Ahol Bartók Béla felcseperedett
Nagyszentmiklós és környéke már a római korban lakott volt, ezt számos régészeti lelet igazolja. 1799-ben egy helyi szőlősgazda árokásás közben különleges leletre bukkant. Az eleinte Attila kincsének tartott, 23 aranytárgyból álló értékes együttest – arany korsók, tálak, poharak – Bécsbe szállították, jelenleg a Kunsthistorisches Museumban őrzik és a „nagyszentmiklósi kincs” néven lett világhírű. A kincset a 8. századi avarokhoz, a 9. századi bolgárokhoz vagy a honfoglaló magyarokhoz is kötik, avar eredetét számos motívum támasztja alá, de görög betűktől a rovásírásig mindenféle írásjel található rajtuk, ami eredetét ma is homályossá teszi.
A nagyszentmiklósi magyar közösség adta a világnak a XX. század egyik legnagyobb zeneszerzőjét: 1881-ben itt született Bartók Béla, zeneszerző és folklórgyűjtő. Ezt a szülőháza helyén álló kis házon elhelyezett emléktábla jelzi, a Nákó-kastélyban pedig Bartók emlékmúzeumot rendeztek be. A mezőgazdasági iskola közelében, amelynek a zeneszerző apja is igazgatója volt, áll ma Bartók Béla bronz mellszobra, Jecza Péter alkotása.
Az Aranka parti városban született Révai Miklós (1749-1807), a nagy magyar költő és nyelvész. Nagyszentmiklóson a Nákó grófoknak is köszönhetően mindig élénk kulturális élet folyt, ezért kapta a „bánsági Weimar” becenevet.
Nagyszentmiklós közelében fekszik Nagycsanád, amely a Szent Gellért által mintegy ezer esztendővel ezelőtt létrehozott Csanádi Püspökség központja volt (a püspökség Trianon után három részre szakadt). A római katolikus templomban őrzik Szent Gellért ereklyéjét, a templom előtt álló szobra a település dísze.