Az új esztendőt Tamási Emesével köszöntjük, akinek energikus, őszinte és rendkívül szeretetteljes személyisége önmagában motiváló tényező. Nem csak a Bartók Béla Elméleti Líceum tanulói és szülői ismerhetik, hanem a régió valamennyi néptáncosa is, hiszen többek között nevéhez fűződik a nagy sikerű Eszterlánc Kulturális Egyesület megalapítása és kiteljesítése. Az alábbi interjút különösen azoknak ajánljuk, akik megrettentek az évkezdés nehézségeitől és szeretnének erőt meríteni az előttük álló dolgos hétköznapokhoz!
Kérlek mutatkozz be az olvasóknak!
Tamási Emese vagyok, Temesváron születtem 1975-ben. Alapfokú tanulmányaimat itt végeztem. Nagyenyedre akkor kerültem, amikor felvettek a Bethlen Gábor Kollégium tanítóképzőjébe. Ott végeztem el az 5 éves képzést. Ezután 7 évig Dettán tanítottam, ami életemnek a nyugodt szakasza volt, tele újdonságokkal és frissebbnél frissebb élményekkel. Az iskolapadokból kikerülve akkor szembesültem azzal, hogy a valóság nem is annyira „rózsaszín”, mint ahogy az iskolapadokban én hajdan elképzeltem, de mondhatom, hogy nagyon sokat gazdagodtam tudásban, lelkiekben. Azután Temesvárra jöttem a Temesvári 1. számú Általános Iskolába.
Milyen érzés volt pedagógusként hazatérned a szülővárosodba?
Ez a 8 év azért volt különösen szép, mert abban az iskolában taníthattam, ahol hajdan én is diák voltam. Azok az óriási termek és folyosók nem is tűntek már annyira nagyoknak és annyira titokzatosaknak. Rájöttem, hogy az a világ, ami engem ott körbevesz, nagyon családias és főleg rajtam múlik, hogy én mennyire tudom azt a világot betölteni lélekkel. Miután összevonták Temesváron a három magyar tagozattal rendelkező iskolát, a Bartók Béla Elméleti Líceumban folytatódott a tanítói pályám. Itt a líceumban hetedik éve tanítok. Remélem, hogy az én egyéniségemmel is hozzájárulok ahhoz, hogy az iskolának jó híre legyen. Hogy az összkép, amit mi magunkról közvetítünk Temesvár lakosainak, valóban hiteles lehessen. Mindeközben megszületett a kisfiam is, aki szintén a líceumban tanul és most már első osztályos.
Hogyan éled meg, hogy a líceum tanulói között ott tanul és játszik a te kisfiad is?
Elmondhatom, hogy teljesen boldog és kiegyensúlyozott édesanya vagyok! Ugyanakkor törekszem arra, hogy tanítónőként is átadjam azt a szeretetet, boldogságot és jóságot a diákjaimnak, amit most megélek a gyermekemmel, hiszen abban a szerencsében is részem lehet, hogy a tanítványaim hasonló korosztályúak, mint a gyermekem. Igazából az ő életüket és gondolataikat átélem kisfiam által is.
A helyi magyar közösség nem csak tanítónőként ismerhet téged, hanem az Eszterlánc Kulturális Egyesület néptáncoktatójaként is. Hogyan lett a néptánc része az életednek?
Dettán kis létszámú osztályt tanítottam és meggyőződésem volt, hogy a gyermekeink magyarnak maradásához valamint identitástudatuk érősítése érdekében valami pluszt kell nyújtanom pedagógusként. Éppen ezért nagyon örültem, amikor 2000-ben eljutott hozzám a hír, hogy a Szeged Táncegyüttes néhány oktatója kijárna Temes megye különböző teleüléseire néptáncot oktatni. Úgy éreztem, hogy ez az itteni magyarság számra egy valódi mentőöv! Voltak más típusú iskolán kívüli tevékenységek, amelyek csak a magyar gyermekeknek szóltak, de úgy éreztem, hogy a magyar néptánc és népzene megismerése igazából az a tényező, amely megerősíti bennük azt, hogy ha az őseik a nehéz időkben meg tudtak maradni magyarnak, nekik a jelenben is ugyanolyan fontos küldetésük az, hogy „megmaradjanak”. Így indult be Dettán a néptánccsoportom. Nagyon szép eredményeket értünk el és mondhatom, hogy még most is nagyon jól működik a kapcsolat közöttünk. Van olyan táncos, aki még mindig együtt táncol a temesváriakkal. Életre szóló kapcsolatok alakultak ki! Az első tanítványaim mostanra többgyermekes szülők lettek, a közöttünk lévő tanító-diák kapcsolat pedig barátsággá alakult át.
Mikor visszaköltöztél Temesvárra, magától értetődő volt, hogy folytatod a magyar néptánc népszerűsítését?
