A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház grafikusa így mutatkozik be:
„Csilla vagyok. Kisjenőben születtem, az aradi líceumi évek után egyetemre jöttem Temesvárra formatervezést, majd grafikát tanulni. Ma már nem egyetemen, de továbbra is mindennap tanulom. Fontos számomra a közösség: egy jó munkaközösség, a gyülekezeti közösség, egy erős családi közösség védelmet biztosítanak a kihívásokban. Azt gondolom, hogy valamilyen szinten mind egymásra vagyunk utalva. Szívesen vagyok támasza annak, aki igényli. Máskor én támaszkodom.”
Mi a legnagyobb ajándék számodra?
A humor, ami egy pillanatra magával ragad és képes kiszakítani a valóságból.
Ugyanakkor az is, hogy semmi sem történik ok nélkül velünk. Függetlenül attól, hogy ismerjük-e vagy sem az okokat, jó vagy rossz, mind valamilyen módon a javunkat szolgálja.
Mit csinálnál életed utolsó napján?
Gondviselés, hogy senki sem tudhatja, melyik nap az utolsó az életében, ahogy én sem. Ezért valószínűleg azt tenném, amit egyébként más napokon is.
Valószínűleg önvizsgálatot tartanék. Imádkoznék. Megennék egy nagy zacskó Haribót.
Hogy szeretnél megöregedni?
Abban bízva, hogy az igazán lényeges döntésekben megtapasztalhatom Isten vezetését.
Mi a legérthetetlenebb számodra a világon?
Hogy nincs két tökéletesen egyforma ember. Az, ahogyan szervezetünk, testünk működik.
A születés: ahogy a semmiből új élet jön létre.
Mi van a bakancslistád tetején?
Zötykölődő vonatozás Srí Lankán a teaföldek alatt.