyiunk lelke egy virágoskert,
tele fákkal, illattal, madárcsicsergéssel.
Az én lelkem is pompázó virágszál,
melyben enyhe illat szálldogál.
Temesvárról csak szépet írhatok,
ezer mondatot onthatok.
Gyönyörű a virágoskertje –
ezt az egész város zengje!
Nevezhetném Kicsi Bécsnek
benne madárkák zenélnek,
beköszöntik az egész teret,
ezért lesz szabadságérzeted.
Üldögélve a platán fa alatt,
hallgatva a csicsergő madarakat,
gondolatom a képzelet mezejére száll,
mert tudom, hogy itt mindig boldogság vár.
Legyen tél, tavasz, ősz vagy nyár
gyerekzajtól zsibong a táj,
a virágok sokaságában állok,
s tudom, hogy itt mindig hazatalálok.