Amikor Temesvárra kerültem, az 1. számú Általános Iskolában próbáltam ugyanezt levezetni. Párhuzamosan a 26. számú Általános Iskolában is indítottunk Márton Csilla magyar szakos tanárnő kollégámmal néptánccsoportot. Tehát 2004-ben már két helyen működött két csoport. Nagy Albert, a Szeged Táncegyüttes hajdani vezetője úgy érezte, hogy kell nekünk egy olyan „fedél”, amely összehozza a két csoportot. Neki tartozunk köszönettel azért, hogy bevezetett minket a Temesvári Kultúrház igazgatójához. Tárgyalásokat folytattunk annak érdekében, hogy a Temesvári Kultúrház hivatalosan bejegyzett magyar csoportja lehessünk. Ők nagyon pozitívan fogadták ezt a kezdeményezést, annyi volt a kérésük, hogy minőségi munkát végezzünk. Megígértük nekik, hogy a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon fogunk dolgozni, következetesek leszünk és számíthatnak ránk. Ez beigazolódott az évek folyamán, hiszen 2006 óta – amióta bejegyzett csoporttá váltunk – maximálisan meg vannak elégedve velünk! Ezt mindig szóvá teszik, ugyanakkor mi is nagyon örülünk annak, hogy oda tartozhatunk! Gombos András, a Szeged Táncegyüttes jelenlegi vezetője 2005 óta a mi csoportjaink oktatója és szakmai irányítója. Igazából az ő kitartó és minőségi munkájának köszönhető az, hogy csoportjaink az ,,igazi forrásból” merítve ismerhetik meg a magyar népi kultúrát. A következő mérföldkőhöz 2008-ban érkeztünk, amikor megalakult az Eszterlánc Kulturális Egyesület. Az akkori szülői közösség nagyon erősen támogatott minket és így eljutottunk oda, hogy hivatalosan is bejegyzésre került az egyesületünk.
Milyen célokat fogalmaztatok meg az egyesület megalapításakor?
Az Eszterlánc Kulturális Egyesület célja olyan gyermekeket és közösségeket támogatni, amelyek a népművészet és a népi hagyományok ápolása iránt érdeklődnek. Három tánccsoportunk van: az Eszterlánc, a Százszorszép és az Aprókák. Összesen több, mint 110 gyermekünk van! A legkisebbek csoportjába 58 táncosunk jár. Nagyon örülünk, hogy ennyien vagyunk! Úgy érezzük, hogy a szülők is hisznek bennünk. Mi elsősorban pozitív emberi értékeket közvetítünk, hiszen a magyar népi kultúra megismertetésén keresztül arra törekszünk, hogy olyan hasznos kikapcsolódási lehetőséget biztosítsunk a gyermekeknek, amely a mai, nagyon eltérő eszméket valló és egyre gyorsabban rohanó világban maradandó értéket képvisel. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek amellett, hogy jól érzik magukat, tudjanak egymásra figyelni! Tanulják meg elfogadni azt, hogy mellettük van még más is, hogy tudjanak egymás szemébe nézni, legyen bátorságuk egymás kezét megfogni. Hiszen a tekintet és a kézfogás sokkal többet jelent annál, hogy egyszerűen csak táncba állunk. Ehhez a táncpróbákon kívül nagyon sok más eseményt is kell szervezzünk. Évente két tánctábort valósítunk meg, táncházat és bálokat szervezünk, kézműves foglalkozásokat tartunk, számos fellépésünk van a megyében, sőt az országon kívül is. De olyan is van, hogy egyszerűen csak elmegyünk biciklizni. Tehát arra törekszünk, hogy mindig legyünk egy kicsivel többek, tudjunk megújulni, de legfőképpen arra, hogy figyeljünk oda egymásra!
Ezek szerint rendszeresen léptek fel nagyközönség előtt?
Nyáron Görögországban voltunk egy nemzetközi táncfesztiválon. Októberben a Temesvári Magyar Napokon is partnerek lehettünk azzal, hogy táncházat szerveztünk. Ezen kívül jelen vagyunk a Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozat több településén megrendezett néptáncelőadásán, számos fesztiválon határokon innen és túl, civil szervezetek rendezvényein és egyházi ünnepeken.
A képen (balról jobbra) Kele Lidia, Pál Krisztina, Tamási Emese és Osváth Erika látható
Vannak terveitek a jövőre nézve?
Immár harmadik éve bevezettük a zeneoktatást autentikus népi hangszereken. Korábban ez hiányosságunk volt, nem volt meg a saját zenekarunk. Most hegedülni, brácsázni és gardonon játszani is tanulnak, illetve próbáljuk már a nagybőgőt is beemelni a hamarosan összeálló zenekarunkba. A néptánc, a népzene és a kézművesség éltetése mellett a hiteles népviseletre is odafigyelünk. Annak a vidéknek a népviseletét jelenítjük meg, amelynek a táncát bemutatjuk. Ezek szerint minden évben a csoportok új népviselettel gazdagodnak. Így próbálunk egy teljes képet összeállítani a gyermekeink és a szülői közösség előtt. Tudjuk, hogy a kommunizmus éveiben nekünk ez tiltott volt, ezért a gyermekek által a szülőket is szeretnénk bevezetni ebbe csodálatos a világba, hiszen Temes megye olyan hely, ahol nagyon kevés a népi hagyományt megtartó közösség. Éppen ezért nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik ezt a munkát velem együtt felvállalják, hiszen nem egy könnyű feladat, de annál nemesebb. Itt szeretném megemlíteni Pál Krisztina és Kele Lidia tanítónőket, Osváth Erikát, Nagy Áront és Szilágyi Boróka zeneszakos tanárnőt, akikkel közösen végezzük a csoportvezetői munkát és mindazt, amit ez a mozgalom megkíván.
Dani Bence, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa