„Egy pár gyerek sorsa ez a darab, lazán összefüggő sorsok lazán egymáshoz fűzött jelenetekben. Nem értik ezeket a gyötrelmeket a felnőttek – akik pedig átestek ugyanezeken a szenvedéseken -, nem segít a jóindulat, tehetetlen a megérteni akaró intelligencia. Végül minden szülő egyformán tanácstalanul és kétségbeesve áll, ha bekövetkezett a katasztrófa. És hogy kinél s mikor következik be az értelmetlen iskola járma alatt nyögő, felébredt ösztöneiket szégyellő, tőlük félő és mégis általuk vezetett gyerekek közül, az egészen a véletlen dolga. Sem a jó, sem a rossz nevelés nem segít itt semmin. (…) Olyan az élet, mint egy nagy cirkusz, csakhogy mindenki rettentően komolyan végzi a maga kacagtató clown-produkcióit, és mindegyik mutatvány egyúttal halálugrás is.” Lukács György