A Kádár korszakban fokozatosan megcsontosodott egy éttermi standard, amit Pető Gyula és Venesz József tankönyvei alakítottak ki elsősorban. E vonalat képviselő éttermek a kilencvenes évek elején az odalátogató erdélyi emberek számára rendkívül izgalmasnak tűnhettek. Mivel a Ceausescu-kor teljesen legyalulta az éttermi kultúrát és nem kis mértékben az egyes háztartások kulináris tradícióját is, számunkra a Csülök Pékné módra, egy igazi magyar pörkölt, egy Cordon Bleu (gyengébbek kedvéért: sonkával, sajttal töltött pulykamell kirántva) vagy egy bakonyi sertésborda katartikus élményt jelenthetett, hát még egy velős gombával töltött rántott sertésborda, ez hagymás rostélyos vagy egy harcsapaprikás.

A rendszerváltás után a magyarországi vendéglátós szakma hamarabb talált önmagára, mint az erdélyi. Már a kilencvenes évek közepén egy sor olyan hely nyílt, mely igyekezett a kisebb-nagyobb sikerrel túllépni a sablonokon. Az ezredfordulót követően pedig egyre több olyan étterem nyitotta meg kapuit, mely nemzetközi mércével is értékelhető. Ebben nem kis szerepe volt a Molnár B. Tamás – Bittera Dóra szerzőpárosnak és az általuk alapított Magyar Gasztronómiai Egyesület tevékenységének.

Nálunk az utóbbi néhány években lendült nagyot a vendéglátás. Elsősorban a nagyvárosok, Kolozsvár, Temesvár, Brassó viszik a prímet, de egyre izgalmasabb Nagyvárad, Marosvásárhely, Nagybánya és Szatmárnémeti gasztronómiája is. A Székelyföldön is mozog valami, bár itt a fejlődés érzékelhetően lassúbb, ami vélhetően a városméreteknek és a közönség kulináris konzervativizmusának tudható be.

Temesváron egyre több egyedi hely nyílik, melyek lassan átveszik a stafétabotot a jó értelemben vett házias, félamatőr konyhát képviselő egységektől, melyek valahol a Pető-Venesz fősodor és a fine dining között vannak, nem éppen félúton, lényegében közelebb az előbbihez. Az első vendéglőtípus, a Venesz-Pető vonal jellemzően gyenge minőségű alapanyagokból készít jól-rosszul, szokványos ételeket. Ezek népszerűsége jellemzően az adagok nagyságától, kedvező ártól és egyéb, a konyhához nem feltétlenül kötődő kérdésektől függ (atmoszféra, kiszolgálás, tálalás).

Az utóbbi, a törekvő fél-amatőr vonal, az igényesebb réteget szólítja meg. A jó értelemben vett házias konyha esetében a séf fantáziája nem feltétlenül terjed túl az elmúlt 50-60 év sablonjain, de érezni rajta az igyekezetet.  Ebbe a kategóriába sorolnám a „Casa bunicii nevű temesvári éttermet, mely pár éve a legnépszerűbbek közé tartozott, ma, a gasztronómiai bumm után már kevésbé látogatottabb. A Tripadvisoron minden esetre van közel 500 értékelése, az értékelők három negyede szerint a hely „nagyon jó” illetve „kiváló”. Jómagam 3,5 pontot adnék neki a Tripadvisor ötös skáláján.

A beltér hangulatos, de érdekes módon csak a teraszt üzemeltették ottjártunk idején, a kellemes marasztaló atmoszférájú pincehelységben nem lehetett leülni.

Az étlap zömmel helyi fogásokat kínál, elsősorban csirkét és sertést. De tartanak savanyított pontyot, sült pisztrángot, kacsát, marhát is. Tehetünk egy kirándulást a bánsági sváb és a magyar konyha irányában is, tartanak többféle spetzlét, illetve gulyáslevest, valamint bundáskenyeret, így magyarul írva a román étlapra (a román konyhában is honos fogásnak „tojásos kenyér” a megszokott neve). A desszertfront sem reked meg a szokásos túrófánk – gyári fagylalt – palacsinta hármasnál (egyébként ezek is szerepelnek az étlapon), kínálnak szilvás gombócot, csoki-mousse-t, csokis süteményt és almát slafrokban.

A borlap elsősorban helyi borokat kínál, többek között erdélyi és bánsági pincészetektől (Temesrékasi pincészet, Liliac, Petrovaselo), érdekes módon Balla Géza neve hiányzik az választékból. Van viszont pár újvilági tétel, amiről akár le is tudnánk mondani. Tartanak helyi kisüzemi sört  is a Terapia nevű cégtől.

Többen voltunk, megkóstoltuk egymás fogásait is, így képet alkothattam a bordázott vaslapon sült pisztrángról,

ami kifejezetten finom volt (titka a friss hal, nem véletlenül mondja a szólás, hogy inkább egy jó hal rossz szakáccsal, mint egy rossz hal jó szakáccsal), jók voltak köret-elemek, a puliszka, a roston sült zöldség, a spetzle, a párolt savanyú káposzta,  a póréhagymás tejszínes krumpli és a vargányás rizs.

Dorozsmai Endre gasztronómiai beszámolója az alábbi linkre kattintva tovább olvasható:

http://dorozsmaiendre.blogspot.ro/2017/06/casa-bunicii-temesvar-onitiu-virgil-u-3.html